A SZŐLŐMUNKÁSOK

Újszövetség III.

100% 1 szavazat

A SZŐLŐMUNKÁSOK

Írta: Poór Edit

 

Hasonló a mennyek országa,

Egy gazdához, ki korán kiment,

Hogy munkásokat fogadjon fel,

Szőlőjébe, napi egy dinárért.

 

Kilenc óra tájban, ismét kiment,

Látott másokat is ott tétlenül.

Eredjetek, ti is a szőlőbe,

Ami igazságos, megadom.

 

A déli órákban ismét,

Kiment a piacra, ugyan így tett.

Majd, öt óra tájban, ismét kiment,

Még mindig talált embereket.

 

Miért álltok itt egésznap tétlenül?

Mert senki sem fogadott fel, – mondták.

Menjetek ti is a szőlőbe.

Este szól a Vincellérnek,

 

Hívd a munkásokat, fizesd ki,

De utolsóktól az elsőkig.

Mindegyik kapott egy-egy dinárt.

Amikor az elsők jöttek,

 

Azt gondolták, többet kapnak.

Zúgolódtak a gazda ellen,

Hogy az utolsók egy óráért,

Ugyan azt a pénzt kapták, mint ők.

 

Pedig, egésznap terhét hordozták,

Mégis egyenlőnek vette őket.

A gazda így felelt nekik;

Egy dinárról szólt az egyesség.

 

Nem szabad e nekem, azt tennem,

Az enyémmel, amit akarok?

Azt akarom, hogy annak az

Utolsónak is megadjam azt,

 

Amit, nektek is megadtam.

Vagy azért gonosz szemetek,

Mert én jó vagyok?

Kérdezte vissza a gazda.

 

Így lesznek az elsőkből, utolsók,

És az utolsókból pedig elsők.

Atyám egyformán szeret mindenkit.

Jézus, így magyarázta beszédét.

  

LÁZÁR FELTÁMASZTÁSA

Újszövetség III.

100% 1 szavazat

LÁZÁR FELTÁMASZTÁSA

Írta: Poór Edit

 

Betániában, Máriának,

És Mártának a falujában,

Lakott, Lázár nevű fivérük,

Aki éppen, betegen feküdt.

 

Jézus, nagyon szerette őket,

Így üzenetet küldtek hozzá.

A betegsége nem halálos,

Ez, Isten dicsőségéért van.

 

Ekképp üzent vissza a Mester,

És ott maradt azon a helyen,

Ahol éppen volt, még két napig.

Majd így szólt tanítványaihoz,

 

Lázár, a mi barátunk alszik,

De elmegyek, hogy felébresszem.

Jézus, mikor odaérkezett,

Már negyedik nap sírban feküdt.

 

Betánia közel volt Jeruzsálemhez,

Zsidók közül sokan elmentek,

Máriához és Mártához,

Hogy vigasztalódást nyújtsanak.

 

Márta, amikor észrevette,

Megérkezett Jézus, elé ment.

„Uram, ha te itt lettél volna,

Nem halt volna meg a testvérem.”

 

A testvéred, föl fog támadni,

Tudom, majd a feltámadáskor,

Válaszolta Jézusnak Márta.

„Én vagyok a feltámadás és

 

Az élet, aki hisz énbennem,

Ha meghal is él”- hiszed e?

Igen, hiszem, te vagy a Krisztus,

 Élő Isten fia – szólt Márta.

 

Majd elment, hogy hívja Máriát,

Ahogyan odaért, Jézushoz,

Lába elé borult és így szólt,

„Uram, ha te itt lettél volna,

 

Nem halt volna meg a testvérem.”

Jézus, amikor látta, hogy sír,

És vele a Zsidók is sírnak,

Lelke legmélyéig megrendült.

 

Hová helyeztétek el Lázárt?

De már Ő is könnyekre fakadt.

Ekkor, odament a sírbolthoz,

Kérte görgessék el a követ.

 

Uram, már szaga van, négy napos.

Jegyezte meg Márta, Jézusnak.

„Nem mondtam e, hogy ha hiszel,

Meglátod, Isten dicsőségét.”

 

Elvették ezután a követ,

Jézus, égre emelte szemét.

