NÁBÓT SZŐLLŐJE

Ószövetség

100% 1 szavazat

NÁBÓT SZŐLLŐJE

Írta: Poór Edit

 

Akháb király elment Nábóthoz,

Kérte, adja neki szőlőjét,

Nábót nem adta örökségét,

Akháb hazament haragosan.

 

Elkeseredve szomorkodott,

Elmondta okát Jezabelnek,

Ő levelet írt a véneknek,

Rá királyi pecsétet nyomott.

 

Levélben kérte a véneket,

Nábótot hamisan vádolják meg.

Ítéletként halálra kövezzék,

Vének, ezt mind megcselekedték.

 

Jezabel szólt Akhábnak: föl kelj,

Nábót szőlőjét foglald el,

Meghalt, mert pénzért nem adta el.

Akháb elment Nábót szőlőjébe.

 

Ám, megjelent előtte Illés,

Elprófétálta Isten szavát:

Akháb megöltétek Nábót,

Magadra vontad Úr haragját.

 

ILLÉS ÉS A HAMIS PRÓFÉTÁK

Ószövetség

100% 1 szavazat

ILLÉS ÉS A HAMIS PRÓFÉTÁK

Írta: Poór Edit

 

Akháb király már hitt Illésnek,

Engedelmeskedett kérésének,

Az összes hamis prófétáját,

Gyűjtse össze Kármel hegy lábánál.

 

Építsenek egy oltárt Baálnak,

Az ő pogány Istenüknek,

Illés is épít az Úrának,

Az egy igaz Istenének.

 

Ki tűzzel felel imádságra,

Oltárra tett rőzsét meggyújtja,

Ő lesz az egy igaz Istenük,

Mert, Ő cselekszi meg mind azt.

 

Pogány próféták elfogadták,

Oltárukat körül táncolták,

Baálhoz hangosan kiáltoztak,

Ám, oltárukon tűz nem gyulladt.

 

Oltára elé állt Illés,

Kezét emelte az ég felé,

Imába foglalta kérését,

Tűz lángra gyújtotta rőzséjét.

 

Az Úr a mi igaz Istenünk,

Kiáltotta egyszerre a nép,

Fogják el a hamis prófétákat,

Senki közülük ne meneküljön.

 

Illés énekelt örömében,

Visszavezette népét Istenhez,

Az Úr áldása lett Izraelen,

Én nem volt boldogabb Illésnél.

 

ILLÉS ELRAGADTATÁSA

Ószövetség

100% 1 szavazat

ILLÉS ELRAGADTATÁSA

Írta: Poór Edit

 

Jezabel értesült róla,

Hogy Illés kivégeztette,

Neki kedves prófétákat,

Ezért tört Illés életére.

 

Illésnek menekülnie kellett,

Meg sem állt, gyalogolt a pusztába,

Fáradtan, kimerülten rogyott le,

Egy terjedelmes bokor tövében.

 

Arra gondolt, inkább meghalna,

Elfáradt testileg, lelkileg,

Még az Úrnak is imádkozta,

Had haljak meg, had haljak meg.

 

Majd mély álomba szenderült,

Isten Illést el nem hagyta,

Ébresztette angyalok szava,

Evett, ivott és felüdült.

 

Nagy út vár rá, mondták az angyalok,

Negyven napon át, ismét gyalogolt,

Majd megérkezett Hóreb hegyéhez,

Miket tegyen, elmondta ott Isten.

 

Visszafordult az Úr parancsára,

Utódját, Efézust felkereste,

Együtt jártak, mint tanítványa,

Ám eljött a nap, tisztét átadja.

 

Tüzes szekér jelent meg az égen,

Tüzes lovakkal elébe fogva,

Illés felemelkedett az égbe,

Isten őt a menybe elragadta.

