AZ UTOLSÓ VACSORA

AZ UTOLSÓ VACSORA

Írta: Poór Edit

 

Közelgett a páska ünnepe,

Jézus a tanítványaival

Akarta ezt együtt tölteni.

Szólt Péternek és Jánosnak,

 

Megkérte őket, készítsék el,

A termet és majd a vacsorát.

Mikor beértek a városba,

Találkoztok ott egy emberrel,

 

Akinél egy korsó víz lesz,

Kövessétek őt hazáig,

Kopogtassatok be hozzá,

Kérdezzétek meg, mely szoba az,

 

Hol a vacsorát elfogyaszthatjuk.

A két tanítvány elsietett.

Minden úgy történt, ahogy mondta,

Nekik Jézus, majd várták őket.

 

Estére, mindannyian megjöttek.

Csodálkoztak, mert nem találtak,

Szolgát, ki megmossa lábukat.

Leültek mind az asztal köré.

 

Mielőtt hozzá kezdtek volna

A vacsorához, Jézus felállt,

Fogott egy mosdótálat vízzel,

Ezután sorra letérdelve,

 

Tanítványai előtt, kezdte

Megmosni s törölni lábukat.

Meglepett csodálkozással,

Néztek egymásra a tanítványok.

 

Csak Péter, mert tiltakozni,

Nem moshatod meg a lábamat!

Jézus, ekkor így szólt hozzá;

Ha nem moshatom meg lábadat,

 

Semmi közünk egymáshoz többé.

Erre odatartotta lábát.

Ti tiszták vagytok, de nem mind.

Tudta, hogy egy elárulja őt.

 

Mikor minden tanítványnak,

Megmosta lábait, visszaült.

Értitek mit tettem veletek?

Ti így hívtok engem, Mester.

 

Jól mondjátok, mert az vagyok,

Ha én megmosom a ti lábatokat,

Nektek is meg kell mosnotok egymásét.

Példát adtam nektek abból,

 

Ahogyan én tettem veletek,

Ti is úgy tegyetek egymással.

Boldogok lesztek, ha teszitek.

Új parancsolatot adok nektek.

 

Úgy szeressétek egymást, ahogy

Én szerettelek titeket.

Arról fogja tudni mindenki,

Az én tanítványaim vagytok,

 

Ha szeretet van bennetek,

Egymás iránt. – mondta Jézus.

Majd ezután, így folytatta;

Még ma egy elárul közületek.

 

De az Ember fiának végig,

Kell járnia azt az utat,

Mely kijelöltetett számára.

Mégis jaj annak, ki elárulja.

 

A tanítványok megrémültek,

Elkezdték kérdezgetni Jézust,

Csak nem én vagyok az Uram?

Gondoltak döbbenten magukra.

 

Jézus még nem adott rá választ.

A Mester jobbján János ült,

Közvetlen mellette Péter.

Péter, János fülébe súgta,

 

Kérdezd meg tőle, kire gondolt?

János, odahajolt s megkérdezte.

Aki velem együtt mártja kezét,

A tálba az árul el engem.

 

Megszólalt Júdás; talán én vagyok?

Te mondtad,- szólt hozzá az Úr,

Amit tenni akarsz, tedd hamar.

Júdás felállt és otthagyta őket.

 

Akkor nem értették a többiek.

Miközben ettek, Jézus vette

A kenyeret, megtörte majd,

Áldást mondott; vegyétek, egyétek,

 

Ez az én testem, mely ti értetek,

Megtöretik s vette a poharat,

Hálát adott, odaadta nekik,

Igyatok ebből mindnyájan,

 

Mert ez az én vérem, az új

Szövetség vére, mely sokakért,

Ontatik ki, bűnök bocsánatára.

Ezt cselekedjétek majd mindig,

 

Az én emlékezetemre.

Nem iszom mostantól fogva,

Szőlőtőkének e terméséből

Addig a napig, amikor újra

 

Iszom azt veletek, az én

Atyám országába.

Vacsora után, dicséretet

Énekelve elhagyták a házat.

 

2 hozzászólás “AZ UTOLSÓ VACSORA

  1. Minden bibliai történet egy újabb tanulás nekünk, akik olvasnak Téged.
    Nagyon szépen írtad meg!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.