ELMÉLKEDÉS A LÉLEKRŐL

Gondolatok

100% 2 szavazat

ELMÉLKEDÉS A LÉLEKRŐL

Írta: Poór Edit

 

 

A lélek biztosíték bennünk,

Örök hallhatatlanságra.

A test csak porhüvely, ahogyan

Magasra törő sas kalitkája.

 

Rácsai töredeznek míg

Végül szerte – széjjel hullanak.

Kirepül az égi madár,

Isten hazájába visszaszáll.

 

A lélek felüláll anyagon,

Ez a lélek Isten szikrája.

Így lesz az ember hallhatatlan,

Örök szellem, mely nem semmisül meg.

 

 A test változik, alak meggörnyed,

Haj megőszül, érzékek gyengülnek,

Így pusztítja el anyagot az idő.

Lélekhez nem fér, mert felette áll.

 

Isten csak azért teremtett

Volna, hogy amit egyik kezével,

Alkotott, a másikkal megsemmisítse?

Ha nincs örök élet, mi értelme?

 

Ugyan mivé lenne az ember,

Ha nem élne szíve mélyén,

A viszontlátás gondolata?

A hervadás, csak új élet kezdete,

 

Mely egy végtelen örök virágzás.

Ez a remény megenyhíti,

Megvigasztalja a lelket.

A Menny, csodás angyali szentély,

 

Tiszta szeretet, világosság,

Melyben az értelem fénye,

Összeolvad a szeretettel.

Boldogságnak, annál nagyobb,

 

Örömeit élvezzük, minél

Többet látunk az igazságból.

Világosság és szeretet,

Lélek, csak ezek után vágyik.

 

A földön, hiába keressük,

Csak Mennyországban találhatjuk.

A szeretettel itt összekapcsolt

Lelkek, ott sem válnak széjjel.

 

Isten az örök szeretet,

Ki szeretetben marad vele,

Élő hittel és reménnyel él.

Akik szívtől itt elszakadnak,

 

Egykor, viszontlátják majd egymást,

Nem vesztettük el lelküket,

Földi út vége csak egy állomás,

Mert a halál csak álom csupán.

 

 

A FÜRJ ÉS A NYÚL

Gyermek-Mese

100% 2 szavazat

A FÜRJ ÉS A NYÚL

Írta: Poór Edit

 

 

Fürj és a nyúl élelmet keresett,

Nyúl csak ide – oda ugrándozott,

Míg a fürj sebesen repülve,

Nagy területet végig pásztázott.

 

Nem messzire talált egy kertet,

Teles – tele volt gyümölcsökkel,

Hatalmas nagy borsó földdel.

Ám, a fürj önző volt és kapzsi,

 

Nem akart belőle nyúlnak adni.

Visszarepült hozzá, nincs itt semmi

Mondta, a nyulat ellenkező

Irányba útnak indította.

 

Fürj, visszarepült a gyümölcsöshöz,

Éppen jól belakmározott,

Már repülni is alig tudott.

Észrevette őt a gazda,

 

 

A puskát is előkapta,

Sikerült a fürjnek elrepülni,

Önző kapzsiságának ára,

Majdnem életének az ára.

 

Nyuszi, már csak igen lassan haladt,

Éhes gyomrába nem akadt falat.

Egy háznál játszadozó kislány,

Megtalálta s nagyon megsajnálta.

 

Hozott neki friss zöldségeket,

Majd éledező nyulacskának,

Üdítő, friss forrásvizet.

Nyúl hálás szívvel megköszönte.

 

A fürj ekkorra ért oda,

Éhesen és szomjúhozva,

Megfáradtan, szárny csapkodva.

Ám, a nyúl nagyon megsajnálta,

 

Kérlelve nézett a kislányra,

Aki, rögvest hozott neki is,

Fürjnek való friss táplálékot.

Megszégyenülve elfogadta,

 

Örök életre megtanulta,

Irigység, önzés, kapzsiság,

Csak pillanatnyi jóllakottság,

Többet ér, életre szóló barátság.

