A KEZDET

Ószövetség

100% 2 szavazat

A KEZDET

Írta: Poór Edit

 

A világot a jó Isten,

Hat nap alatt teremtette.

Megáldotta hetediken,

E napot meg is szentelte.

 

„ Legyen világosság”- mondta,

Lett világosság nappala,

Majd sötétség az éjszaka,

Így szólt Isten akarata.

 

Teremtett földet és eget,

De a nagy pusztaság fölött,

Az Úr szent lelke lebegett,

Lettek szárazföld és tengerek.

 

Teljes sötétség ne legyen,

Hold ezüst fénye megjelent,

Izzó százszorszép csillagok,

Ragyogtak fel az égbolton.

 

Éltető földön hajtottak,

Zöldellő bokrok, pázsitok,

Édes gyümölcsöt termő fák,

Mezőkön színes virágok.

 

Életet lehelt vizekbe,

Szárazföldre, levegőbe,

Fajok szerint kelt életre,

Állatok csodás élete.

 

Szaporodtak, sokasodtak,

Nyüzsögtek az élőlények,

Madarak sokszínűsége,

Repdesett földön és égen.

 

Napkeleten, édenkertben,

Paradicsomi létben,

Ádámmal és Évával,

Kezdődött az emberélet.

 

Az Atya megparancsolta;

Népesítsék be a földet,

Tiétek fáknak gyümölcse,

A tudás fáját kivéve.

 

Uraljátok állatokat,

Hódítsátok ég madarát,

Tengerekben élő halat,

A kígyótól óvd magadat.

 

Éva szóra nem hallgatott,

Kíváncsi hiúságára,

A kígyó okosan hatott,

Tiltott gyümölcsből harapott.

 

Ebből Ádámnak is adott,

Engedetlenségük zsoldja,

Fájdalom és test halála,

Kiűzetés e világba.

 

KÁIN ÉS ÁBEL

Ószövetség

100% 1 szavazat

KÁIN ÉS ÁBEL

Írta: Poór Edit

 

Ádámnak és Évának,

Kettő fia született,

Elsőt hívták Káinnak,

Másodikat Ábelnak.

 

Káin földet művelte,

Ábel juhot őrizte,

Keményen megdolgoztak,

Minden nap imádkoztak.

 

Úrnak hálaadásként,

Ábel, újszülött bárányt,

Mint égő áldozatként,

Készítette el máglyán.

 

Imában köszönte meg,

Az áldását Istennek,

Tiszta szívvel ajánlotta,

Az Úr el is fogadta.

 

Káin is bemutatta,

Az égő áldozatra,

Első termés búzáját,

Istennek feláldozta.

 

Ám ezt kényszerből tette,

Sajnálta elégetni,

Saját munkának hitte,

Miért, ezt pazarolni.

 

Isten szívébe látott,

Tőle, el nem fogadta,

Az égő áldozatot,

Káin megharagudott.

 

Az irigységtől telve,

Ábelt egy nap megölte,

Földre hullt testvér vére,

Isten innen elűzte.

 

Győzött itt a kísértés,

Mert kinek szíve tüskés,

Nem marad bent szeretet,

Csak fájdalom és kétség.

 

NOÉ

Ószövetség

100% 1 szavazat

NOÉ

Írta: Poór Edit

 

Ádám, Éva és Káin, Ábel,

Rég múlt, a földön sok év eltelt.

Az emberek gonoszak lettek,

Romlottak és Istentelenek.

 

Csak Noé és családja maradt,

Isten, hű szolgálata alatt.

De csúfolták és kinevették,

Az Úr igaz szeretetéért.

 

Az erőszak elharapódzott,

Isten ezért megharagudott,

Hogy a bűnös élet pusztuljon,

Földre özönvizet zúdított.

 

Ám, Noénak még időben szólt,

Góferfából, bárkát készítsen.

Élelemből eleget vigyen,

Állatfajokból egy pár legyen.

 

Megnyíltak az ég csatornái,

Mélységből földnek forrásai,

Élet felett víz uralkodott,

Bűnnek nyoma nem maradhatott.

 

Fél év múlva, új élet sarjadt,

Eltűnt a víz, föld kiszáradt.

Noé bárkája megfeneklett,

Ararát hegyén áldott kezdet.

 

Úrnak, Noé oltárt épített,

Isten neki, ígéretet tett;

Nem lesz több özönvíz a földön,

Szövetségre lépek veletek.

 

Szivárvány ívem lesz felhőkön,

Szövetségemet, így jelölöm,

Én közöttem és a föld között,

Látva, újszövetséget kötök.

 

BÁBEL TORNYA

Ószövetség

100% 1 szavazat

BÁBEL TORNYA

Írta: Poór Edit

 

Noé, fiaitól ágaztak,

Szét a népek, majd sokasodtak,

Benépesítették a földet,

Az állatfajok az erdőket.

 

Sineár földjén völgyre leltek,

Ekkor még egy nyelvet beszéltek.

Először itt telepedtek le,

Vártornyot építeni kezdtek.

 

Gondolták, majd az égig érjen,

Ararát hegyén is túlérjen,

Özönvíztől őket megvédje,

Nem bíztak Isten ígéretébe.

 

Az Úr ezért egyik éjszaka,

Közös nyelvet összezavarta.

Nem értették meg többé egymást,

Az építkezést abbahagyták.

 

Sosem épült fel, Bábel tornya,

Ehelyett nagy lett a zür – zavar,

A családjaik szétszéledtek,

Földet, így népesítették be.