AZ ELSŐ GYÜLEKEZET

Újszövetség IV.

100% 1 szavazat

AZ ELSŐ GYÜLEKEZET

Írta: Poór Edit

 

Háromezer hívő gyűlt össze,

Hogy hallgassa az Apostolokat.

Megtanulták tőlük, hogyan kell

Élni, az Úr Jézus szolgáinak.

 

Apostolok sok csodát tettek,

Gyógyítottak Jézus nevében.

Csoportosan mentek az emberek,

Egyház soraiba vegyék fel őket.

 

Papok s írástudók, irigykedtek,

Rettenetesen haragudtak.

Elfogták az Apostolokat,

És kihallgatták őket.

 

Bántalmazni nem merték, mert

Féltek a tömeg haragjától.

Egyik alkalommal, börtönbe

Zárták az Apostolokat.

 

Ám, jött egy mennyei angyal,

S kiszabadította őket.

Másnap már ismét ott álltak

A templomban s hirdették Jézust.

 

Később megkorbácsolták őket,

Örültek, hogy szenvedhetnek,

Jézusért, ki sokat hordozott

El, érettük és helyettük.

 

Jézus egyháza, az üldöztetés,

Ellenére is nőtt, erősödött.

Megtartották hitüket az Úrban,

Az egész világon sokasodtak.

 

ISTVÁN MEGKÖVEZÉSE

Újszövetség IV.

100% 1 szavazat

ISTVÁN MEGKÖVEZÉSE

Írta: Poór Edit

 

Isten igéje növekedett,

Tanítványok száma sokasodott.

István telve kegyelemmel,

A Szentléleknek erejével,

 

Nagy csodákat és jeleket tett.

Néhányan vitatkoztak Istvánnal,

Ám, bölcsessége lelkéből jött,

Szavának ellenállni nem tudtak.

 

Perbe fogták papok, vének előtt,

Igaztalanul megvádolták,

Hogy káromló szavakat mondott,

Mózes és Isten ellen.

 

Fellázították a népet,

Megrohanták és elfogták,

A nagytanács elé vitték,

Hamis tanúkat állítottak.

 

Kérdezték, faggatták Istvánt,

De ő telve volt Szentlélekkel,

Arca fénylett, mint egy angyalé,

Bölcs válaszain mérgelődtek.

 

Az égre függesztette szemét,

És így szólt; Látom az eget

Megnyílni, Jézust állni az

Isten jobbja felől.

 

Ekkor a papok és vének,

Felkiáltottak hangosan,

Bedugták a füleiket,

Rárohantak egy akarattal.

 

Kiűzték, városon kívülre,

Tanúk, letették ingeiket

Egy Saul ifjú lábaihoz,

Ezután megkövezték Istvánt.

 

Aki közben így imádkozott;

Uram Jézus, vedd magadhoz

Lelkemet, ne tulajdonítsd,

Nekik ezt a bűnt. – Majd meghalt.

 

Saul pedig egyetértett

A kivégzéssel, e naptól,

Jeruzsálemi gyülekezet

Ellen, nagy üldöztetés tört ki.

  

AZ ETIÓP FŐEMBER MEGTÉRÉSE

Újszövetség IV.

100% 1 szavazat

AZ ETIÓP FŐEMBER MEGTÉRÉSE

Írta: Poór Edit

 

A gyülekezet, üldözés miatt,

Szétszóródott s hirdették az igét.

Fülöp, Samária városaiban.

Egy reggelen, angyal így szólt hozzá;

 

Menj délfelé, Gáza irányába.

Fülöp, elindult ezen az úton,

Egy Etióp férfi jött arra

Hintón és Ézsaiást olvasta.

 

Ismét szólt Fülöphöz az angyal;

Menj oda és csatlakozz hozzá.

Fülöp, oda ment és beszélgetett,

Az Etióp főemberrel, aki

 

Mondta, üljön mellé a hintóba.

Az írásról kérdezte Fülöpöt.

Ő pedig hirdette neki Jézust.

Amikor az úton vízhez értek,

 

Az Etióp, megkérte Fülöpöt,

Hogy keresztelje meg őt vízzel.

Ahogyan ez megtörtént, Fülöp

Elragadtatott s nem látta többé.

 

Az Etióp férfi örömmel,

Folytatta útját hazafelé.

Kandakénak, az Etiópok

Királynőjének volt főembere.

 

SAUL MEGTÉRÉSE

Újszövetség IV.

