SÁMSON

Ószövetség

100% 1 szavazat

SÁMSON

Írta: Poór Edit

 

A Filiszteusok uralkodtak,

Izraelben a nép felett,

Egy izraeli asszonynak,

Megjelent az Úr angyala.

 

Fiad fog születni, mondta,

Fejét nem érheti borotva,

Ő lesz Isten választotta.

Fiának Sámson nevet adta.

 

Sámson felnövekedett,

Ereje rendkívüli lett.

Rabló nép fiait gyűlölte,

Ám felesége közülük lett.

 

Féltek Sámson erejétől,

Harminc férfi figyelte őt.

Mert unta a gyanakvókat,

Elterelésre, rejtvény adott.

 

Megfejtését csak ő tudta,

Felesége tőle kicsikarta.

Filiszteusoknak elárulta,

Sámson ezért őket ott hagyta.

 

Rókákat összefogva,

Farkaikat meggyújtotta.

Leégtek ház és gabona,

Ez volt Sámson bosszúja.

 

Filiszteusok elől,

Hegyek közzé húzódott,

Üldözése folytatódott,

Gázáig így menekült.

 

Ott sem volt maradása,

Beleszeretett Delilába,

Neki sok pénzt kínáltak,

Hitvány Filiszteusok,

 

Ha megtudja a titkot,

Mitől ily erős Sámson.

Delila elárulta,

Ereje hajában van.

 

Így az egyik éjszaka,

Míg aludt, leborotválta,

Sámsont, könnyen elfogták,

Megverték és csúfolták.

 

Elvették szeme világát,

Majd börtönbe hurcolták.

Filiszteusok ünnepén,

Templomukba vezették.

 

Gúnyolták, kinevették.

Sámson imába kérte,

Kapja vissza erejét,

Megbosszulhassa szemét.

 

 Templomnak két tartó oszlopát,

Nagy erejével kidöntötte,

Az kártyavárként omlott össze,

Ekként lelte mindenki halálát.

  

SÁMUELT ELHÍVJA AZ ÚR

Ószövetség

100% 1 szavazat

SÁMUELT ELHÍVJA AZ ÚR

Írta: Poór Edit

 

Sámuel szépen növekedett,

Éli pap felügyelete alatt,

Ritkán volt abban az időben,

Az Úr igéjének látása.

 

Szólította egyik éjszakán,

Sámuel, Sámuel, Sámuel,

Igen Uram, hall a te szolgád,

Felelt alázattal Sámuel.

 

Ítéletet tartok a bűnért,

Éli háza népe felett,

Mert tudta fiainak bűnét,

Ezért, őket mégsem fedte meg.

 

Sámuel, egész Izraelnek,

Nagy, elismert prófétája lett.

Amikor már megöregedett,

A fiait bírákká tette.

 

Ők letértek az Úr útjáról,

Így a vének Sámuelt kérték,

Gondoskodjon nekik királyról.

Isten szólt: Saul uralkodjék.

 

Benjámin törzséből Kis, fia,

Ki szívét az Úr megáldotta.

Sámuel olajjal felkente,

S Izrael királyává tette.

 

Saul Isten szavát követte,

Mindig, minden ellenség ellen,

Bátran, vitézül cselekedett,

Izrael népét megmentette.

 

Ám, gazdagság megkísértette,

Isten szavát semmibe vette,

Saját akaratát cselekedte,

Így, királyságát elvesztette.

 

SÁMUEL KIRÁLLYÁ KENI DÁVIDOT

Ószövetség

100% 1 szavazat

SÁMUEL KIRÁLLYÁ KENI DÁVIDOT

Írta: Poór Edit

 

Így szólt az Úr Sámuelhez:

Ne bánkódjál Saul miatt,

Menj, Bethlehemi Isajhoz,

Királyt, fiaiból választok.

 

Isajnak, hét fia volt,

S egyenként elvezette,

Sámuel előtt őket,

Kivéve legkisebbiket.

 

Sámuel, elcsodálkozott,

Isten, igent egyikre sem mondott,

Ne tekints a külsejére,

Amit ember lát nem fontos.

 

Isten a szíveket látja,

Az lesz Izrael királya.

A legkisebb, még hátra volt,

Isaj szólította Dávidot.

 

Ő az, Őt kend fel Sámuel.

E naptól az Úr áldása,

Dávid lelkét megszállta,

Ő lett Izrael királya.

  

GÓLIÁT KIHÍVÁSA

Ószövetség

100% 1 szavazat

GÓLIÁT KIHÍVÁSA

Írta: Poór Edit

 

Filiszteusok harcra gyűltek,

Hegyoldalába letáboroztak,

A velük szemben lévő hegyen,

Izraeliek csatasorba álltak.

 

Két hegy között egy völgy terült el,

Filiszteusoktól Góliát,

Harcra hívta Izrael fiát,

Ki lesz, majd ki ellene kiáll.

 

Kettejük közül ki elterül,

Vesztes lesz a harcban egyedül,

Ám szolgáik lesznek örökül,

A győztes hadnak végezetül.

 

Filiszteusok, így álltak ki,

Negyven napon át reggelenként,

Mindig közeledtek estenként,

Megijedtek az Izraeliek.

 

Isaj három idősebb fia,

Bevonultak a háborúba.

Dávidot elküldte utánuk,

Vigyen kenyeret táborukba.

 

A Góliát ugyan úgy beszélt,

Ellene senki sem állt, mert félt,

Dávid fogta botját, parittyáját,

Indult, leterítse Góliát.

 

Megvetően nézte Dávidot,

Szidalmazta és káromolta,

Dávid parittyakővel dobta,

Betört a Góliát homloka.

 

Arccal földre esve elterült,

A Filiszteus megszégyenült.

