NATANAEL / BERTALAN/ APOSTOL

Újszövetség I.

100% 1 szavazat

NATANAEL / BERTALAN/ APOSTOL

Írta: Poór Edit

 

Natanaelt, Fülöp, a barátja mutatta be Jézusnak.

Bertalan apostol volt az igaz izraelita,

akit az Úr a fügefa alatt látott,

mielőtt, találkozott vele.

Ez adott neki bizonyságot arra,

hogy tényleg ő a Messiás.

Natanael, először kételkedve közeledik Jézus felé,

nem bízott abban, hogy testvére,

 — a sok hamis Messiás között, —

valóban megtalálta az igazit.

Azonban kész volt a saját szemével,           

meggyőződni arról, hogy ki Jézus.

Utána pedig az élete megváltozott,

mert hitre jutott a Megváltóban.

 Itáliában és Örményországban,

hirdette az evangéliumot.

Itt talált egy templomot,

melyben gyógyító bálvány volt.

Nagyon sok beteg tartózkodott a templomban.

Épp áldozatot akartak bemutatni,

a bálvány előtt.

Egyszer csak felkiáltott, „ Ti szegények,

hagyjátok az áldozatot, ne ajánljátok fel

nekem, nehogy az én szenvedésemből,

részt kapjatok, Bertalan lánca megkötöz engem.”

E szavak után ezer darabra tört a bálvány.

Az Apostol, imádságával gyógyította meg,

az összes jelenlévő beteget.

Ez után tovább ment,

Polinius királyhoz érkezett.

 A lánya beteg volt és Bertalan

meggyógyította.

Hirdette az igét,

megtért a király és egész, háza népe,

majd meg is keresztelkedtek.

Később püspöki tisztséget is,

 viselt az Egyházban.

Amikor ezt meg hallotta,

a testvére Asztragesz király,

Haragra gerjedt és elfogatta Bertalant.

Kényszeríteni akarta,

hogy áldozzon Baldach bálványának.

Bertalan ezt megtagadta és így szólt;

Én megkötöztem a te Istenedet,

ha te megteszed ugyan ezt az enyémmel,

akkor teljesítem parancsodat.

 Ha nem, akkor összetöröm,

Baldach képét.

Nem sokkal ezután,

jött egy hírnök, hogy Baldach képe,

összetörve fekszik a templomban.

Ekkor a király megszaggatta ruháját.

Bertalant megvesszőztette,

majd parancsba adta, hogy nyúzzák meg,

ezután keresztre feszítették és lefejezték.

Miután meghalt, hogy végleg

megszabaduljanak tőle,

koporsóba zárták testét,

és tengerre tették, hogy a víz,

messzire sodorja el.

A különös flottilla Lipari szigetén, ért partot.

Bertalan ily mártírhalállal,

végezte be életét.

Natanael, a szellemvilágba,

érkező lelkeket várja,

hosszú földi útjuk után,

lelküket meggyógyítja.

Hitetleneket tanítja,

megtérésre és bűnbocsánatra.

 

MÁTÉ APOSTOL

Újszövetség I.

100% 1 szavazat

MÁTÉ APOSTOL

Írta: Poór Edit

 

Máté Kafarnaumból származott,

hol Jézus követője lett.

Máté, akit Lévinek is hívtak,

  adószedőből lett apostol.

Foglalkozása miatt a zsidó honfitársai,

megvetették, kitaszították,

 a társadalomból.

Olyan előélete volt,

mellyel nem szívesen fogadták volna be,

semmilyen emberi csoportba.

Jézus azonban megszólította,

így szólt hozzá: “Kövess engem!”

Máté élete megváltozott.

Az ő példája bátoríthat mindenkit,

akinek sötét a múltja,

 Jézus senkit nem nézet le,

és mindenkit magához hívott.

Legszűkebb tanítványi köréhez tartozott.

Megkapta a Szentlelket,

és a világra szóló küldetést.

A meghívottból tanítvány,

Apostol lesz, aki maga is,

Isten ajándéka a világnak.

Különös figyelemmel,

gyűjtötte, őrizte magában,

az Úr szavait és beszédeit.

Neki köszönhetjük az evangéliumot.

Jézus halálát követően elhagyta a vidéket

és Etiópiában hirdette az igét.