100% 1 szavazat

SAUL MEGTÉRÉSE

Írta: Poór Edit

 

Saul volt az egyik rettegett,

Üldözője a keresztényeknek.

Elment a főpaphoz és kért tőle,

Damaszkuszba a zsinagógához,

 

Olyan írásos engedélyt, hogy

Ha útközben híveket talál,

Azokat megkötözve vihesse,

Jeruzsálembe a papok elé.

 

Ahogy közeledett Damaszkuszhoz,

A mennyből, hirtelen nagy fény jött,

Mely elvakította őt és a

Körülötte lévő katonákat.

 

Saul földre esett s hangot hallott;

Saul! Saul! Miért üldözöl engem?

Ki vagy te Uram? – kérdezte,

Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.

 

Kellj fel, menj be a városba és ott,

Megmondják neked, mit kell tenned.

A katonák kábultan álltak ott,

Nem láttak senkit, csak hangot hallottak.

 

Saul felkelt, kinyitotta szemét,

De nem látott semmit, megvakult.

Kézen fogva vezették Damaszkuszba.

Három napig nem látott, nem evett.

 

Rémült és kétségbe esett volt,

Nem tudta mi történik vele.

Meggyötört lélekkel elkezdett,

Imádkozni az Úr Istenhez.

 

Álmában látomása volt, hogy

Egy tanítvány jön el s meggyógyítja.

Ugyan ekkor az Úr szólt Anániáshoz;

Kelj fel, menj az egyenes utcába,

 

Keresd meg a Tarzusit, Sault.

Anániás megijedt, hogy hova

Küldi őt az Úr, ezért habozott.

Ám, az Úr szólt; Menj, gyógyítsd meg őt.

 

Választott eszközöm Saul, hogy

Hirdesse nevemet a népnek.

Anániás elment Tarzusihoz,

Elmondta, az Úr parancsát neki.

 

Rátette kezét szemeire,

Saul megtelt Szentlélekkel s látott.

Majd felkelt és megkeresztelkedett.

Néhány napig még erősödött,

 

Damaszkuszi tanítványokkal töltött.

Ott a zsinagógába hirdette

Jézust, mindenki csodálkozott.

A papok rossz szemmel nézték ezt.

 

Elhatározták, hogy megölik.

E terv, Saul fülébe jutott.

A tanítványok, városfalán át,

Egy kosárba leeresztették.

 

Így menekült Saul, Damaszkuszból.

Jeruzsálemben ment és kérte,

Csatlakozhasson a tanítványokhoz.

Múltja miatt mindenki félt tőle.

 

Nem hittek neki, hogy megváltozott,

Barnabás, azonban elvitte,

Őt az Apostolokhoz, akiknek

Elmondta a vele történteket.

 

Ezután, velük együtt járt- kelt,

Hirdette az igét, vitázott is.

A Görög nyelvűek megakarták

Ölni, így Tarzusba menekült.

 

SAUL ÉS BARNABÁS ANTIOKHIÁBAN

Újszövetség IV.

100% 1 szavazat

SAUL ÉS BARNABÁS ANTIOKHIÁBAN

Írta: Poór Edit

 

Azok a keresztények, akik

Szétszóródtak az üldözés miatt,

Eljutottak Főniciáig,

Ciprusig s Antiokhiáig.

 

Senkinek sem hirdették az igét,

Csak a zsidóknak, de volt néhány,

Ciprusi, Cirénai férfi köztük,

Akik kezdték hirdetni az igét,

 

Antiokhiában, Görögöknek.

Számosan megtértek közülük,

Eljutott a hír Jeruzsálembe.

Elküldték Barnabást, keresse

 

Fel Sault, Tarzusban és menjenek,

El együtt, Atiokhiába.

Itt a tanítványok, először

Vették fel a keresztény nevet.

 

Egy teljes esztendeig, együtt

Voltak a gyülekezetben,

Saul, közben felvette a Pál nevet.

Hirdették az Úrnak igéjét.

 

Pál és Barnabás, Szentlélek

Szavára, tovább hajóztak,

Ikóniumba, itt sokan hittek,

Ám, sok pogány is volt.

 

Meghasonlott a város népe,

Hitetlenek, felszították,

Pogányok lelkét, testvérek ellen.

Mozgolódás támadt, bántalmazták,

 

Megkövezték őket, így tovább

Menekültek Lisztrába, ahol

Hirdették Jézus tanításait,

Gyógyítottak és tanítottak.