 

EGÉRKE UTAZÁSA

Gyermek-Mese

100% 2 szavazat

EGÉRKE UTAZÁSA

Írta: Poór Edit

 

Élt egyszer egy egéranyó,

Pöttömnyi kis unokájával.

Egy nap, kisegér gondolta,

Elmegy világkörüli útra.

 

Nagyanyja, útravalót adott,

S elkísérte egérlyuk széléig.

Egérke vándorolt sokáig,

Egészen reggeltől – napestig.

 

Mikor hazatért a nagyútról,

Lelkesen mesélt kalandjairól.

Képzeld öreganyó mi történt,

Én vagyok a legerősebb,

 

Legügyesebb és legvitézebb.

A tengerig is elmentem,

Se széle – se hossza, oly hatalmas,

Óriás hullámok csapkodtak.

 

Ám, nem ijedtem meg tőle,

Átúsztam s el is csodálkoztam.

Ahogy tovább mendegéltem,

Egy olyan nagy hegyhez értem,

 

Csúcsán, megakadt a felhő,

Tetején rengeteg erdő.

Nem akartam megkerülni,

Neki futottam s átugrottam.

 

Még én is elcsodálkoztam,

Ahogy tovább sétálgatok,

Látom, két medve viaskodik,

Egyik fehér, másik fekete.

 

Én nem féltem tőlük, hanem

Közéjük rontottam, egyiket

Jobbra, másikat balra dobtam.

Magamon úgy elcsodálkoztam.

 

Drága unokám!- szólt az anyóka,

Ismerem a tengert, Rénszarvas

Patanyomába gyűlt meg a víz.

Azt a hegyet is ismerem,

 

Vakondtúrás tetején nőtt fű,

Ismerem a medvéket is,

Egyik fehér pille, másik légy.

Erre sírva fakadt kisegér,

 

Akkor nem vagyok se erős,

Sem ügyes, még csak vitéz sem?

Így szólt erre bölcs öreganyó,

Ily pöttöm kisegérnek, mint te,

 

Mind ezek, nagyon – nagy dolgok.

Az állatok mind egyediek,

Mindegyiknek más élet adott,

Maga területén mind vitéz.

 

A LÉLEK NYUGALMA

Gondolatok

100% 1 szavazat

A LÉLEK NYUGALMA

Írta: Poór Edit

 

Sohasem a bánat töri össze

A szívet, hanem a félelem,

Hogy nem tudjuk elviselni,

A szenvedést és fájdalmakat.

 

 Nemes ércnek, tűz a próbája,

Lélek erejének, szenvedés.

A gyenge, leroskad alatta,

Míg az erős felemelkedik.

 

 Vihar után a búza is,

Görnyed, kövér eső csepp alatt,

Ám, első napsugár felszárítja,

Fejét, frissen emeli magasba.

 

Nincs ember a földön, kit sorsa,

Kisebb – nagyobb mértékben alá

Ne vetne, próbák szenvedésének.

Földi élet, meredek pálya.

 

Aki, a csapások idején,

Lelkének nyugalmát, egyensúlyát,

Meg tudja őrizni, nagyobb hős,

Mint, ki gyáván kitér előle.

 

A lélek nyugalma, boldogság

Termőföldje, dolgozni kell érte.

Egyengetni kell ezt az ösvényt,

Melyen keresztül beléphet

 

A szívbe, boldogság ereje,

Mert békés szívben lakik az Isten.

Tiszta lelkiismeret hozza

El végleg, a lélek nyugalmát.

 

Mit vágyaink elénk festenek,

Csak felhevült, hiú álmok,

Vagy elérhetetlen fantomok.

Színes szappanbuborékok,

 

 Egy pillanatig gyönyörködtet,

Majd szétpattan szellő érintésre.

Az élet, nem tündér álom,

Fárasztó, kemény küzdelem.