A király fia meghalt,

a bennszülött varázslók,

tehetetlenek voltak.

Ekkor hívták Mátét,

aki feltámasztotta a fiút.

A király olyan boldog lett,

elfogadta a kereszténységet,

hálája jeléül egy pompás,

templomot építetett.

Egész országában tanította

az Apostol őket.

A királynak volt egy Efigénia

nevű lánya, akit Máté,

felvett az Istennek szentelt,

szüzek közzé, örök király

menyasszonyának.

A király mikor meghalt,

utóda Hirtacus,

szemet vetett a lányra.

 Mátét kérte fel, hogy a lányt

beszélje rá a házasságra.

Amikor az Apostol elmagyarázta neki,

hogy ez lehetetlen.

Megharagudott, bosszút forralt ellene.

Máté, kitárt karral imádkozott,

a templom oltáránál, amikor

Hirtacus hóhére, hátulról leszúrta.

Máté a szellemvilágban tovább

tanítja a lelkeknek az evangéliumot.

 

TAMÁS APOSTOL

Újszövetség I.

100% 1 szavazat

TAMÁS APOSTOL

Írta: Poór Edit

 

Tamás egyike volt azoknak,

akik hűségesen kitartottak,

Mesterük mellett.

Jézus, legszorosabb

Köréhez tartozott.

Egyike volt a tizenkettőnek,

azok közül, akiket kiszemelt,

arra, hogy Izrael tizenkét

törzsét képviseljék.

Nem könnyen lett hívő,

töprengő, kételkedő,

de céltudatos, akaraterős,

bátor, tettre kész

végletek embereként ismerték.

 Szakmáját tekintve építész volt.

Ő az, aki Jézus sebeit megvizsgálta,

 ujjait a sebeibe mélyesztette,

 megtapogatta, innen ered,

 a Hitetlen Tamás elnevezés.

 Egyik alkalommal, hajlandó lenne,

 akár meg is halni Jézusért.

Máskor pedig a Mester feltámadását,

sem hajlandó elhinni,

látható bizonyítékok nélkül.

Jézus mégsem dorgálja meg,

 hanem megadja neki azt,

amire szüksége van,

hogy megerősödjön a hitében.

Jézus csak annyit mondott;

„Hittél, mert láttál.

 Boldogok, akik nem látnak,

és mégis hisznek.”

Tamás azután vált szentté,

hogy hittel fogadta,

a Mester szavát;

„ Én vagyok az út, az igazság, és az élet.”

Az Apostol, különösen hű volt,

az Úrtól kapott küldetés teljesítésében.

„ Hirdessétek az evangéliumot,

egészen, a föld végső határáig.”

Pünkösd ünnepe után,

megjelent neki Jézus.

India királya, Gundaphar,

elküldte követét, keresse meg,

a világ legjobb építészét.

 Így szól hozzá az Úr;

„ Kelj föl téged küldelek neki”.

Küldetése során egy pártus király,

 palotáját kellett felépítenie.

Ezen kívül sokat prédikált,

és rengeteg csodát tett.

India északi részén is,

hirdette az evangéliumot.

Nagy hatást keltett,

képekben gazdag beszéde.

Főleg az asszonyok körében,

a férfiak ezért haragudtak.

Közöttük volt egy királynő is,

és a király elé hurcolták.

 Az Apostolt, különféle kínzásoknak,

vetették alá, de nem lett semmi baja.

Az izzó vaslemezen Isten,

hűs forrást fakasztott,

a tüzes kemencében,

hűs szellő lengedezett.

Ezért, arra akarták kényszeríteni,

hogy egy érc bálvány előtt,

mutasson be áldozatot.

Ő letérdelt, és így szólt;

„ Imádlak Jézus Krisztus.”

Ekkor a bálvány elolvadt.

A szentély papja,

úgy gondolta, bosszút kell állnia.

Ezért kardjával, átszúrta

az Apostolt.

 A holttestét a megtérítettek,

tisztességben temették el.

Indiai nyughelyen egy hegyen található,

amit a Paradicsom vize vesz körül.

A hegyen egy templom áll,

amelynek oltárán ezüst szekrény előtt,

 egy örökké égő lámpás őrzi az emlékét,

 míg a szekrény rejti Tamás holttestét.

