JÉZUS FELTÁMADÁSA

JÉZUS FELTÁMADÁSA

Írta: Poór Edit

 

A harmadik nap reggelén,

Kelőnap első sugarával,

Már bearanyozta a földet.

Hirtelen, nagy földrengés támadt.

 

Úr angyala leszállt a menyből,

Arca fénylett, mint a villámlás,

Ruhája fehér volt, mint a hó.

Fél kezével elhengergette,

 

A követ a sír bejáratáról,

Majd leült rá és nyugodtan várt.

Katonák, reszkettek félelmükben,

Olyanokká lettek, mint a holtak.

 

Nem mertek az angyalra nézni,

Nem is mertek feléje menni.

Azonnal futásnak eredtek,

Menekültek, amerre láttak.

 

A Galileai asszonyok

Egy csoportja, elindult reggel,

Olajat és balzsamot vittek.

Tanakodtak, hogyan fogják majd,

 

Azt a nagy követ elgörgetni.

Amikor odaértek látták,

A kő már nincs a bejáratnál.

Meglepődtek, meg is ijedtek.

 

Beléptek a sírbarlangba,

Akkor rémültek meg igazán.

Ott egy fehér ruhás férfi állt.

Igyekeztek gyorsan kifelé,

 

Ám, angyal szavára megálltak.

Ti ne féljetek, mert tudom,

Megfeszített Jézust keresitek.

Nincs itt, feltámadott, amint mondta.

 

Menjetek, gyorsan mondjátok el,

Az Ő tanítványainak,

Jézus, feltámadt a halálból.

Asszonyok, csak elcsodálkoztak,

 

Szólni sem tudtak nagy örömtől.

Siettek, futottak mielőbb,

Elmondják a tanítványoknak.

Egyszer csak Jézus ott állt előttük.

 

Térdre borultak előtte,

Jézus ekképp szólt hozzájuk;

Ne féljetek, még nem megyek

Fel a mennybe Atyámhoz.

 

Még a többiek is mind,

Meg fognak majd látni engem.

Eredjetek, mondjátok el,

Hogy találkoztatok velem.

 

Ezzel eltűnt a szemük elől.

A nők, örömmel beszámoltak,

Tanítványoknak a történtekről.

Ők azonban komoran néztek

 

Rájuk, nem akarták elhinni,

Gondolták, eszüket vesztették,

A nagy szomorúság miatt.

Péter, János már nem volt közöttük.

 

Ők magdalai Máriától,

Megtudták nyitva van a sír,

És azonnal odasiettek.

Mária, kétségbeesetten,

 

Zokogott, miközben elmondta,

„ Elvitték az Urat a sírból,

És nem tudjuk, hová tették.”

Péter és János, amikor

 

Belépett a sírbarlangba,

Földbe gyökereztek lábaik.

A halotti leplek és kendők,

Szépen összehajtogatva,

 

Feküdtek Jézus feje helyén.

János ekképpen szólt Péterhez;

Nem lophatták el a testet,

Mert a lepedők sem lennének,

 

Itt, így összehajtogatva.

„Az Úr Jézus feltámadott!

Feltámadott a halálból!”

Pontosan úgy, ahogy megmondta.

 

Siettek vissza a többiekhez.

Mária, ott állt egyedül,

Vigasztalhatatlanul a sírnál,

Majd összeroppant fájdalmában.

 

Betámolygott a szikla sírba,

Ám, Jézus helyén két fehér

Ruhás férfi ült; – megkérdezték

Máriát, hogy miért sír?

 

Mert elvitték az én uramat,

S nem tudom, hogy hová; – felelte.

Majd megfordult, hogy kimenjen,

De az ajtóban ott állt még valaki.

 

Szelíden megkérdezte Ő is;

„Miért sírsz? Kit keresel?”

Jézus volt az, de Mária

Hulló könnyeitől nem látta.

 

Azt hitte a kertésszel beszél,

Ezért megkérdezte, hová vitte?

„Mária!” – szólította Jézus,

Most már felismerte a hangját,

 

És látta is, „Mesterem!” – kiáltott fel.

Sírva borult Jézus lábai elé.

Jézus, így szólt hozzá; „Ne érints!

Még nem mentem fel Atyámhoz.”

 

Előbb még találkoznom kell,

Többiekkel is, siess, szólj nekik.

Mond el, hogy találkoztál velem.

S eltűnt az asszony szeme elől.

 

Mária, rohant s már messziről,

Kiáltotta a tanítványoknak,

„Láttam az Urat!” – elmesélte,

Amit Jézus üzent vele.

 

E napon, Péternek is megjelent,

Ő is beszámolt a többieknek,

Arról, hogy találkozott vele,

Feltámadt, ahogyan azt ígérte.

 

Őrségből néhányan elmentek,

A főpapokhoz s jelentették,

Nekik, hogy mi történt a sírnál.

Ám, azok jókora összeget,

 

Fizettek a katonáknak,

Hogy azt hazudják,

A testet éjszaka ellopták,

Tanítványai, míg ők aludtak.

 

Azt ígérték, Pilátust meggyőzik,

És elhárítják róluk a bajt.

Katonák a pénzt elfogadták,

Úgy tettek, ahogyan ők mondták.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.