JÁKOB FIA JÓZSEF

Ószövetség

100% 1 szavazat

JÁKOB FIA JÓZSEF

Írta: Poór Edit

 

Jákobnak tizenkét fia volt,

A legkisebb neve József volt.

Jákob legjobban őt szerette,

Fivérei rá irigykedtek.

 

József álmait elmesélte;

A mezőn ők kévét kötöttek,

Az ő kévéje állva maradt,

Többieké elé borultak.

 

Ezt az álmot még egy követte;

A Nap, a Hold, tizenegy csillag,

Mind leborultak őelőtte,

A testvérek megharagudtak.

 

Az álmok miatt felbőszültek,

Izzott féltékeny irigységük.

Bosszút forraltak József ellen,

S gondolták, majd agyon üssük.

 

Előbb száraz kútba vetették,

De közeledett egy karaván,

Nekik húsz ezüstért eladták,

Így került József Egyiptomba.

 

Az Úr segítette Józsefet,

Fáraónak főembere lett.

Felesége megkísértette,

De az Úr törvényét meg nem szegte!

 

Megfejtette fáraó álmát,

Felügyelte egész országát.

Az éhínség hét esztendején,

Csak Egyiptomban volt elég kenyér.

 

Testvérei felkerekedtek,

Kánaán földjéről Egyiptomba,

Gabonát venni otthonukba,

Ám Józsefet fel nem ismerték.

 

Így földre borultak előtte,

József felismerte bátyjait,

Majd megcsókolta testvéreit,

Miattam ne keseregjetek!

 

Az Isten küldött előttetek,

Hogy ti életben maradjatok.

Menjetek jó hírrel apámhoz,

Gósen földje lesz majd tiétek.

  

MÓZES SZÜLETÉSE

Ószövetség

100% 1 szavazat

MÓZES SZÜLETÉSE

Írta: Poór Edit

 

József halálát követően,

Új királya lett Egyiptomnak.

Izrael fiai szaporodtak,

Fáraó nem nézte jó szemmel!

 

Féltette erejét, hatalmát,

Kiadta; őket sanyargassák.

Minden újszülött héber fiút,

A Nílusnak vizébe dobják.

 

Egy Levi házból való asszony,

Fiát három hónapig rejtette,

Majd gyékény kosárba fektette

Sás közzé Nílus partra tette.

 

Kissé távolabbról figyelte,

Fáraó lánya megtalálta,

Szoptatós anyának felkérte,

Így fiát ifjúvá nevelte.

 

Fáraó lányához elvitte,

Aki Mózesnek, elnevezte.

Egyik napon Mózes meglátta,

Épp két férfi esik egymásnak.

 

Az Egyiptomit leütötte,

S a homokban elrejtette.

Másnap két héber civakodott,

Ő rá szólt arra ki hibás volt.

 

Haragot szült békítő szándéka,

A héber férfi ráolvasta,

Az Egyiptomit meggyilkolta!

Menekült Mózes Egyiptomból.

 

Midján földjén letelepedett,

Pap lányát feleségül vette,

Apósa juhait legeltette,

Majd a pusztán túlra terelte.

 

Így jutott el Isten hegyéhez,

A Hórebhez, hol tűz lángjában,

Megjelent az Úrnak angyala,

Élő – égő csipkebokorban.

 

Mózes; Így, szólt hozzá az Isten,

Menj a fáraóhoz Egyiptomba,

Mert népen jaját meghallottam,

Vezesd ki őket Kánaánba!

 

VISSZA EGYIPTOMBA

Ószövetség

100% 1 szavazat

VISSZA EGYIPTOMBA

Írta: Poór Edit

 

Mózes nem bízott magába,

Ezért az Úr parancsára,

Áront elvitte magával,

Fáraóhoz Egyiptomba.

 

Kérték bocsásd el népemet,

Úrnak szentelhessen ünnepet.

