A GECSEMÁNÉ KERTBEN

A GECSEMÁNÉ KERTBEN

Írta: Poór Edit

 

A Mester és tanítványai,

Kimentek az olajfák hegyére.

Egyszer Jézus, így szólt hozzájuk;

Mind elhagytok engem, ma éjjel.

 

Ezt hallva nagyon megrémültek,

Hát még ők is hűtlenek lesznek?

Kik annyi éven át követték?

Ha mindenki el is hagy téged,

 

Én soha sem hagylak el; szólt Péter.

Ezen az éjszakán, mielőtt,

A kakas megszólal, háromszor

Tagadsz meg engem;- mondta Jézus.

 

Be kell teljesüljön az írás,

Elfognak, megvernek, kínoznak,

A keresztfán fogok meghalni.

De feltámadásom után,

 

Előttetek megyek Galileába.

Üljetek le itt, amíg én,

Elmegyek és imádkozom.

Maga mellé vette Pétert,

 

Jánost és testvérét Jakabot,

Ők kissé távolabb leültek.

Megszomorodott az én lelkem,

Kérlek, virrasszatok itt velem.

 

Ezután távolabb ment egy kicsit,

Arcra borult és így imádkozott;

Atyám, ha lehetséges távozzon,

El tőlem e keserű pohár,

 

Mindazonáltal, ne úgy legyen,

Ahogy én akarom, hanem,

Úgy legyen, ahogyan Te akarod.

Majd kérte Atyját, adjon erőt,

 

Szenvedések elhordozására.

Visszament Péterékhez,

Mind hárman elaludtak közben.

Ennyire nem bírtok egy órát,

 

Sem virrasztani velem?- kérdezte.

Imádkozzatok, hogy ne essetek,

Kísértésbe, a lélek ugyan kész,

De a test erőtelen. – kérte.

 

Másodszorra is elment Jézus,

Hogy imádkozzon az Atyához.

Amikor ismét visszatért,

Látta, ők újból elaludtak.

 

Már nem ébresztette fel őket,

Hanem hagyta, hogy aludjanak.

Jézus, harmadszor is elment

Imádkozni, majd megjelent,

 

Neki egy angyal a mennyből,

Vigasztalta, erősítette.

Így segítette Isten, Jézust,

Halálfélelem feletti győzelemre.

 

Amikor felállt, eltűnt minden

Félelem, szorongás szívéből.

Nem riadt vissza a haláltól,

Sem büntetés elhordozásától.

 

Ekkor odament tanítványaihoz,

Szelíden felébresztette őket.

Keljetek fel, eljött az óra,

Amikor az Ember fia,

 

Gonoszok kezébe adatik,

Közel van hozzám, az árulóm.

Ekkor sötétségből előlépett,

Kitárt karral Jézushoz rohant.

 

Üdvözlégy Mester s megcsókolta,

Júdás volt az, ki elárulta.

Mögötte nagy csapat emberek,

Fáklyákkal és fegyverekkel.

 

Papi szolgák, zsoldos katonák,

Rátették kezüket s elfogták.

Péter előrántotta kardját,

És azonnal lecsapott vele.

 

Egy papi szolga fülét érte.

Tedd vissza kardodat! – szólt Jézus,

Mert ki kardot fog, kard által vész el.

Közben megérintette a szolgát,

 

Erre, annak sebe begyógyult.

Mint egy rablóra, úgy vonultatok

Ki ellenem, kardokkal, botokkal.

Minden nap a templomban ültem,

 

Tanítottam és nem fogtatok el,

De ez a ti órátok és a

Sötétség hatalma alatt tettétek.

Majd megragadták s elhurcolták.

 

A tanítványok megijedtek,

Ők is hasonló sorsra jutnak,

Így mind elhagyták, szétszéledtek.

Jézust a főpap elé vitték.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.