EGY BŰNBÁNÓ ANGYAL TÖRTÉNETE

EGY BŰNBÁNÓ ANGYAL TÖRTÉNETE

Írta: Poór Edit

 

Szférákban élnek az angyalok,

Kapnak vagy kérnek feladatot.

Sokat küzdenek, segítenek,

Ők is fejlődnek s emelkednek.

 

Az őrangyalok feladata,

Kihez rendelték, vigyázni rá,

Leszületéstől – visszatérésig.

Ők is vizsgáznak számonkérésig.

 

Magasabb fokozatú angyalok,

Fénysugárból szőtt ruhájukban,

Hatalmas, hófehér szárnyakkal,

Lebbennek a sztratoszférában.

 

Egy ilyen őrangyallal történt,

Már jó ideje, hogy vigyázott

Úrnőjére s háza népére,

Minden csendes, békességes volt.

 

Ez a végtelen nyugalom,

Az unalom egyhangúságát,

Hordozta magában számára.

Még körbejárta a palotát,

 

Mindent legnagyobb rendben talált.

Az úrnőjének homlokára,

Csókot nyomott és eltávozott,

Felszállott a magas szférába.

 

S már jött vissza a palotához,

Csak egy pillanatig volt távol.

Ám, egy pillanat a szférákban,

Három hosszú év, földi világban.

 

Őrangyal eltávozásával,

Az áldás is elszállt a házról.

Ridegen, üresen találta,

A palotát visszatértekor.

 

Házi szellemek, szomorúan,

Búsan fogadták az őrangyalt.

Nélküle, nem volt elég erejük,

A rosszat elűzni, legyőzni.

 

Ház ura, könyörtelenül bánt,

Úrnőjével, ki meggyötörve,

Elhagyatva járt – kelt a palotában,

Majd, tőr után nyúlt feldúlt lélekkel.

 

 Az őrangyal a mulasztását,

Csak oly módon tehette jóvá,

Hasonló megpróbáltatás közt,

Átküzd egy földi életet.

 

Minden támasz, segítség nélkül,

Magára utalva egyedül.

Küzdenie, szenvednie kell,

Mulasztásért vezekelni kell.

 

Őrangyal leánynak született,

Feleségül, idős herceghez ment.

Elvitte a palotájába,

Hol ráismert mulasztására.

 

Idős herceg, édesanyja volt,

Kit akkor, őrangyalként elhagyott.

Most bűnbánóan sokszor imádkozott,

Mulasztásért, megbocsásson.

 

Herceggel, csendes nyugalomban,

Élték mindennapjaikat,

Míg nem, egy napon látogatóba,

Fiatal, unokaöcs érkezett.

 

 Közöttük, hatalmas szerelem,

Erővel, gyötrően lángolt fel.

Úrnő, hű maradt idős herceghez,

Ám, párnáját sötét éjszaka,

 

Fájdalom könnyei áztatták,

Mit hideg nappalok követtek,

És bús komorságba torkolltak,

Egészen, míg szíve megszakadt.

 

Pillanatnyi mulasztásért,

Hűen, bűnbánóan, alázattal,

Ekként vezekelt egy őrangyal,

S szférába visszaemelkedett.

 

2 hozzászólás “EGY BŰNBÁNÓ ANGYAL TÖRTÉNETE

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.