„Atyám hálát adok neked,

Hogy meghallgattál”- „Lázár jöjj ki!”

 

Így kiáltott neki hangosan,

Majd Lázár, kijött a sírboltból.

A kezén és lábán pólyákkal,

Arca kendővel volt bekötve.

 

„Oldozzátok ki”- mondta Jézus

És engedjétek, hogy elmenjen.

Sokan látták, amit Krisztus tett,

És mindannyian hittek benne.

  

A VAK BARTIMEUS

Újszövetség III.

100% 1 szavazat

A VAK BARTIMEUS

Írta: Poór Edit

 

Jézus és tanítványai,

Jeruzsálembe tartottak.

Közelgett Húsvét ünnepe,

Tanítványai féltették.

 

Farizeusok, írástudók,

Mind, egyre ellenségesebb,

Magatartást tanúsítottak,

A Mesterük irányába.

 

Sok ember követte Jézust,

A nép vezetői viszont,

A farizeusok voltak,

Így ez szúrta a szemüket.

 

Azt sem szívlelték tőle, hogy

Mindig a szemükbe mondta,

Az igazságot, féltek tőle.

Már annyira gyűlölték őt,

 

Attól sem riadtak vissza,

Hogy életére törjenek.

A tanítványok aggódtak,

De, nem tarthatták vissza Jézust.

 

Nagy tömeg kísérte Krisztust,

Most is a főváros felé,

Nagyon nagy lelkesedéssel.

Már a harmadik esetben,

 

Mondta, tanítványainak,

Pogányok kezébe kerül,

Megcsúfolják, megverik majd,

Végül keresztre feszítik,

 

De harmadnapra feltámad,

Így fog beteljesülni majd,

Mit próféták megjövendöltek,

Ők azonban, most sem értették.

 

Megérkeztek Jerikóba,

Megtöltötték a szűk utcákat,

Ott lakók is özönlöttek,

Meghallották, ki érkezett.

 

Egy utcasarkon, vak ember,

Bartimeus, üldögélt, koldult.

Sokan barátságtalanul,

Viselkedtek vele szemben.

 

Azt gondolták, vaksága rég

Elkövetett büntetése.

Így nehéz élet sora volt.

Ő is hallott a Mesterről,

 

Nagyon reménykedett benne,

Mindig feszülten figyelte,

Várta, hogy el ne szalassza.

Oda érkezett a tömeg,

 

Hangosan kiáltott felé,

„ Jézus, Dávidnak fia

Könyörülj rajtam!”

A tömeg rászólt hallgasson.

 

De még hangosabban kiáltott,

„ Jézus, Dávidnak fia

Könyörülj rajtam!”

Jézus, hallotta kiáltását.

 

Megállt, kérte hozzátok ide.

A vak ugrálva közeledett,

Jézus megkérdezte tőle;

„ Mit akarsz, mit tegyek veled?”

 

Uram, lássak,- válaszolta.

„Láss!- hited meggyógyított.”

Rögtön megnyíltak szemei,

Istent dicsőítve, követte Őt.

 

ZÁKEUS

Újszövetség III.

100% 1 szavazat

ZÁKEUS

Írta: Poór Edit

 

Zákeus, Jerikóban lakott,

Fővámszedő, dúsgazdag ember.

Az ott lakók nem szerették őt,

Ezért, nagyon szerencsétlennek

 

És egyedül érezte magát.

Tudta, jogos a nép haragja,

Sok gonosz dolgot cselekedett,

Nagyon bánkódott is emiatt.

 

Hallott Jézusról és reménykedett,

De nagy tömeg vette körül,

Az arra haladó Messiást.

Zákeus, alacsony ember volt,

 

Ezért, fügefára felmászott,

Látni szerette volna Jézust.

Amikor a Mester odaért,

Felnézett rá és így szólt hozzá;

 

„Siess, gyere le Zákeus,

Még ma meglátogatlak téged.”

Ragyogó arccal ugrott le és

Boldogan fogadta a Mestert.

 

A többiek megbotránkoztak,

Hogy az ő otthonába tér be.

Zákeus megbánta bűnét,

Nagyon hálás volt a Mesternek,

 

Azért, hogy Ő nem vetette meg.