 

Ikóniumból zsidók érkeztek,

Felbiztatták a sokaságot,

Pált megkövezték, városfalán

Kívülre vitték, azt hitték meghalt.

 

Másnap, Barnabással együtt,

Visszahajóztak Antiokhiába.

Gyülekezetnek elmesélték,

Velük történt eseményeket.

 

Néhány nap múlva, Pál és Barnabás,

Úgy gondolták, visszatérnek minden

Városba, ahol igét hirdettek,

Megnézik, hogy vannak a testvérek.

 

Barnabás azt akarta vigyék el,

Magukkal Márkot, Pál ellenezte,

Így egymástól külön vált útjuk.

Barnabás, magával vitte Márkot.

 

Ők elhajóztak Ciprusra.

Pál, Silást választotta társául,

Bejárták Szíriát, Ciliciát,

Erősítve a gyülekezetet.

 

Végig mentek Frigia, Galácia

Földjén, átmentek Misián, majd

Lementek Troászba, itt Pálnak,

Látomása volt, hogy menjenek,

 

Makedóniába, azonnal

Útra keltek és elhajóztak.

Befutottak Filippibe, mely

Első városa Makedóniának.

 

PÁL FILIPPIBEN

Újszövetség IV.

100% 1 szavazat

PÁL FILIPPIBEN

Írta: Poór Edit

 

Pál és Silás néhány napot,

Filippiben töltöttek.

Szombati napon kimentek,

A városkapun kívülre,

 

A folyó partján leültek.

Asszonyok ott egybegyűltek,

Kimosták a ruháikat.

Pál, Silós hozzájuk szóltak,

 

Hirdették az igét nekik.

Ők figyelmesen hallgatták,

Az egyik asszony Lídia,

Meg is keresztelkedett.

 

Meghívta őket házába,

Hogy háza népe is hallja,

Az igehirdetésüket.

Egy szolgáló lány jött szembe,

 

Akiben jövendő mondó

Lélek lakozott és jósolt.

Jó keresetet jelentett,

Az urainak, hogy jósolt.

 

Követte Pált s kiáltozott,

Ezek az emberek, Isten,

Szolgái, akik hirdetik,

Nektek az üdvösség útját.

 

Több napon át is így történt,

Pált pedig felbosszantotta.

Ezért kiűzte a lelket,

Ebből a szolgálólányból.

 

Amikor látták urai,

Hogy oda lett keresetük,

Elfogták Pált és Silást,

És a főtérre hurcolták.

 

Hatóság elé állították,

Hamis vádakkal illették.

Majd megbotozták őket,

Börtön mélyére vetették.

 

Lábukat, kalodába zárták.

Imádkoztak, dicséretet

Énekeltek, a többi fogoly,

Pedig hallgatta őket.

 

Éjféltájban, nagy földrengés

Támadt, megrendültek a

Börtön alapjai, megnyílt

Minden ajtó és lehulltak,

 

Mindenkiről a bilincsek.

A börtönőr ezt meglátva

Megijedt, kivonta kardját,

Végezni akart magával.

 

Mert azt hitte, hogy a foglyok,

Megszöktek a nyitott ajtón.

Pál rákiáltott; Ne tegye!

Ott vannak mindannyian.

 

Börtönőr, benézett hozzá,

Erős remegés fogta el,

Odaborult Pál lábához,

Kivezette őket s kérte;

 

Uraim, mit kell tennem,

Hogy én is üdvözülhessek?

Higgyetek az Úr Jézusban,

Házad népével együtt.

 

Az őr ellátta sebeiket,

Felvitte őket házába,

Asztalt terített nekik,

Majd mind megkeresztelkedtek.

 

Másnapon az elöljárók,

Elküldték a hivatali

Szolgákat az őrhöz azzal,

Engedje szabadon őket.

 

Ám, Pál így szólt hozzájuk;

Megvertetek nyilvánosan,

Ítélet nélkül börtönbe

Zártatok, Rómaiak vagyunk.

 

Titokba tesztek ki minket?

Jöjjenek az elöljárók,

Ők maguk vezessenek ki.

Hivatali szolgák, átadták

 

Elöljáróiknak Pál

Üzenetét, ők pedig

Nagyon megijedtek, mikor

Meghallották Rómaiak.

 

Pál és Silás elmentek

Lídiához, bátorították

Ottani testvéreiket.

