A KEZDET

A KEZDET

Írta: Poór Edit

 

A világot a jó Isten,

Hat nap alatt teremtette.

Megáldotta hetediken,

E napot meg is szentelte.

 

„ Legyen világosság”- mondta,

Lett világosság nappala,

Majd sötétség az éjszaka,

Így szólt Isten akarata.

 

Teremtett földet és eget,

De a nagy pusztaság fölött,

Az Úr szent lelke lebegett,

Lettek szárazföld és tengerek.

 

Teljes sötétség ne legyen,

Hold ezüst fénye megjelent,

Izzó százszorszép csillagok,

Ragyogtak fel az égbolton.

 

Éltető földön hajtottak,

Zöldellő bokrok, pázsitok,

Édes gyümölcsöt termő fák,

Mezőkön színes virágok.

 

Életet lehelt vizekbe,

Szárazföldre, levegőbe,

Fajok szerint kelt életre,

Állatok csodás élete.

 

Szaporodtak, sokasodtak,

Nyüzsögtek az élőlények,

Madarak sokszínűsége,

Repdesett földön és égen.

 

Napkeleten, édenkertben,

Paradicsomi létben,

Ádámmal és Évával,

Kezdődött az emberélet.

 

Az Atya megparancsolta;

Népesítsék be a földet,

Tiétek fáknak gyümölcse,

A tudás fáját kivéve.

 

Uraljátok állatokat,

Hódítsátok ég madarát,

Tengerekben élő halat,

A kígyótól óvd magadat.

 

Éva szóra nem hallgatott,

Kíváncsi hiúságára,

A kígyó okosan hatott,

Tiltott gyümölcsből harapott.

 

Ebből Ádámnak is adott,

Engedetlenségük zsoldja,

Fájdalom és test halála,

Kiűzetés e világba.

 

2 hozzászólás “A KEZDET

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.