Csodálatos eredményeket ért el,

az evangélium hirdetésében.

 Indiában végzett apostoli missziója,

 nyomán, a dél-indiai keresztények,

 az úgynevezett szíriai irányzatot követik.

Most a szellemvilágban épít,

gyönyörű palotákat, a hívő érkezőknek.

 

ifj. JAKAB APOSTOL

Újszövetség I.

100% 1 szavazat

ifj. JAKAB APOSTOL

Írta: Poór Edit

 

Jakab, az ifj. –t megkülönböztetésül kapta,

miután Jézus tizenkét, Apostola

 között, volt másik Jakab is az idősebb,

János testvére.

ifj.  Jakab a Galileai tó mellől,

Betszaidából származott.

Csendes, befelé forduló embernek ismerték.

Már ifjú korában letette a nazireus-fogadalmat,

amely megtiltotta a bor és a hús élvezetét.

Alfeus fia csöndesen, hallgatagon járt,

 Krisztus kíséretében.

Ott hagyott mindent,

az igazi élete csak akkor kezdődött,

amikor a Mester tanítványa lett.

 Anyja, Jézus kereszt halálának,

tanúi között volt.

 Komoly férfi, szigorú vezeklő életet élt.

 Engedte magát vezetni és az Úr nagy feladatok felé tudta irányítani.

Jeruzsálem első püspökeként működött.

 Az bizonyos, hogy zsidó származásúként,

 ő maga megtartotta a mózesi törvényeket.

Nagy tiszteletnek örvendett,

 a kereszténységre nem tért zsidók között is.

 Jakab igen szigorú életet élt,

nem ivott sohasem részegítő italt,

 haját nem nyíratta, nem használt illatosító olajat.

Egyszerű vászonruhában járt.

Gyakran ment a templomba,

népének bűnéért imádkozni,

 a sok térdeléstől térde olyan,

kérges lett, mint egy tevéé.

Mintegy 30 évig kormányozta,

a jeruzsálemi gyülekezetet.

  Egyszer a zsidó vallási vezetők,

 – elsősorban Ananiás főpap –

 a kereszténységről vallatták.

ifj. Jakab bátran vallotta,

hogy Jézus az élő Istennek Fia.

Ezért a zsidók a templom,

sarokbástyájára vezették,

hogy a mélységtől félve,

 majd az Apostol megtagadja Jézust.

 ifj. Jakab azonban ott is megvallotta hitét.

Erre a zsidók a mélységbe lökték.

 De túlélte az esést, ezért ellenségei,

lent elkezdték megkövezni.

Az apostol erre e szavakat mondta;

„Kérlek, Uram, Atya Isten, bocsáss meg nekik,

Mert nem tudják, mit cselekszenek.”

Ezt látva egy Rekhabita pap,

 rákiáltott a kövezőkre;

 „Hagyjátok abba, mit cselekedtek?

Lássátok, az igaz imádkozik értetek!”

A zsidók abbahagyták a kövek dobálását.

De egy takács odasietett, és dorongjával

 szétzúzta Jakab fejét, mely halálát,

okozta az Apostolnak.

Azóta a szellemvilágban,

vezeti, tanítja, bátorítja,

a saját, szabad gyülekezetét.

  

SIMON APOSTOL

Újszövetség I.

100% 1 szavazat

SIMON APOSTOL

Írta: Poór Edit

 

Simon, a Zelóta, fanatikusan Róma ellenes volt,

nagy szabadság vágy jellemezte.

Egy olyan politikai csoporthoz tartozott,

akik felvették a fegyveres harcot,

ha kellett, a Római Birodalommal szemben.

A gyilkosságtól sem riadtak vissza.

 Simon elhívásával, Jézus megmutatta,

 hogy sem kulturális, sem faji,

sem politikai nézetek nem állnak az útjába,

ha meg akarja változtatni valaki életét.

Simonra jellemző volt általában,

a buzgóság, bátorság,

öntudatos embernek ismerték.

Élete teljesen megváltozott Jézus mellett.

 Hitte, hogy Isten fia,

sokat tanult tőle, bátran vallotta,

magát tanítványának,

hűen, szerényen, alázatosan követte Mesterét.

Jézus halála után,

Egyiptomban hirdette az evangéliumot.

Később, Perzsiában prédikált.

