JÁKOB FIA JÓZSEF

JÁKOB FIA JÓZSEF

Írta: Poór Edit

 

Jákobnak tizenkét fia volt,

A legkisebb neve József volt.

Jákob legjobban őt szerette,

Fivérei rá irigykedtek.

 

József álmait elmesélte;

A mezőn ők kévét kötöttek,

Az ő kévéje állva maradt,

Többieké elé borultak.

 

Ezt az álmot még egy követte;

A Nap, a Hold, tizenegy csillag,

Mind leborultak őelőtte,

A testvérek megharagudtak.

 

Az álmok miatt felbőszültek,

Izzott féltékeny irigységük.

Bosszút forraltak József ellen,

S gondolták, majd agyon üssük.

 

Előbb száraz kútba vetették,

De közeledett egy karaván,

Nekik húsz ezüstért eladták,

Így került József Egyiptomba.

 

Az Úr segítette Józsefet,

Fáraónak főembere lett.

Felesége megkísértette,

De az Úr törvényét meg nem szegte!

 

Megfejtette fáraó álmát,

Felügyelte egész országát.

Az éhínség hét esztendején,

Csak Egyiptomban volt elég kenyér.

 

Testvérei felkerekedtek,

Kánaán földjéről Egyiptomba,

Gabonát venni otthonukba,

Ám Józsefet fel nem ismerték.

 

Így földre borultak előtte,

József felismerte bátyjait,

Majd megcsókolta testvéreit,

Miattam ne keseregjetek!

 

Az Isten küldött előttetek,

Hogy ti életben maradjatok.

Menjetek jó hírrel apámhoz,

Gósen földje lesz majd tiétek.

  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.