Mert, nagyra tartotta erejét,

Ezért elvesztette életét.

 

A harcosok megfutamodtak,

Izrael üldözte Filiszteusokat,

Dávid hitte, Isten vele van,

Legnagyobb ereje az Úrnak van.

 

DÁVID KIRÁLY LESZ

Ószövetség

100% 1 szavazat

DÁVID KIRÁLY LESZ

Írta: Poór Edit

 

Dávid többször győzedelmeskedett,

A Filiszteus harcosok felett,

Ám Saul, Izrael királya,

Elesett az egyik csatában.

 

A három fiát is megölték,

Nem volt királya Izraelnek.

Dávidot összes törzs felkereste,

Szövetséget kötöttek, felkenték.

 

Így lett Dávid Izrael fejedelme,

Negyven éves uralkodás alatt,

A Sion várát is bevette,

Körül a várost átépítette.

 

Egyszer a palota tetejéről,

Látott, igen szép fürdőző asszonyt.

Elküldött utána, érdeklődött,

Uriás felesége volt az asszony.

 

Elhozta magának Bethsabét,

Uriást pedig harcba küldte.

Ő meghalt az erős ostromnál,

Dávid feleségül vette Bethsabét.

 

Fia született, neve Absolon.

Ám Isten rosszallta e tettét,

Nátán prófétát hozzá elküldte.

Megrémült Dávid a hír hallatán.

 

Bűnbánóan az Úrhoz imádkozott,

Neked az Isten már megbocsájtott,

Te nem halsz meg, de meghal a fiad,

Aki most született, mondta Nátán.

 

Absolon ifjúvá növekedett,

És később fellázadt apja ellen.

Magának hadiszekeret szerzett,

Embereket buzdított király ellen.

 

Összekovácsolt hadinépével,

Bevonultak Jeruzsálembe.

Megütköztek a királyi haddal,

Fegyverrel végeztek Absolonnal.

 

Dávidnak követ vitte el a hírt,

Aki megrendülve, jajgatva sírt,

Fiam – Fiam, Fiam Absolon,

Jobb lett volna nekem meghalnom.

 

A BÖLCS SALAMON

Ószövetség

100% 1 szavazat

A BÖLCS SALAMON

Írta: Poór Edit

 

Dávidnak királyi székébe,

Salamon ült Atyja helyére.

Megjelent álmában az Isten,

Kérdezte őt, mit adjak néked?

 

Salamon bölcsességet kérte,

És az engedelmes szívet,

Tudjon igazságosan, bölcsen,

Ítélkezni a népe felett.

 

Isten mind ezt megadta neki,

Megígérte, tiszta szívét látva,

Amit nem kért azt is megadja,

Gazdag és dicső királyságot.

 

Két nő ment hozzá ítéletért,

Egy szép csecsemőt vittek elé,

Az éjszaka egyszerre szültek,

Ám, meghalt egyiknek gyermeke.

 

Amíg aludt, a másik asszony,

A két csecsemőt kicserélte.

Amikor felébredt az asszony,

Nem az ő fia, felismerte.

 

Ezen nagyon összevitáztak,

Királyhoz mentek igazságra.

Előadták történetüket,

Mindketten akarták a gyereket.

 

Vágjátok ketté a gyermeket,

Salamon így bölcselkedett.

A gyermeket, meg ne öljétek,

Kiáltott az igazi anya.

 

Inkább a másik nőnek adja,

Így derült fény az igazságra.

Salamon király bölcsessége,

Egész Izraelt körbejárta.

 

Salamon templomot épített,

Kőből, Cédrus fából Istennek.

Belül színarany volt minden,

Szövetség ládát is ide vitték.

 

Ebben volt a Tízparancsolat,

Amit, Mózes írt kőtáblára,

Salamon Úrhoz imádkozott,

Kért kegyelmet, bűnbocsánatot.

 

Isten áldását a templomra,

Aki betér, majd imádkozva,

Minden vétkét az Úr megbocsássa,

Ellenségeitől megóvja.

  

ILLÉS A NAGY PRÓFÉTA

Ószövetség

100% 1 szavazat

ILLÉS A NAGY PRÓFÉTA

Írta: Poór Edit

 

Egyszer Izrael törzse felett,

Igen rossz király uralkodott.

Akháb volt a fejedelem neve,

Jezabelt feleségül vette.

 

Ő pogány Sidon hercegnője,

Baábnak oltárt épített.

A pogányok urát szolgálta,

Tetteivel Istent gyalázta.

 

Az Úr ekkor elküldte hozzá,

Egy követét, Illés prófétát.

Ő figyelmeztette a királyt,

Nem lesz eső mostantól, szólta.

 

Akháb erre nagyon megijedt,

Tudta, teljesül Isten szava,

Ám, aggodalmát eloszlatta,

Pogány felesége Jezabel.

 

Kérít pataknál rejtette el,

Illést az Úr oda küldte el.

A hollók étkekkel látták el,

Szomját, patak vize oltotta el.

 

Később tovább ment Sareptába,

Itt élt egy özvegy gyermekével,

Úr, Illést hozzá vezette el.

Csak marék liszt volt a fazékban,

 

Egy csepp olaj a korsójában,

Kis lepényt készített belőle,

Illés próféta kérésére,

Rájuk szállott Isten áldása.

 

Így nem fogyott ki az olaja,

Liszt sokasodott a fazékban,

Ám, gyermeke megbetegedett,

Rosszabbra fordult egészsége.

 

Özvegy, reggelre felébredve,

Látta, fia már nincs életben,

Magán kívül lett fájdalmában,

Sírva mondta Illés prófétának.

 

Illés fiát átölelte,

Istent, imával így kérlelte,

Hagyja meg a fiú életét,

S az Úr megadta, amit kért.