Itt találkozott Júdással, / Taddeus, Tádé /

akivel együtt misszionáltak.

Baradach, a babiloni király hadvezére,

akkor tervezett hadjáratot India ellen.

Jóslatot kért Isteneitől,

azt a választ kapta, hogy nagy háború következik.

És mindkét oldalon sokan halnak meg.

Ettől a herceg megrettent,

és az apostolokhoz fordult.

 Simon és Júdás ezt mondta;

”Nem kell félned, mert velünk a béke jött

 Országotokba, nem lesz háború,

holnap a harmadik órában,

követek érkeznek Indiából,

hogy a békéről tárgyaljanak veled.”

A pogány papok, akik a jóslatot adták,

kinevették az Apostolokat.

Azonban, Másnap megérkeztek,

a békekövetek Indiából.

Akkor a herceg máglyára akarta vettetni,

a pogány papokat, mert hazudtak neki.

Simon és Júdás, könyörögtek azok életéért,

így szóltak; ,,Mi nem azért küldettünk,

hogy élőket megöljünk,

hanem, hogy holtakat életre keltsünk!”

  Ennek a híre eljutott a királyhoz is,

 és elrendelte, hogy a két apostol,

szabadon működhet országa területén.

Egyik alkalommal, megvédtek egy ifjút,

 akit alaptalanul vádoltak azzal,

hogy elcsábított egy leányt.

Ezért rátámadtak az apostolokra,

hogy szolgáltassák ki nekik a tettest.

Ők azonban így válaszoltak:

,,Mi arra küldettünk, hogy megmentsük,

az ártatlanokat, nem pedig arra,

hogy elveszejtsük a bűnösöket!”

Bejárták már az egész országot,

elértek egy olyan városba,

melynek népét ellenségeik,

feltüzelték ellenük.

 Elfogták és pogány templomba hurcolták őket.

Akkor megjelent nekik az Úr angyala,

 mindkettőjüket választásra szólította fel,

vagy azonnal meghalnak mind,

akik ellenük támadtak,

vagy ők lesznek vértanúk.

Mindketten a vértanúságot választották,

de csodajelet kértek, hogy megtérjenek az emberek.

Azt kérték, hogy csillapodjon le a tömeg dühe,

mindegyik gonosz lélek zúzza szét a saját bálványát.

Mikor a bálványképek mindenki szeme láttára,

darabokra törtek, a pogány papok,

rárohantak az apostolokra,

és megölték őket.

 Simon a szellemvilágban, misszionárius,

buzgón hirdeti az evangéliumot.

Mindazon lelkeknek, aki bűnükből,

megtérni vágynak.

  

JÚDÁS / TADDEUS, TÁDÉ / APOSTOL

Újszövetség I.

100% 1 szavazat

JÚDÁS / TADDEUS, TÁDÉ / APOSTOL

Írta: Poór Edit

 

Ezeken a neveken ismeretes,

Jézus tizenkét tanítványa közzé tartozott.

Bátran és hűségesen követte Mesterét.

Nagyon öntudatos, erős hittel,

rendelkező személyiség volt.

Élt benne a missziói küldetés.

Amit Jézusból megismert,

nem akarta magának megtartani,

tudta, hogy az egész világnak,

szüksége van ugyanarra az üzenetre.

Jézus halála után, Tamás apostol,

teljesítette a Mester ígéretét azzal,

hogy Júdás Tádét Edesszába küldte.

Az itt élő Istenfélő Abgár király,

 hallott Jézusról és cselekedeteiről,

ezért levélben fordult hozzá,

hogy keresse fel őt és gyógyítsa meg,

betegségéből.

A Megváltó levélben válaszolt neki,

  hogy Jeruzsálemben kell teljesítenie,

 a küldetését, de később,

majd egy tanítványát elküldi.

 Júdás megjelent Abgár király előtt,

elmondta, hogy Jézus tanítványa,

 e közben mennyei fény sugárzott az arcáról.

A király azonnal boldogan,

 megvallotta hitét az Isten Fiában.

 Az Apostol pedig fogta a magával hozott,

Veronika kendőt, amelyen Jézus arca volt látható,

betakarta vele a leprában szenvedő király arcát,

 és az mindjárt visszanyerte egészségét.