 

ELIZEUS, ÚRNAK SZOLGÁLVA SEGÍT

Ószövetség

100% 1 szavazat

ELIZEUS, ÚRNAK SZOLGÁLVA SEGÍT

Írta: Poór Edit

 

Özvegyen maradt két fiával

Egy asszony, nehéz idők jártak.

Szólt Elizeus prófétának,

A segítséget tőle várta.

 

Semmi sem volt már a házban,

Viszont nagyra nőtt adóssága,

Csak egy kis korsó olaj maradt.

Elizeus azt tanácsolta,

 

Amennyi edényt csak tud, kérjen,

Vigye be a házba mindet,

Majd fiaival zárkózzon be,

Töltse tele az edényeket.

 

A kis korsó olajjal mind tele lett,

Isten velük hatalmas csodát tett.

Így eladhatták olajukat,

Kifizethették adóságukat.

 

Naámán, hadsereg parancsnoka,

De bélpoklossága kínozta,

Szolgáló lánytól meghallotta,

Elizeus, ki megszabadítja.

 

Fel is kereste a prófétát,

Fürödj meg hétszer a Jordánban,

Megtisztulsz, megújul tested, mondta.

Naámán nem hitt, bosszankodott.

 

Mi baj lehet, elgondolkodott,

Elment hát a Jordán folyóhoz.

Megmerítkezett hétszer vizében,

Ahogyan azt próféta szólta.

 

Megtisztult és megújult teste,

Elmúlt a kínzó betegsége.

Visszafordult nagy örömében,

Elizeusnak megköszönte.

 

Ezüstöt, aranyat elvitte,

A prófétának ajándékba,

Ám, Elizeus el nem fogadta,

Naámán hiába unszolta.

 

JEREMIÁS PRÓFÉTA

Ószövetség

100% 1 szavazat

JEREMIÁS PRÓFÉTA

Írta: Poór Edit

 

Jeremiást az Úr elküldte,

Egyik fazekasnak házába,

Isten igéjét ott hirdette,

Mindenki füle hallatára.

 

Ahogy az elrontott edényből,

Fazekas keze újat készít,

Formál minket az Úr keze is,

Istenhez térjetek meg ti is.

 

Mindenki maga rossz útjáról,

Jobbítsátok útjaitokat,

És cselekedeteiteket,

S az Úr megbocsájt majd nektek.

 

Jeremiásra nem hallgattak,

A szívükben megátalkodottak.

Azonban az Úr ezt nem hagyta,

Újra igét szólt a próféta.

 

A fazekasok kapujánál,

Korsót széttörte Úr parancsára,

Ahogyan széttörött korsója,

Úgy töri szét Isten a várost.

 

Mert megkeményítették magukat,

Elhagyták az isteni utat,

Figyelmeztetésre nem hallgattak,

És büntették prófétájukat.

 

Megjövendölte Jeremiás,

Bábel királyé lesz Juda,

A népet fogságba hurcolja,

Király kincsei lesz prédája.

 

EZÉKIEL LÁTOMÁSA A CSONTOKRÓL

Ószövetség

100% 1 szavazat

EZÉKIEL LÁTOMÁSA A CSONTOKRÓL

Írta: Poór Edit

 

Ezékiel látomása,

Az Úr lelke által szólta,

Kivitte síkság közepére,

Száraz csontok hevertek szerte.

 

Isten így szól a csontokhoz,

Én lelket viszek belétek,

Nyomban életre keltelek,

Inakat, húst adok rátok.

 

Majd beborítalak bőrrel,

És lelket adok belétek,

Hogy aztán életre keljetek,

Tudjátok meg én vagyok az Úr.

 

 

Ezzel nagy földrengés támadt,

Közeledett csont a csonthoz,

Inak, hús, bőr került rájuk,

Jött a lélek négy szélirányból.

 

Mindannyian életre keltek,

Így szólt Isten hozzájuk:

Megnyitom sírjaitokat,

Visszaadom reménységeteket.