Odaállt eléje és így szólt;

Uram, minden vagyonom felét,

A szegények között szétosztom.

 

Amit jogtalanul elvettem,

Visszaadom azt, négyszeresen.

Jézus látta Zákeuson, hogy

Őszintén megbánta bűneit.

 

Ma lett üdvössége e háznak,

Ez az Ember is Ábrahám fia.

Én azért jöttem, hogy megkeressem,

És megmentsem, ami elveszett,

 

Így szólt Jézus az emberekhez.

A jó pásztor, rátalált ismét,

Egy eltévelyedett bárányra.

Zákeus legszebb napja volt ez.

  

JÉZUS BEVONUL JERUZSÁLEMBE

Újszövetség III.

100% 1 szavazat

JÉZUS BEVONUL JERUZSÁLEMBE

Írta: Poór Edit

 

Jézus, már közeledett Jeruzsálemhez,

Mikor az olajfák hegyéhez érkeztek,

Két tanítványt előre küldött a faluba,

Találnak ott egy szamarat megkötve,

 

Oldozzák el és vezessék oda neki,

Hogyha valaki számon kérné ezt tőlük,

Mondják majd azt neki, hogy az Úrnak viszik,

Mert szüksége van rá, de majd visszaküldik.

 

Mikor a két tanítvány visszaérkezett,

Szamár hátára terítették ingüket.

Ezután, felsegítették rá a Mestert.

Ezt látták a többiek, és levetették

 

Felsőruháikat s földre terítették,

Hogy a királyuk, majd arra haladjon át.

Útszéli zöld ágakat is letördeltek,

És mindet Jézus lábai elé szórták.

 

Öröm töltötte el mindőjük szívét,

Éljen Dávid fia! –kiáltozták lelkesen,

Éljen a mi királyunk! –kiáltotta a tömeg.

Áldott, aki jön az Úrnak nevében!

 

Helyre állítjuk Dávid királyságát!

A nép lelkesen ezeket visszhangozta.

Az egész főváros, nagy lázban égett,

Hallva, ujjongó sokaság éljenzését.

 

Farizeusok is álltak az útmentén,

Igen haragudtak, a kiáltozókra.

Amikor odaért, szóltak Jézusnak,

Tiltsd meg nekik, hogy ezeket kiáltozzák.

 

A Mester megcsóválta fejét és így szólt;

Ha a tanítványok nem kiáltoznak,

A kövek fognak kiáltani helyettük.

Hagyta, tovább lelkesedjen a tömeg.

 

Ő maga ugyan nem tudott örülni,

Mert jól tudta, egész másként lesz minden,

Mint, ahogy azt szeretnék, képzelték volna.

Már többször elmondta tanítványainak,

 

Ők azonban ezt újra elfelejtették.

Hatalmas tömeg várta a templom előtt,

Mert úgy gondolták, beszédet fog mondani.

Jézus, azonban csendben, szomorúan,

 

Végig nézett rajtuk, de nem szólt hozzájuk.

Későre járt, várta magára maradjon,

Tanítványaival elhagyta a várost,

Egy barátjuknál szálltak meg éjszakára.

 

A TEMPLOM ELŐTT

Újszövetség III.

100% 1 szavazat

A TEMPLOM ELŐTT

Írta: Poór Edit

 

Jézus bement Jeruzsálembe,

A templom felé igyekezett.

Isten háza előtti téren,

Ahol az áhítatos csendnek,

 

Kellett volna uralkodnia,

Kereskedők árultak, zsibongtak.

Áldozati állatok sora

Volt kirakodva és pénzváltók.

 

Kereskedők túlkiabálták,

Az állatok és egymás hangját.

A zsibvásárhoz hasonlított,

A templom és egész környéke.

 

A templomba is behallatszott,

Ez a fülsüketítő zaj.

Ide azért járnak a hívők,

Hogy csendben imádkozzanak.

 

Jézus, nagyon felháborodott,

Egy kötélből korbácsot font.

A kereskedők elé lépett,

A kezével parancsolóan mutatta,

 

Nekik az utat, hogy kifelé.

Amikor azok vonakodtak,

Asztalokat felborította.

„ El innen ezekkel!”- kiáltotta.

