A SZŐLŐMUNKÁSOK

A SZŐLŐMUNKÁSOK

Írta: Poór Edit

 

Hasonló a mennyek országa,

Egy gazdához, ki korán kiment,

Hogy munkásokat fogadjon fel,

Szőlőjébe, napi egy dinárért.

 

Kilenc óra tájban, ismét kiment,

Látott másokat is ott tétlenül.

Eredjetek, ti is a szőlőbe,

Ami igazságos, megadom.

 

A déli órákban ismét,

Kiment a piacra, ugyan így tett.

Majd, öt óra tájban, ismét kiment,

Még mindig talált embereket.

 

Miért álltok itt egésznap tétlenül?

Mert senki sem fogadott fel, – mondták.

Menjetek ti is a szőlőbe.

Este szól a Vincellérnek,

 

Hívd a munkásokat, fizesd ki,

De utolsóktól az elsőkig.

Mindegyik kapott egy-egy dinárt.

Amikor az elsők jöttek,

 

Azt gondolták, többet kapnak.

Zúgolódtak a gazda ellen,

Hogy az utolsók egy óráért,

Ugyan azt a pénzt kapták, mint ők.

 

Pedig, egésznap terhét hordozták,

Mégis egyenlőnek vette őket.

A gazda így felelt nekik;

Egy dinárról szólt az egyesség.

 

Nem szabad e nekem, azt tennem,

Az enyémmel, amit akarok?

Azt akarom, hogy annak az

Utolsónak is megadjam azt,

 

Amit, nektek is megadtam.

Vagy azért gonosz szemetek,

Mert én jó vagyok?

Kérdezte vissza a gazda.

 

Így lesznek az elsőkből, utolsók,

És az utolsókból pedig elsők.

Atyám egyformán szeret mindenkit.

Jézus, így magyarázta beszédét.

  

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.