 

Izraelbe viszlek titeket,

Amit megígértem nektek,

Azt megcselekszem veletek,

Mert én vagyok a ti Istenetek.

 

DÁNIEL ÉS TÁRSAI

Ószövetség

100% 1 szavazat

DÁNIEL ÉS TÁRSAI

Írta: Poór Edit

 

Nebukadneccar király elrendelte,

Az udvari főemberének,

Izrael nemes ifjai közül,

Párat írástudásra neveljenek.

 

Juda fiai is voltak közöttük,

Dániel, Sidrák, Misák, Abednégó,

Ők voltak a legalkalmasabbak,

Így a király szolgálatába álltak.

 

Nebukadneccar álmot látott,

Azonban megfejteni nem tudták,

Sem a bölcsek, sem a mágusok,

Igen nagy lett a király haragja.

 

Öljék meg mindet, parancsolta,

Dániel, mind ezt megakadályozza,

Ő lesz, ki álmát megmagyarázza,

Megfejtette királynak látomását.

 

Jutalmul, nagy ajándékot kapott,

Ő lett Bábel tartományának ura.

Nebukadneccar csináltatott,

Magának, hatalmas aranyszobrot.

 

Kihirdette, hogy a szobor előtt,

Minden nemzet hódoljon, boruljon le,

Ha ezt valaki meg nem teszi,

Dobják be tüzes kemencébe.

 

Sidrák, Misák, és Abednegó,

A szobor előtt nem hódoltak,

Mert az ő Istenüket félték,

Királyban lángoló harag támadt.

 

Őket tüzes kemencébe dobatta,

Tűz közepén álmélkodva látta,

Három helyett négyen vannak,

A negyedik, mint Isten fia.

 

Kihívta őket tüzes kemencéből,

Látták, nem volt hatalma testükön,

A tűznek, meg sem perzselődtek.

Így szólt: Áldott a ti Istenetek.

 

DÁNIEL AZ OROSZLÁNOK VERMÉBEN

Ószövetség

100% 1 szavazat

DÁNIEL AZ OROSZLÁNOK VERMÉBEN

Írta: Poór Edit

 

Nebukadneccar felfuvalkodott,

Száműzték, letaszították a trónról.

Fia Belsaccár lett helyette,

Magát, Isten fölé helyezte.

 

Látomását Dániel megfejtette,

Miszerint királysága feloszlik.

Még éjszaka Belsaccárt megölték,

Trónját, Dáriusz foglalta el.

 

Dáriusz kedvelte Dánielt,

Király biztosok irigyelték ezt.

Nem találtak fogást Dánielen,

Tőrbe csalták királyi törvénnyel.

 

Dáriusz királyt rávették,

Írjon alá egy új törvényt,

Miszerint harminc napon át,

Tilos minden imádkozás.

 

Ki szigorú tilalmat megszegi,

Oroszlánok vermébe vettetik.

Dániel napi háromszor imádkozott,

Elővezették királyi biztosok.

 

Bepanaszolták a királynál,

Követelték, mi törvényszegésért jár.

Dáriusz, sajnálta Dánielt,

De törvénysértést követett el.

 

Dánielt bedobták a verembe,

Bízott, megszabadítja Istene.

A király reggel, hozzá ment sietve,

Életben találja remélte.

 

Dáriusz, szólította Dánielt,

S ő sértetlenül, így felelt;

Éjszaka leszállt Isten angyala,

Oroszlánok száját befogta.

 

Örült a király, veremből kihúzta,

A hamis kormány biztosokat,

Oroszlánverembe dobatta,

Ők lettek gonoszságuk áldozata.

 

JÓNÁS TÖRTÉNETE

Ószövetség

100% 1 szavazat

JÓNÁS TÖRTÉNETE

Írta: Poór Edit

 

Élt egyszer egy próféta Jónás,

Neki az Úr megparancsolta,

Menjen Ninivé városába,

Figyelmeztesse a népet.