 

Nem tudjátok, hogy meg van írva,

Atyámnak háza arra való,

Hogy imádkozzanak benne,

Ti pedig rablók barlangjává,

 

Változtattátok azt! – kiáltotta.

A kereskedők összeszedték,

Az árúikat és elmentek.

Papok, írástudók dühöngtek.

 

Megijedtek ezt látva, hallva

És féltek attól, hogy teljesen,

Elveszítik, tekintélyüket,

Befolyásukat, a nép előtt.

 

Mindenki csak Jézusra hallgat,

Mindezért, iránta keserű

Gyűlöletet éreztek magukban.

Megrémültek a hitetlen papok.

 

Tanakodtak maguk között,

Hogyan foghatnák el majd Jézust

És hogyan ítélhetnék el őt.

Bizonyítékokat akartak,

 

Tömeget akarták ellene

Hangolni és provokálták Őt.

Ám Jézus, átlátott rajtuk,

Csapdájuk sikertelen maradt.

 

Vak, beteg embereket hoztak,

A Messiásnak a templomba,

Ő sorra gyógyította Őket,

Hatalmas tömeg gyűlt köréje.

 

A GONOSZ SZŐLŐ MUNKÁSOK

Újszövetség III.

100% 1 szavazat

A GONOSZ SZŐLŐ MUNKÁSOK

Írta: Poór Edit

 

Jézus példabeszédet mondott;

Élt egy ember, ki szőlőt ültetett,

Körül vette fallal, épített

Bele kilátótornyot és prést.

 

Amikor mindennel elkészült,

Kiadta bérbe a szőlőjét

És ő elutazott külföldre.

Szüretkor, szolgáját elküldte,

 

Vegye át, az őt illető részt.

Azonban a munkások, akik

Bérelték a szőlőt, megverték

A szolgát, kidobták, elkergették.

 

A gazda küldött másik szolgát,

Azzal is ugyan úgy elbántak.

Harmadikat, meg is gyilkolták.

Utoljára a fiát küldte.

 

Mikor meglátták a munkások,

Ez az örökös, öljük őt meg!

Egymás között, így gondolkodtak,

Akkor mienk a szőlő örökre.

 

Így cselekedtek, kihurcolták

Szőlőn kívülre s meggyilkolták.

A Mester a hallgatóságtól,

Megkérdezte, mit fog csinálni,

 

A gazda, ha hazaérkezik?

Mit fog majdan tenni ezekkel,

A gonosz szőlőmunkásokkal?

Megbünteti őket halállal

 

És a szőlőt kiadja másnak.

Válaszolták, farizeusok.

„Helyes”- mondta nekik Jézus.

Isten elveszi tőletek majd,

 

Mennyek országát, más népnek adja.

Megdöbbenve látták, hogy róluk

Mondta el e példabeszédet.

Jézus, újra győzedelmeskedett.

 

Megértették, hogy ők a gonosz

Szőlőmunkások és a szőlő,

Isten népe, a tulajdonos,

Pedig maga az Úr Isten.

 

A küldött szolgái, Próféták

És most Isten elküldte fiát.

Tudták, hogy Jézus a Messiás,

Elismerni még sem akarták.

 

A nép feletti hatalmukról,

Le nem mondtak volna senkinek.

Megkeményítették szívüket,

Gyűlöletük okozta halálát.

 

Jézus, tudta, hogy hamarosan,

Elfogják majd Őt és megölik.

Így kellett ennek történnie,

Hordozta minden ember bűnét.

 

Megszabadította haláltól,

Mindazokat, kik hisznek benne,

Hogy majd örökké élhessenek.

Jézus a tanítványainak,

 

Megakarta, ezt magyarázni,

Búzaszemhez hasonlította

Magát, példabeszédében.

Búzaszemet, ha nem vetik el,

 

Sokáig megmarad, de semmi

Haszna sincs, nem terem gyümölcsöt.

Ehhez el kell vetni, majd mikor

Szárba szökik, búzaszem meghal.

 

Halála nem a semmiért lesz,

Hanem, hogy sok gyümölcsöt hozzon.

Tudta, rettenetes szenvedés,

Vár majd rá, irtózva gondolt rá.

 

Ez azonban el volt rendelve,

Ő elhatározta elvégzi,

Tökéletesen teljesítve,

Hűségesen a küldetését.

