ÁBRAHÁM ÉS IZSÁK

ÁBRAHÁM ÉS IZSÁK

 Írta: Poór Edit

 

Ahogy Isten megígérte,

Sára fiút szült egy évre.

Igazi nagy csoda volt ez,

Mert Ábrahám már száz éves.

 

Nagy boldogsággal nevelte,

Fiát, Izsáknak nevezte.

Mindenkinél jobban szerette,

Erős ifjú lett belőle.

 

Így szólt az Úr Ábrahámhoz,

Add vissza nekem Izsákot.

Indulj, Moria hegyhez hozd,

Nekem áldozd fel őt majd ott.

 

Megrendült nem várt kérésre,

Gondolta, mindennek vége.

Gyötrődött egész éjszaka,

Isten, miért kéri vissza.

 

Ő tudja egyedül okát,

Ábrahám nem tehetett mást.

Imádta mindkettőjüket,

Ám, választania kellett.

 

Elindultak hát a hegyre,

Tüzet, fát magukkal vittek.

Izsák, apját megkérdezte,

Élő áldozat, majd hol lesz.

 

Ábrahám, így elmesélte,

Hogy Isten őt mire kérte.

Egész úton imádkoztak,

Egymástól ők elbúcsúztak.

 

Az oltárt megépítették,

Izsákot már felfektette,

Ábrahám, kést elővette,

De az Úr ezt nem engedte.

 

Rákiáltott Ábrahámra,

Ne tedd! – már látom hitedet.

Mert engedelmeskedtetek,

Hatalmas, nagycsalád lesztek.

 

Örömteli boldogságuk,

Az Úrban lett bizonyságuk.

Ott mindjárt egy kost találtak,

Ő lett élő áldozatuk.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.