Jézus keresztre feszítését,

követően, Veronika,

ezzel a kendővel törölgette,

a Mester arcát.

Ezt a kendőt mindig magánál tartotta,

ezzel gyógyította a szenvedőket.

Később, Júdás Mezopotámiában,

 hirdette az evangéliumot.

Majd Perzsiába ment,

ahol Simonnal együtt misszionáltak.

Szabadon működhettek,

az egész ország területén.

Majd, amikor egy olyan területre,

érkeztek, ahol ellenségesen,

fogadták őket a pogányok,

 mind ketten vértanúhalált haltak.

Júdás arra figyelmeztet,

hogy a korunkban felbukkanó,

kísértések és szellemi áramlatok,

között, megőrizzük hitbeli öntudatunkat.

Tudatosítanunk kell magunkban,

hogy ehhez erőre, érthetőségre,

 bátorságra van szükségünk,

a világ ellenállása közepette.

Missziós munkáját,

a szellemvilágban folytatja.

  

JÚDÁS / ISKARIÓTI /

Újszövetség I.

100% 1 szavazat

JÚDÁS / ISKARIÓTI /

Írta: Poór Edit

 

Júdás Galileából származott,

több más apostolhoz hasonlóan.

 Ők a Zelóta mozgalom ultraradikálisai,

 a politikai terrorizmus első képviselői voltak.

Jézus választotta ki őt is,

de kezdettől fogva tudta,

hogy ő fogja elárulni.

A maga megbocsáthatatlan tettével,

Isten, titokzatos üdvösség tervének, részét képezte.

Mivel Jézus úgy választotta ki a tizenkettőt,

ahogyan Isten választotta ki a népét,

nem küldhette el Júdást.

Tudta, hogy mindvégig szeretnie kell,

hogy megmutassa,

 Isten választása visszavonhatatlan.

Jézus nem is tehetett másként,

mint hogy maga mellett tartotta Júdást,

egészen a végsőkig.

A dolgok valójában egy eleve,

elrendelt módon történtek meg.

Így Júdás a tizenkét tanítvány egyike volt.

 Ő az egyetlen Júda törzsbeli apostol.

A Mester kitüntette bizalmával,

megtette az apostoli közösség pénzkezelőjének.

Jézus arra tanította követőit,

hogy szeressék még az ellenségeiket is.

Ezért Júdás esetével az igazi szeretet gyakorlati

bemutatását adta a követői számára.

Kezdetben az Üdvözítő tanítása,

megindította szívét,

megigézetten csüngött szavain.

Látta, amikor betegek, sánták, bénák,

 vakok özönlöttek Jézushoz,

 tanúja volt az Üdvözítő hatalmas munkájának.

Júdás, mindent elhagyott azért,

 hogy Jézust kövesse.

Elhagyta szüleit, testvéreit, kedvesét,

jómódú életét, vállalta,

hogy apja, ezért kitagadja.

Saját személyében is megtapasztalta,

 Krisztus hatalmának bizonyítékát.

Felismerte, hogy Krisztus tanítása,

magasan felette állt mindannak,

amit valaha is hallott.

Júdás megszerette Jézust,

szeretett volna vele lenni,

megvolt benne a vágy arra,

 hogy élete és jelleme megváltozzon,

azt remélte, hogy Krisztussal való kapcsolata révén,

megtapasztalhatja majd ezt.

Nagyon jó képességgel rendelkező ember volt,

karizmatikus egyéniség.

Azonban, még sem jól értelmezte,

a Mester tanítását.

Azt gondolta, hogy a földi királyságról beszél,

Jézus felszabadítja Jeruzsálemet a rómaiak

megszállása alól, magához ragadja az irányítást,

 Izráel népe fölött.

Arra számított, hogy a forradalmat követően,

ő is az uralkodó elit soraiba fog tartozni.

A virágvasárnapi bevonulással azonban,

mindenki számára egyértelművé vált,

hogy neki nem ez a terve.

 Jézus világosan közölte,

hogy meg fog halni,

 nem kíván felkelést szítani a rómaiak ellen.

Ekkor, Júdás úgy döntött,

cselekvésre kényszeríti mesterét.

Úgy okoskodott, ha letartóztatják Jézust,

kénytelen lesz segítségért kiáltani,

tömeg verődik össze,

a rómaiak ellen fordulnak,

 és kitör a forradalom.

