ÖRÖKRE VELED

ÖRÖKRE VELED

Írta: Poór Edit   

 

Életem alkonyán találkoztam veled,

Sors úgy alakította életem s életed.

Lenyugvó nap fénye szikrázik a fák közt,

Szerelmünk lángjai beragyogják életünk.

Tőled messze, távol erdei úton sétáltam,

Hiányodtól szenvedve égi káprázatban.

Távol vagy kedvesem, mégis oly közel,

Szerető szíved fák lombjai között tűnik fel.

Drága minden perc mit Te adsz nekem,

Nem élhetek már nélküled csak örökre veled.

Lelkünk gondolat fonalán eggyé olvad végleg,

Vágyaink csillognak boldogság fényében.

Ha majd egyszer végéhez ér – e földi utam,

Szívem utolsó dobbanásáról angyalok neked suttognak.

Kezed akkor sem engedem el,

Isten előtt köt hozzád hű fogadalmam.

S ha meghatódtál ne szégyelld könnyed,

A férfikönnynél drágább kincs nincsen.

Hagyd, hogy arcodról lecsókoljam néked,

Hiszen már örökre csak TE vagy nékem.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.