Majd Tessalonikába mentek.

 

Innen tovább utaztak Béreába.

Egy darabig itt időztek,

Silás, Timóteus még ott

Maradtak egy kis ideig.

 

Pált azonban a testvérek

Athénba elkísérték.

Silást, Timóteust, míg várta,

Háborgott a lelke magában.

 

Látta a város tele van

Bálványokkal, vitázott is

Zsidókkal s Istenfélőkkel,

Néhány filozófussal.

 

Hirdette az igét itt is,

Jézus feltámadásáról.

Tanított kereszténységről,

Szentlélek keresztségéről.

 

Páran csatlakoztak hozzá,

Többségük elutasította.

Nem fogadták el tanait,

Így Pál eltávozott onnan.

 

PÁL EFÉZUSBAN

Újszövetség IV.

100% 1 szavazat

PÁL EFÉZUSBAN

Írta: Poór Edit

 

Pál miután végig járta,

Galácia vidékét,

És Frigiát erősítette

A tanítványokat Efézusban.

 

Ott találkozott néhány

Tanítvánnyal, akik János

Keresztségére keresztelkedtek.

Pál beszélt nekik Jézusról.

 

Tanította őket, később

Szentlélekkel megkeresztelte,

Jézus nevére mindjüket.

A zsinagógában is szólt.

 

Mikor látta, némelyek

Megkeményednek, nem hisznek,

Sőt elkezdtek gyalázkodni,

Ott hagyta őket és minden nap,

 

Tirannus termében vitázott,

A tanítványokat is ide

Hívta, itt tanított két évig.

Demeter egy ötvös, zavargást

 

Szított az emberek között.

Efézusban, Artemis temploma

Állt, őt tisztelték és Demeter,

Társaival készítették,

 

A templom díszítését.

Féltek, munka nélkül maradnak,

Semmibe veszik a templomot,

Pál hirdette, új vallás miatt.

 

Kavarodás töltötte be,

Az egész várost, rohantak

A színházba, nagygyűlésre.

A város jegyzőjének sikerült,

 

Lecsendesíteni a népet,

Szétoszlatta a tömeget.

Miután megszűnt a kavargás,

Pál bátorította továbbra is

 

A tanítványokat, véneket,

Mindazokat, kik hittek Jézusban.

Majd elindult Jeruzsálembe,

A Pünkösdi ünnepekre.

 

PÁL ÚJRA JERUZSÁLEMBEN

Újszövetség IV.

100% 1 szavazat

PÁL ÚJRA JERUZSÁLEMBEN

Írta: Poór Edit

 

Jeruzsálembe megérkezett,

Testvérek, szívesen fogadták.

Elbeszélte, mi történt vele,

Pogányok közti szolgálatát.

 

Egy hét múlva, Ázsiából

Zsidók jöttek, kik meglátták

Pált a templomba, felháborodtak.

Összecsődítették a népet,

 

Hazugságokkal megvádolták.

Kivonszolták Pált a templomból,

Meg akarták ölni, de jelezték,

A helyőrség parancsnokának.

 

Katonák megjelenésére,

Abbahagyták az ütlegelést.

Az ezredes megkötöztette,

Majdan a várba elvitette.

 

Másnap, csoportot alkottak

A zsidók és átkokkal

Kötelezték el magukat,

Nem esznek, nem isznak addig,

 

Amíg meg nem ölik Pált.

Akik ezt az összeesküvést

Szőtték, több mint negyvenen voltak.

Elmondták a főpapoknak,

 

Az a tervük, hozassák oda,

Mintha ki akarnák hallgatni,

Útközben pedig ők megölik.

Pál nő testvérének fia,

 

Ezt a cselszövést meghallotta.

Elmondta Pálnak a várban,

Majd az ezredesnek jelentette.

Pált, biztonsága érdekében,

 

Félix helytartóhoz küldte,

Kétszáz katona kísérte.

A helytartó megparancsolta,

Vigyék, Heródes palotájába.

 

Öt nap múlva Anániás

Főpap, néhány vénnel együtt,

Lementek a helytartóhoz,

Feljelentést tettek Pál ellen,

 

Hamis vádakkal illették.

Félix, meghallgatta Pált is.

Elnapoló határozatot,

Hirdetett ki, Pált könnyített

 

Őrizetben tartotta még.

Eltelt már két év is,

Félix, több alkalommal hallgatta

Pál tanításait a hitről.