 

Legtisztább szándékainkat,

Félreismerik, megnyomorítják,

Legbiztosabb reményeinkben,

Jön egy váratlan csapás, csalódás.

 

Oh, mily kincs ilyenkor az Isten

Szeretetével betelt, nyugodt

Lelkiismeret, mely szárnyakat

Ad, fáradt szívnek, léleknek.

 

Lélek ellenálló képessége,

A lelki nyugalom és béke,

Benne sarjadzó életerő

Pedig, az Isten szeretete.

 

 Isten temploma menedékhely,

Mely mindenki előtt nyitva áll,

Oltárára tett gondjainkat,

Az Úr kegyelme oldozza fel.

 

 

 

NYÚLFI KÓPÉSÁGA

Gyermek-Mese

100% 1 szavazat

NYÚLFI KÓPÉSÁGA

Írta: Poór Edit

 

Élt egyszer egy nyúlfi, aki

Elmesélte történetét.

Egyszer talált egy gyönyörű,

Zöldségekkel teli kertet.

 

Igen ám, de kapu zárta,

Kertet körbe – körbe járta,

Oldalait kerítés fonta,

Csak egy kislány volt a házba.

 

Étvágya folyton csak nőtt – nőtt,

Sok finom zöldséget látva.

Majd furfangosat gondolva,

A kislányt megszólította.

 

Engedj be kislány a kertbe,

Apukád engedélyezte,

Délben meg majd engedjél ki,

Az apukád így rendelte.

 

Így ment ez több napon át,

Nyúlfi hasát jól megtömte.

Egyszer csak kislány apjának,

Feltűnt, friss zöldségek hiánya.

 

Nyúlfit elmondta kislánya,

Jó, most is engedd be lányom,

Ám, délbe őt ki ne engedd.

Este haza jött az apa.

 

 Nyakon csípte nyúlfi urat,

Elvitte kopár sziklákhoz,

Hol zöldség, környéken se volt,

Majd ott hagyta tanulságul.

 

Nyúl úrfinak korgott hasa,

Sokáig ugrált, mire egy

Üde zöld rétet talált.

Meg is tömte jól a hasát.

 

Így tanulta meg a nyúlfi,

Nem szabad másokat becsapni,

Mert a végén ő jár pórul,

Furfang, előbb – utóbb kiderül.

 

 

AZ ÉLET ÖRÖME

Gondolatok

100% 8 szavazat

AZ ÉLET ÖRÖME

Írta: Poór Edit

 

Az emberek célja boldogság,

Egy életen keresztül hajszolja,

Ezért eped s fárad oly sokat,

Kitudja elégíteni vágyát.

 

Ám, a boldogságnak vágyát,

Teljes mértékben soha

Sem tudja kielégíteni,

Hiába, nem tud megnyugodni.

 

Lelke, vágyik ismeretlenre,

Nem elérhető földi örömre.

Szív szomjazik, a lelke eped,

Ha lélek fáklyája sírban kialszik,

 

 Ugyan, majd hol fogja az ember

Gyötrő vágyát kielégíteni?

A lélek Istennek elszakadt

Lehelete, teljes boldogság,

 

Csak Ő szárnyai alatt lehet.

Isten, boldog, mert tökéletes,

Végtelenül szeretetteljes.

Végig törekednünk kell arra,

 

Legalább megközelítsük.

Az ember is annál boldogabb,

Minél inkább törekszik arra,

Isten hasonlósága legyen.

 

Sokan idegenkednek vallástól,

Tehernek, elviselhetetlenek

Tartják kötelességeit.

Nem béklyó! Szárny, mely felemel.

 

Igazi vallás nem követel,

Nem kell, hogy mindenről lemondjál,

Élet tiszta örömét megtagadd,

Világtól nem kell elvonulnod.

 

Nem kell feláldoznod az élet

Vidámságát, szelíd örömeit,

A vallásnak oltára előtt.

Szeretni az életet, nem bűn.