 

Éppen ezért az óráért,

Küldetett el Ő a földre,

Hiába gyötörte félelem,

Nem kérhette, Atyám szabadíts meg.

 

Ezért így imádkozott;” Atyám

Dicsőítsd meg a Te nevedet!”

Ekkor szózatot hallott az égből,

„ Megdicsőítem, Megdicsőítem.”

 

Akik a közelében voltak,

Mintha mennydörgést hallottak volna,

Gondolták, angyal beszél vele.

Ám Jézus, így szólt hozzájuk;

 

E szózat nem értem hangzott el,

Hanem ti értetek szólt.

Így figyelmeztette a népet,

Már nem sokáig lesz közöttük.

 

AZ ADÓPÉNZ

Újszövetség III.

100% 1 szavazat

AZ ADÓPÉNZ

Írta: Poór Edit

 

Farizeusok elhatározták,

Jézust, majd szóval ejtik tőrbe.

Elküldték tanítványaikat

Hozzá, Heródes pártiakkal.

 

Azok így szóltak hozzá; Mester,

Tudjuk, Isten útját tanítod,

Mond meg hát nekünk véleményed,

Szabad e adót fizetni,

 

A császárnak, igen vagy nem?

Jézus, újra átlátott rajtuk.

Mutassatok egy adó pénzt;- kérte

Ők odaadtak neki egy dinárt.

 

Kié ez a kép és felírás?

A császáré válaszolták.

Adjátok vissza a császárnak,

Ami a császáré s adjátok,

 

Meg Istennek, ami Istené.

Válaszolta nekik Jézus.

Elcsodálkoztak és ott hagyták,

Eredménytelenül elkullogtak.

 

AZ ÖZVEGYASSZONY KÉT FILLÉRE

Újszövetség III.

100% 1 szavazat

AZ ÖZVEGYASSZONY KÉT FILLÉRE

Írta: Poór Edit

 

Jézus leült a persellyel szemben,

Nézte, hogyan dobnak pénzt bele.

A sok gazdag sokat dobott,

Szegény asszony két fillért adott.

 

Így szólt tanítványaihoz;

Ez a szegény özvegyasszony,

Többet adott mindenkinél,

Mert a többiek feleslegből,

 

Adakoztak, de ez az asszony,

Odaadta egész vagyonát.

Ő lemondással adakozott,

A könyörületességéből.

 

A TALENTUMOK

Újszövetség III.

100% 1 szavazat

A TALENTUMOK

Írta: Poór Edit

 

A Messiás példabeszéde;

Egy ember, idegenbe készült,

Ezért hívta a szolgáit

És átadta nekik vagyonát.

 

Egyiknek adott öt talentumot,

Másiknak kettőt adott oda,

A harmadiknak pedig egyet,

Mindenkinek képességei szerint.

 

Aki öt talentumot kapott,

Rögtön vállalkozásba fogott

És így nyert velük, másik ötöt.

Ki kettőt kapott, ugyan így tett,

 

Ő is nyert velük másik kettőt,

Aki pedig az egyet kapta,

Gödröt ásott, elrejtette oda.

Amikor megjött a gazdájuk,

 

Szolgáival, számadást tartott.

Elsőnek ment ki ötöt kapott,

Megmutatta, hogy még ötöt nyert,

Hű voltál, sok fölé rendellek.

 

Dicsérte szolgáját a gazda.

Odament, ki kettőt kapott,

Ő is mutatta, még kettőt nyert.

Hű voltál, sok fölé rendellek.

 

Őt is megdicsérte a gazda.

Végül ment, ki egyet kapott,

Itt van neked, ami a tied,

Majd odaadta azt az egyet.

 

Gonosz, rest szolga! – szólt a gazda.

Azt az egyet, adjátok oda,

Akinek tíz talentuma van.

Haszontalan szolgát dobjátok

 

Ki, a külső sötétségre,

Ott lesz sírás, fogcsikorgatás.

Mert akinek van, annak adatik

És bővelkedni fog, attól

 

Pedig, akinek nincs, amije

Van, az is elvétetik tőle.

Ekképpen tanított a Mester,

Tanítványainak, életről.