A LÉLEK NYUGALMA

A LÉLEK NYUGALMA

Írta: Poór Edit

 

Sohasem a bánat töri össze

A szívet, hanem a félelem,

Hogy nem tudjuk elviselni,

A szenvedést és fájdalmakat.

 

 Nemes ércnek, tűz a próbája,

Lélek erejének, szenvedés.

A gyenge, leroskad alatta,

Míg az erős felemelkedik.

 

 Vihar után a búza is,

Görnyed, kövér eső csepp alatt,

Ám, első napsugár felszárítja,

Fejét, frissen emeli magasba.

 

Nincs ember a földön, kit sorsa,

Kisebb – nagyobb mértékben alá

Ne vetne, próbák szenvedésének.

Földi élet, meredek pálya.

 

Aki, a csapások idején,

Lelkének nyugalmát, egyensúlyát,

Meg tudja őrizni, nagyobb hős,

Mint, ki gyáván kitér előle.

 

A lélek nyugalma, boldogság

Termőföldje, dolgozni kell érte.

Egyengetni kell ezt az ösvényt,

Melyen keresztül beléphet

 

A szívbe, boldogság ereje,

Mert békés szívben lakik az Isten.

Tiszta lelkiismeret hozza

El végleg, a lélek nyugalmát.

 

Mit vágyaink elénk festenek,

Csak felhevült, hiú álmok,

Vagy elérhetetlen fantomok.

Színes szappanbuborékok,

 

 Egy pillanatig gyönyörködtet,

Majd szétpattan szellő érintésre.

Az élet, nem tündér álom,

Fárasztó, kemény küzdelem.

 

Legtisztább szándékainkat,

Félreismerik, megnyomorítják,

Legbiztosabb reményeinkben,

Jön egy váratlan csapás, csalódás.

 

Oh, mily kincs ilyenkor az Isten

Szeretetével betelt, nyugodt

Lelkiismeret, mely szárnyakat

Ad, fáradt szívnek, léleknek.

 

Lélek ellenálló képessége,

A lelki nyugalom és béke,

Benne sarjadzó életerő

Pedig, az Isten szeretete.

 

 Isten temploma menedékhely,

Mely mindenki előtt nyitva áll,

Oltárára tett gondjainkat,

Az Úr kegyelme oldozza fel.

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.