BOLDOGOK VAGYTOK, HA SZIDALMAZNAKÉS HÁBORGATNAK TITEKET ÉS MINDENGONOSZ HAZUGSÁGOT MONDANAKELLENETEK ÉN ÉRETTEM 

100% 1 szavazat

BOLDOGOK VAGYTOK, HA SZIDALMAZNAK

ÉS HÁBORGATNAK TITEKET ÉS MINDEN

GONOSZ HAZUGSÁGOT MONDANAK

ELLENETEK ÉN ÉRETTEM

Írta: Poór Edit

 

Kétféle embertípus él a földön,

az egyik ismeri Istent és az ő törvényei szerint él.

A másik még nem ismeri és a maga eltévelyedett

lelki természete szerint él és cselekszik.

Ők maguk nem ismerik ki önmagukat,

így nem tudnak számot adni önmaguk előtt

sem érzéseikről, sem cselekedeteikről.

Nem tudják mi irányítja gondolataikat,

érzéseiket, amikor az igazságot megcsúfolják,

és lábbal tiporják.

Amikor a jó és igaz embereket oktalanul

szenvedtetik.

Hazugságokhoz folyamodnak,

mellyel gonosz eljárásukat

önmaguk előtt és a külső világ előtt,

alátámasztják.

Mert szükségük van maguk és mások előtt,

igazolásra, hogy megtarthassák

külsőleg az igaz, fedhetetlenségüket.

Kirívó, durva bűnök látszatát elkerülik,

de belső lelki világukban helytelen vágyaknak

utat engednek.

Ezek veszedelmes emberek, mert nem lehet

tőlük elkülönülni és eléggé óvakodni.

A megtéretlen emberek, nagy előszeretettel

vetik magukat a valóban becsületes,

igaz életet élőkre, hogy a bennük

élő ellentétes természet

kiegyenlítődést nyerjen.

Nem egyszer elmarasztalják az igazakat,

félremagyarázott cselekedeteikért,

melyek az Isteni igazság törvényében,

fényesen, ragyogva világítanak.

De a rosszakarat szemüvegén nézve

kivetni  való bűnné van torzítva.

Az ügyeskedő hazugság, gondosan eltakarja

a jót és az igazat, hogy az ne legyen felismerhető,

de kirívó színben előtérbe állítja,

a torzított igazságokat, mellyel hatni

lehet a felületes szemlélőre.

Mindent kilehet forgatni a látszat világában.

A jót és igazat lehet bűnné torzítani

és a bűnt lehet erénnyé magasztosítani.

Aszerint, milyen cél érdekében

cselekszi az ember.

 Az Jézus, elítélése is ilyen burkolt

cél érdekében történt.

A papi fejedelmek az Isteni igazságot ítélték el,

hogy az ellentét hatalmát biztosítsák a földön.

Ezzel az ítélettel, önmaguk ítéletét mondták

ki és pecsételték meg az igazság törvényében.

Az Isteni igazságot megtestesítő Krisztus

ellen felvonult a gonoszság minden eszközével,

hogy megvívhassa a harcot Isten, az örök hatalom

ellen, mely az igazság törvényével biztosítja,

hogy semmi tisztátalan

be ne hatolhasson a boldogság világaiba.

Mivel az ellentét eszme száműzve van

a menny birodalmából,

az emberek világában akarja megvetni a lábát,

hogy uralhassa az emberek lelkét.

 Ez a kétféle elv választja kétfelé

 a földön a lelkek típusát.

Ez a két irány vonza és taszítja egymást,

amikor a földön, mint emberek találkoznak,

mert mindegyiknek bizonyságot kell tennie

önmagáról az Igazság törvénye előtt.

Nem minden esetben a hitetlenektől szenvednek a

hívők, hanem a külső látszat szerint jóra törekvő,

de áligazságokat követők több veszedelmet

jelentenek az igaz úton haladók részére.

Tőlük sokkal több méltatlan szenvedést kell

az igazaknak eltűrniük.

Mert ők az igazságnak részrehajló forgatásával,

a maguk elgondolásait igyekeznek megvalósítani.

Ezek a ” báránybőrbe bújt farkasok”.

Ők nem meggyőzhetők az Isteni igazság részére,

mert az ő lelki természetük még nincs

erre beállítva.

Az ember képtelen volna megállni és

hűen kitartani az igazság mellett,

ha Isten fia nem járta volna végig

a szenvedéseknek ezt a széles országútját.

De ő megmutatta az örökidőkre szóló példát a földön,

tanításaival és áldozat hozatalával.

„ Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet!”

Az Isteni szeretetet felébreszti, az igazságra

szomjazó lelkeket és munkára hívja őket.

A földi világ tisztítása, jobbítása

előbbre segítése céljából.

A bűn sötétéjébe a lélek figyelmét,

 egy-egy gondolattal, érzéssel

az örök törvények felé irányítja.

 Jézus a földi embereket ezen az úton vezeti ki

a szenvedés világából.

A tévelygő emberek, ösztönösen gyűlöletet

éreznek azok iránt, akik nem velük együtt

tévelyegnek és alantas céljaiknak

nem engedelmes eszközei.

Ezért mindent elkövetnek, hogy az igazság szerint

érző és gondolkodó embereknek megkeserítsék,

lehetetlenné tegyék az életét.

Boldogok lesznek azok, ha mind ezek ok nélkül

történnek  meg velük, mert ez már a kiválasztottság

állapotát mutatja meg.

Az ellentétes érzés kutatja azokat az okokat,

amelyekbe belekapaszkodhat, hogy

a maga süllyedt állapotába ránthassa

 az igaz embereket.

 A maga bűneinek következményét rájuk hárítsa.

Ha nem talál ilyen okot, akkor hazug állításokkal,

vádolja meg az igaz embert, hogy szenvedtesse.

Ezzel a lelkében tomboló gonoszt kielégíti.

A hitetlen ember vakon engedelmeskedik

az ellentétes ösztönének, mert nem tudja,

vagy nem hiszi, hogy semmi el nem vész

a nagy mindenségben.

Minden fájdalom, könny visszatér okozójához, ha

igazságtalanul okozta.

Minél nagyobb Istenbe vetett hittel,

hordozza el az ártatlanul szenvedő,

annál hamarabb és annál mardosóbb

fájdalmat okozva tér vissza okozójához.

A megbántottnak hatalma van az őt

szenvedtető felett, mert az igazságért

ártatlanul szenvedők,

olyan oldó és bontó folyamatot indítanak meg a

láthatatlan világban, melynek nem állhat

ellen senki és semmi.

Testi életben ideig-óráig való fájdalmak

érik a Krisztusi igazságban élőket,

de boldognak mondja az Úr mindazokat,

akik Őérette hordozzák ezeket a

méltatlan szenvedéseket.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.