Fáraó kérlelhetetlen,

Nem ismeri az Úr Istent.

 

Népe, hogy megmeneküljön,

Tíz csapást mért Egyiptomra.

A Nílus vize vérré vált,

S ez volt az első csapás.

 

Parancsolta az Úr Mózesnek;

Menj a fáraóhoz, mond meg,

Bocsássa el népemet.

Mert, ha nem akkor mindenütt,

A határban békák hemzsegnek.

 

Fáraó szíve azonban,

Ellen állt és konok maradt.

A szavára nem hallgatott,

A béka elszaporodott.

 

Az Úr harmadik csapása,

Mózes sújtson föld porába,

Váljon az mind szúnyogokká,

Ellepett embert, állatot.

 

A fáraó kemény maradt,

Bögölyöket rá bocsájtott,

Egész Egyiptom szenvedett,

Ha ez nem elég, nagy dögvész lesz.

 

Így sem engedte el őket,

Ezért hólyagos fekély lett,

Állatokon, embereken,

Fáraó még sem engedett.

 

Ekkor jégeső zúdult alá,

Könyörgött neki a fáraó.

Népét mégis elbocsássa,

Ám, ahogy az eső alább hagyta,

 

Szavát rögtön visszavonta.

Keleti szél áradata,

Megjelent a sáskák hada,

Fáraó szavát nem tartotta.

 

Ekkor sűrű sötétség lett,

Három napig fel sem keltek.

Fáraó haragra gerjedt,

Nem engedte el a népet.

 

Így szól az Úr Mózeshez;

Rájuk még egy csapást mérek,

Akkor elenged titeket,

Majd éjfél tájt átvonulok,

És halál lesz Egyiptomon.

 

Minden első szülött meghal,

Állatok első ellése,

Népem megmenekülése,

Történik ezen éjszakán.

 

Izrael fiai szólok;

Bárány vérét kenjétek fel,

Szemöldökfára ajtótokon,

Ez a jel házaitokon.

 

Látva kihagylak titeket,

E napra emlékezzetek,

Nemzedékről nemzedékre,

Mindig megünnepeljétek.

 

Az egyiptomi házakban,

Nagy jajveszékelés támadt,

Sírások az éjszakába,

Sok – sok halott házaikban.

 

Fáraó Mózest hívatta,

Népével elbocsájtotta,

Vihették állataikat,

Az útra gyalog indultak.

  

AZ ÚT NEHÉZSÉGEI

Ószövetség

100% 1 szavazat

AZ ÚT NEHÉZSÉGEI

 Írta: Poór Edit

 

Isten vezette a népet,

Nappal a felhőoszlopban,

Éjjel pedig tűzoszlopban,

Vörös tengerhez így értek.

 

Izrael fiai látták,

Üldözik az egyiptomiak,

Igen nagy volt a félelem,

Száraz út nyílt a tengeren.

 

Jobbról és balról vízfal állt,

Vörös tenger kettévált.

Amikor az üldözőik,

Beértek a közepéig,

 

A tenger vize összezárt.

Ismét visszatért medrébe,

Elborította lovakat,

Az összes harci kocsikat.

 

Izrael népe vándorolt,

Tovább – tovább pusztákon át,

A nép zúgolódni kezdett,

Fáradtak voltak, éhesek.

 

Fürjek szálltak a táborra,

Isten kegyelmét mutatta,

Reggelre felszállt a harmat,

Utána édes Manna maradt.

 

Kánaánig vándoroltak,

Refidinben megpihentek,

Ivó vizeik elfogytak,

Mózes ellen fellázadtak.

 

Mózes segítségért kiáltott,

Az Úrhoz ő imádkozott,

Üss sziklára! – mondta az Úr,

És majd belőle víz fakad.

 

Sinai pusztába érkeztek,

Heggyel szemben táboroztak.

Nagy mennydörgésre ébredtek,

Erős kürtzengést hallottak.