Jézus már számtalanszor,

szabadult meg a farizeusok által,

előkészített csapdából,

tehát, bizonyára most sem engedi meg,

hogy elfogják és keresztre feszítsék.

Felajánlotta a zsidó főpapoknak,

 hogy harminc ezüstpénzért segít,

  Jézust titokban elfogni.

Ez az utolsó vacsora utáni éjszakán,

 következett be, a megbeszélés szerint,

csókkal árulta el mesterét.

Minden pillanatban azt várta,

hogy Krisztus majd meglepi ellenségeit azzal,

hogy Isten Fiaként jelenik meg előttük.

De amint, egyik óra telt,

a másik után, és Jézus,

mindennek alávetette magát.

Hirtelen szörnyű félelem,

szorította össze a szívét.

 Arra a gondolatra, hogy ő

tulajdonképpen halálra adta Mesterét,

harminc ezüstért.

 Júdás megbánja tettét,

és visszavitte a harminc ezüstöt,

a főpapoknak és a véneknek,

 “Vétkeztem, mondta, elárultam az igaz vért”.

A papok nem fogadták vissza a pénzt,

ezért Júdás a Templomban szétszórta.

Nem tudta tovább elviselni,

bűnös, lelkiismeretének kínzó érzését,

kétségbeesésében elrohant,

és felakasztotta magát.

Péter is megtagadta Krisztust,

de megbánta bűnét, s bűnbocsánatot,

kegyelmet nyert.

Júdásban a megbánás,

remény vesztettséggé torzult,

ami az önpusztításba torkollt.

 Számunkra felhívás arra,

hogy mindig szem előtt tartsuk,

soha nem szabad elveszítenünk,

a reményt az Isteni irgalmasságban.

Jézus tiszteletben tartja szabadságunkat,

a megbánásra és a megtérésre való készségünket.

Jézus irgalma és megbocsátása bőséges.

Keresztre juttatta Jézust,

oda, ahol győzelmet aratott,

a bűn és a halál fölött.

 Így az üdvösség, ami Isten ajándéka,

immár mindenki számára, ingyen elérhető,

aki elfogadja Jézus Krisztust, mint Megváltóját.

Júdás a szellemvilágban a fanatikusok,

körében evangelizál.

 

A KÁNAI MENNYEGZŐ

Újszövetség I.

100% 1 szavazat

A KÁNAI MENNYEGZŐ

Írta: Poór Edit

 

Kánában, nagy menyegzőt tartottak,

Két fiatal lépett házasságra.

Hivatalos volt a lakodalomba,

Jézus, tanítványai és Mária.

 

Ott mindenki jól érezte magát,

Ettek- ittak, sokat mulattak.

Egyszer csak kiürült a korsó,

S többé, már nem került bele bor.

 

A vőlegénynek és a násznagynak,

Hirtelen elkomorodott arca.

Mária ezt látta, szólt fiának,

Jézusnak, „Elfogyott a boruk”.

 

 Jézus nyugtatta anyját, ám így szólt;

„ Még nem jött el az én órám”

Mária szemével kérlelte őt,

Majd, oda súgta a felszolgálóknak,

 

Tegyetek meg mindent, mit Jézus mond.

A mester hívta a felszolgálókat,

Rámutatott a hat kőkorsóra,

 Töltsétek tele vízzel, mondta.

 

Amikor, a víz borrá változott,

Felszolgálóknak megparancsolta,

Töltsenek meg vele egy serleget,

Násznagynak vigyék, hadd kóstolja meg.

 

 Ajkához emelte, megízlelte,

Odasietett a vőlegényhez,

Sose hallottam még ilyet, mondta.

Mindig, először a legjobb borát,

 

Adja a gazda a vendégeinek,

A kevésbé jót, hagyja későbbre.

Te pedig, pont fordítva csináltad,

A legjobb bort utoljára hagytad.

 

Vőlegény csodálkozva hallgatta,

Semmilyen borból nem rakott félre,

Mégis van bor, hogy történhetett ez?

Ez Jézus első csodatétele.

 

 Tanítványai, boldogok voltak,

Mester szolgálatába állhatnak.

Hamarosan megtudta mindenki,

Jézus, vizet borrá változtatta.