 

Félixt, Porcius Festus követte.

Kedvében akart járni a zsidóknak,

Ezért megkérdezte Páltól,

Akarja e Jeruzsálemben,

 

Hozzanak ítéletet dolgában.

Pál fellebbezett a Császárhoz.

Néhány nap múlva érkezett meg,

Agrippa király és felesége.

 

Festus, a király elé tárta

Pál ügyét, Agrippa megakarta

Hallgatni Pált személyesen.

Másnap a fogadó terembe,

 

Kísérték Pált, hogy beszéljen.

Ő kinyújtotta kezét és

Elmesélte történetét,

Hogyan találkozott Jézussal.

 

Ezután Festus, Király, Királyné

Eltávoztak, arról beszéltek,

El lehetett volna bocsájtani,

Ha nem fellebbezett volna,

 

A Császárhoz, mert semmi halálra,

Vagy fogságra méltó nincs benne.

Pált és többi foglyot,

Hajón Rómába szállították.

 

PÁLT RÓMÁBA VISZIK

Újszövetség IV.

100% 1 szavazat

PÁLT RÓMÁBA VISZIK

Írta: Poór Edit

 

Ciprus alatt hajóztak el,

Mert nagy volt az ellenszél,

Majd Krétáig eljutottak,

Nagy nehezen a Jó- öbölig.

 

Pál intette őket, ne induljanak

Tovább, mert veszélyben életük,

És a hajó rakománya is.

Bizonytalan volt a hajózás.

 

A kormányos, úgy gondolta,

Nyugodtan tovább hajózhatnak.

Felszedték a horgonyt, elindultak,

Nem sokára, forgó szél csapott le.

 

Nem tudtak már kormányozni,

Csak sodortatták magukat.

Nagy vihar tombolt, feladták,

Minden reményt elvesztettek.

 

Pálnak, látomása volt, megjelent

Az Úrnak angyala és így szólt;

Ne félj Pál, Császár elé kell állnod,

Neked ajándékozta Isten,

 

Mind azokat, kik veled itt vannak,

Reméljetek, egy lélek sem vész el,

Csak a hajó és a rakománya,

Lesz a víznek martaléka.

 

Pál biztatta az embereket,

Elmondta nekik látomását.

Összesen, kétszázhetvenhatan,

Utaztak a hajón Rómába.

 

Tizennegyedik nap szárazföld

Tűnt fel előttük, de nem ismerték.

Az öböl lapos partjára,

Futtatták fel hajójukat.

 

Egy zátonyra vetődtek fel,

A hullámok a hajó hátulját,

Szétroncsolták teljesen.

Katonák, meg akarták ölni,

 

A foglyokat, nehogy kiúszva,

Megmeneküljenek, de a

Százados meg akarta menteni

Pál életét, így parancsot adott;

 

Akik úszni tudnak, ugorjanak,

Aztán a többiek a hajó

Darabjai segítségével

Meneküljenek a partra.

 

Így mindenki életben maradt,

Megtudták, Málta szigetén vannak.

A parton, tüzet rakva fogadták,

Az elmaradt barbárok őket.

 

Pál fogott egy csomó rőzsét,

Tűzre rakta, de vipera

Lógott kezéről, mely megmarta.

Barbárok, azt hitték belehal.

 

Ám, Pál lerázta kezéről,

A kígyót és tűzre vetette,

Ő maga, sértetlen maradt.

Barbárok, azt hitték Isten.

 

Sziget elöljárója Publius,

Három napra befogadta őket.

Atyja, lázas rohamtól, vérhastól

Gyötrődve feküdt, ágyába.

 

Pál imádkozott érte, kezét

Rátette és meggyógyította.

Ezután minden beteg sziget

Lakó hozzá ment s meggyógyultak.

 

Eltávozásukkor mindent

Megadtak, amire szükségük volt.

Amikor megérkeztek Rómába,

Megengedték Pálnak,

 

Külön lakjék, őt őrző őrrel.

Három nap múlva Pál összehívta,

A zsidók elöljáróit.

Elmesélte, vele történteket.

 

Bizonyságot tett Istenről,

Elbeszélte Jézus történetét.

Nem láttak benne semmi rosszat,

Ezért visszanyerte szabadságát.

 

Két évig maradt ott, bérelt

Szállásán, fogadta azokat,

Aki hittek az Úr Jézusban.

Tanított, hirdette Isten országát.