A GAZDAG ÉS LÁZÁR

A GAZDAG ÉS LÁZÁR

Írta: Poór Edit

 

Élt egy nagyon gazdag ember,

Bíborba és gyolcsba öltözött,

Minden nap fényűzően vigadt,

Másokkal semmit sem törődött.

 

Lázár, egy koldus, kapujánál

Feküdt, tele fekélyekkel.

Szeretett volna jól lakni,

Gazda, asztaláról lehullott

 

Morzsák, is jók lettek volna.

Egy napon meghalt a koldus.

Felvitték őt az angyalok,

Ábrahámnak kebelére.

 

Nem sokára, meghalt a gazdag,

És eltemették pompával.

A pokolban kínok között,

Felemelte szemét s látta,

 

Ábrahám keblén a koldust.

Felkiáltott; „Atyám, Ábrahám,

Könyörülj rajtam, küld el Lázárt,

Mártsa vízbe ujja hegyét,

 

Hűsítse vele nyelvemet,

Mert nagyon gyötrődöm a lángban!”

Ábrahám így szólt; „Gyermekem,

Jusson eszedbe, megkaptad,

 

 Javaidat életedben,

Lázár, hasonlóan a rosszat,

Ő most itt vigasztalódik,

Te pedig most gyötrődől.

 

De közöttünk és köztetek,

Nagyon – nagy szakadék is van,

Hogy senki se tudjon átmenni,

Egyik oldalról, másikra.”

 

A gazdag tovább kérlelte,

Akkor küld apám házába,

Beszéljen nekik lelkükre,

Hogy ők ne kerüljenek ide.

 

Ott van Mózes, s a próféták,

Hallgassanak, mind őrájuk,

Fogadják meg tanításaikat.

Ekképp válaszolt Ábrahám.

  

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.