 

Leszállt az Úr hegy csúcsára,

Mózest magához felhívta.

Tíz parancsolatot adta,

Melyet kőtáblára írta.

 

Betartva parancsolatait,

E szerint kell élni a népnek,

Hogyha meg akar maradni,

Továbbra Isten népének.

 

TÍZ PARANCSOLAT„ ÉN VAGYOK A TE URAD, ISTENED”

Ószövetség

100% 1 szavazat

TÍZ PARANCSOLAT

„ ÉN VAGYOK A TE URAD, ISTENED”

Írta: Poór Edit 

 

Az ég mennydörgött és villámlott,

Erős kürtzengés hallatszott,

Az Úr hangja mindent áthatott,

„ Én vagyok a te Urad, Istened”

 

Ekként szól az Úr Sion hegyén,

Visszhangzik ma is szívek mélyén.

Ember szeresd a Te Istened,

Ki téged a földre teremtett.

 

Őt illeti minden tisztelet,

E létben csiszolja lelkedet.

Emeld alázattal szívedet,

Ő általa nyersz majd kegyelmet.

 

Ne kételkedj Atyánk létében,

Megszabadít Ő kétségtelen.

Akár a vérzivatarokon,

Akár úszó könnytengereken,

 

Kiszabadít és hordoz téged.

De nem úgy, ahogy Te akarod,

Fogva tart önző gondolatod,

Eltévelyedett ember lélek.

 

Hanem hallgasd az Úr beszédét,

Keresd és éld az Úr törvényét.

A fényutadat megtalálva,

Gondjaidat tedd oltárára.

 

A Sinai hegy mennydörgését,

Felváltja az idő múlása.

Épp úgy csendes szellőként,

Lágyan, de szól az Úrnak hangja.

 

„ Én vagyok a te Urad, Istened”

Hangzik időtlen – idők óta.

Örökké él az Isten szava,

Ha hisz vagy nem e föld lakója!

  

„ NE CSINÁLJ MAGADNAK FARAGOTT KÉPET! „

Ószövetség

100% 1 szavazat

„ NE CSINÁLJ MAGADNAK FARAGOTT KÉPET! „

Írta: Poór Edit

  

Földi, avagy égi bálványok,

Faragott kép, kitalálmányok’.

Istennek helye van lelkedben,

Az egyedüli Úr szívedben.

 

Ki e helyet mással betölti,

Isteni vezetést elveszti.

Hamis érzés, tudat vezeti,

A tévelygése eltéríti.

 

Igaz útját meg nem találja,

Hamisság lesz lelke szolgája.

Kik idegen Istent faragnak,

Már tévelygő úton haladnak.

 

 Lelkek így szerzik meg maguknak,

A nehéz szenvedéseiket,

Gyötrő nyomorúságaikat,

Könnyel áztatják fájdalmukat.

 

Jó és a rossz mindig ütközik,

Ám jó megtartja értékeit,

A rossz szétbomlik, feloldódik,

És szenvedésekben szét hullik.

 

Ki Isteni jót elfogadja,

A maga lelkéből, mint drága

Igazgyöngyöt, majd előhozza,

Élete áldásként hordozza!

 

A Te szívednek érzéseit,

Mely teremtődet megilleti,

Ne hagyd elhomályosítani,

Lelkedet csak Ő fényesíti!

  

„A TE URADNAK, ISTENEDNEK NEVÉT HIÁBA FEL NE VEDD! „

Ószövetség

100% 1 szavazat

„A TE URADNAK, ISTENEDNEK NEVÉT HIÁBA FEL NE VEDD! „

Írta: Poór Edit

 

A teremtő Isten neve szent!

Ily érzés járja át lelkedet,

Idegszálakon át testedet,

Az Úrnak adva tiszteletet.

 

Nem a világ felé külsővel,

Legbelül egy zugban szentéllyel,

Az Úrnak oltárt emelve fel,

E szálon Ő ránk gondot visel.