 

Jónás haragudott Ninivére,

Ők voltak ősi ellensége,

Nem volt kedvére odamenni,

Inkább még távolabb kerülni.

 

Felszállt, ellenkező irányba,

Éppen induló hajóra.

Ám, Isten gondolatát látta,

Így tervét meghiúsította.

 

Tenger közepén a hajóra,

Hatalmas, nagy vihar zúdult.

Megijedtek és imádkoztak,

Kivéve Jónás próféta.

 

Tudta, miatta történik ez,

Kérte vessék őt a tengerbe.

Kidobták, kérésének engedve,

És a vihar elcsendesedett.

 

Jónást, egy nagy Cethal elnyelte,

Ott volt három nap, három éjjel,

Majd a szárazföldre kiköpte,

Úr üzenetét megértette.

 

Elindult rögvest Ninivébe,

Isten igéjét kihirdette.

Negyven nap, elpusztul Ninive,

Térjetek meg Isten hitére.

 

Eljutott királyhoz ennek híre,

Megparancsolta mindenkinek,

Még az állatok is böjtöljenek,

Erőszakos útról megtérjenek.

 

Isten látta megtérésüket,

Ninivének megkegyelmezett.

Jónás nem tudott örülni ennek,

Pusztult volna inkább ellensége.

 

Gondolta, Isten tévedett,

Mérgelődött, bosszankodott.

Ricinus bokor nőtt feje felett,

Mely neki hűs árnyékot tartott.

 

Egy éjszaka alatt elszáradt,

Jónás a bokrot nagyon sajnálta.

Isten ekképpen szólt hozzája;

Te ezt a bokrot sajnáltad,

 

Én egy egész népet sajnáltam.

Sok fiatal vétlen gyereket,

Állatokat és növényeket,

Bűnükből megtért embereket.

 

Jónás megértette az Istent,

Ninivével, szívében megbékélt.

Örült, hogy minden jóra fordult,

Hirdette az Úr igéjét.

  

JÓB PRÓBATÉTELEI

Ószövetség

100% 1 szavazat

JÓB PRÓBATÉTELEI

Írta: Poór Edit

 

Élt egyszer egy Jób nevű ember,

Egyenes és fedhetetlen.

Hét fia, három lánya született,

Voltak állatai ezer számra.

 

Egy napon az Úr elé álltak,

Az angyalok és a sátán,

Az angyalok dicsérték Jóbot,

De a Sátán, kísértést hozott.

 

Isten engedte kísértését,

Ismerte Jób fedhetetlenségét.

Tudta, kiállja próbatételét,

Az Úr jól vigyázta életét.

 

Sátán elvette földi javát,

A gyermekeinek életét.

Jób érezte mély fájdalmát,

Mégsem hagyta el Isten hitét.

 

Így imádkozott leborulva;

 Mezítelen jöttem e világra,

Mezítelen térek is vissza,

Az Úr adta, az Úr elvette,

Áldott legyen az Úr neve.

 

Nagyot csalódott a sátán,

Mert Jób kiállta a próbát.

Isten ellen nem vétkezett,

Semmi sértést, el nem követett.

 

Nem hagyta ennyiben a Sátán,

Ismét kísérteni próbált.

Hozott rá nagy testi fájdalmat,

Megkeseredett szíve Jóbnak.

 

Boldog halandó kit Isten megfed,

Mindenható fenyítését, meg ne vesd.

Mert Ő megsebez, de be is kötöz,

Keze, ha összezúz is meggyógyít.

 

Jóbot, barátai így vigasztalták,

Könyörüljetek rajtam mondta;

Tudom, hogy az én megváltóm él,

És megáll az én porom felett,

 

Testem nélkül látom meg az Istent.

Mivel Jób a próbát kiállta,

Az Úr sorsát megfordította,

Amije volt, többszörösen visszaadta.