 

Csak soha ne szakadj el Isten

Boldogító szeretetétől.

E szeretetet folytonosan,

Rendületlenül fent tartsd szívedben.

 

Ha minden változik körülötted,

Szilárdul állj meg a hitedben,

Szemeid Istenre szegezd,

Várj tőle mentő segítséget.

 

Vallásosság az élet minden

Állapotával összefér.

A szív vidámsága, az élet

Elfogyhatatlan szent kincse.

 

Csak nyújtani kell kezeteket,

Hogy lelketek szomját enyhítsétek.

Kis felleg elfedi a napot,

Kis bánat árnyékot vet szívre.

 

De a fellegek is eltűnnek,

Ha meg tudod őrizni lelked,

Békéjét és nyugalmát Isten

Élő forrásába vetett hitben.

 

Ne félj a vallástól megtanít,

Hogyan légy boldog, örömteli.

Isten mindenkit boldognak

Teremtett, csak meg kell tanulni.

 

Mint mindenért a világban,

Fáradni és dolgozni kell,

S tudni is kell boldognak lenni.

Aki nem dolgozik a saját,

 

Boldogságáért, nem kormányoz,

Nem a helyes irányba halad.

Könnyelműen hagyja magát sodortatni,

Nem fog csónakja célba érni.

 

A végtelen öröm s boldogság,

Amely betölti lelket, szívet,

Amikor az igazság által,

Közelebb jutott Istenhez.

 

Boldogság derűje önti el

Az embert, homlokán a lélek

Nyugalma ragyog, szelíd, tiszta,

Amely a szívéből ered.

 

Üdítsétek fel szíveteket,

Az Isten szeretetében,

Végtelen szépnek, igazságnak,

Tökéletesség verőfényében.

 

KI A GYŐZTES

Gyermek-Mese

100% 6 szavazat

KI A GYŐZTES

Írta: Poór Edit

 

A Kolibri egy piciny madár,

Ám, gyorsan röpül szárnyaival.

Mindig álmélkodott a Gólyán,

Gondolta, vele versenybe száll.

 

Sokat gyakorolt, büszkélkedett,

Hitte, erős s repül szélsebesen.

Míg a Gólyának röpte lassú,

Legyőzheti őt, váratlanul.

 

Egyik alkalommal kihívta,

Versenyezzenek Gólya úrral.

A Gólya csodálkozott rajta,

Legyen, Kolibri így akarta.

 

Harmatos reggelen másnap,

Célvonalhoz együtt felálltak.

Győz, ki először éri el,

A folyónak túlsó partját.

 

Kolibri, gyorsan felröppent,

Ám, elfáradt a folyó felett.

Vízre hullott, szárnyaival

Csapkodott, vergődött mód felett.

 

Feléje ért a Gólya is,

Megmosolyogta kis Kolibrit.

Látod – látod, hogy megjártad,

Mindenkinek más hol van határa.

 

Engedd, tolladba kapaszkodjak,

Kérte Kolibri alázattal.

Nem bánom, mondta a Gólya,

S egyik lábát odanyújtotta.

 

Majd így repültek együtt át,

A folyónak túlpartjára,

Azóta él a Kolibri

És a Gólya barátságban.

URAM, TÖLTS BE

Vallás

100% 9 szavazat

URAM, TÖLTS BE

Írta: Poór Edit

 

Uram, tölts be egészen,

Fényed a szívemen át,

A lelkemig elérjen,

Hozzá, sötétség ne férjen.

 

Kérlek, vezesd életem,

Hű szolgálatodra,

Alázattal hadd legyek,

S mit kérsz, teljesíthessem.

 

Kezed, én el nem engedem,

Vezess át próbatételeken,

Kegyelmeddel, nyújts védelmet,

Szeretet őrködjön felettem.

 

Uram, tölts be egészen,

Fényed a szívemen át,

A lelkemig elérjen,

Hozzá, sötétség ne férjen.