 

Ne esküdözz, és ne fogadkozz,

Bilincsként a földre visszahoz.

Ne emlegesd az Isten nevét,

Szitokként, avagy álszent hitként.

 

Igaz szívből szólj igazságot,

Ne hamisan szólj hazugságot,

Hogy egymást félrevezessétek,

Mert keserű lesz életetek.

 

Az Úrnak szent nevét, ha szólod,

Dicsőítve Őt igaz hittel,

Legyen őszinte alázatod,

Élhesd áldását kegyelmével.

 

A megbocsájtó szeretetét,

Érezd átható tiszteletét.

Hagyd, formáljon földi utadon,

Életed e szerint változzon!

  

„ A SZOMBATNAPOT MEGSZENTELD!”

Ószövetség

100% 1 szavazat

„ A SZOMBATNAPOT MEGSZENTELD!”

Írta: Poór Edit

 

Az Isten hat nap teremtette

Tökéletesen szép világot,

A hetediket megszentelte,

És nem végzett semmilyen dolgot.

 

Hat napon mindig munkálkodjál,

Hetediket pihenni hagyjál.

Megemlékezzél, megszenteljed,

Újabb hat napra erőd gyűjtsed.

 

Ne csak majd pihenéssel töltsed,

Hanem szellemed is fejlesszed.

Olvassál, avagy imádkozzál,

Lelki fejlődésben haladjál.

 

Fizikai és lelki tested,

Harmóniában kell, hogy legyen.

Élő nyugalommal feltöltsed,

E napon örömmel pihenjen.

 

Ez a negyedik parancsolat,

A teremtő Isten személye,

És a földi ember személye,

Között képez átjáró hidat.

 

Ha az Urat mindenek felett,

Teljes lelkedből szereted,

Parancsolatait megteszed,

Fejlődésedben célhoz vezet.

 

 Minden hétnek egyetlen napja,

Nyugalomé, megpihenésé,

A célhoz érés jelképéé,

Melyet átsző Isten áldása.

 

Hagyd a földi dolgot békében,

E helyett a lelked ébredjen.

Úrnak szentelt nap reggelére,

Ébredj szent, méltó szeretetre.

 

Ő óhaja az, hogy lebontsa,

A földi élet búját – baját,

Keserűségét, fáradságát,

Lelkeinket felszabadítsa.

 

 Megszentelve, szárnyat növesszen,

Szellemünk feljebb emelkedjen,

Majdan végcélunkhoz vezessen,

Az Ős hazában megöleljen.

  

„ TISZTELD ATYÁDAT ÉS ANYÁDAT! „

Ószövetség

100% 1 szavazat

„ TISZTELD ATYÁDAT ÉS ANYÁDAT! „

Írta: Poór Edit

 

„ Tiszteld atyádat és anyádat! „

A Legfontosabb parancsolat,

Mit Isten törvényben elrendelt,

Emberek közötti viszonyban.

 

Földi létben az első kihez,

Mint ember hozzákapcsolódik,

Életét adó párhoz születik,

Szülőkhöz lélekben kötődik.

 

Tisztelni kell az életet,

A forrást, amelyből ő is lett,

Istennek a rendelkezését,

Hogy épp ott kezdje el életét.

 

Ki vétkezik a szülei ellen,

Az vétkezik az élet ellen,

Ki vétkezik az élet ellen,

Nem lehet hosszú életű sem.

 

Nagy értékű a földi élet,

Felemel, javulásra késztet,

Mit Isten ajándékul adott,

A lélek, fejlődésre kapott.

 

Az Úr országában nincs helye,

Tisztátalanságnak vagy bűnnek,

Eme földi létben a lelkek,

Emelkedésre kényszerülnek.

 

Így elérik a harmóniát,

A békesség, szeretet vágyát,

Betartva Úr parancsolatát,

Elnyerik majd Isten országát.