ALKONYODIK

Természet

100% 3 szavazat

ALKONYODIK

Írta: Poór Edit

 

Lemenőben már a Nap,

Látóhatárt elhagyva,

Izzó aranysárga fényt,

Bíbor vörös áthatja.

 

Sziluettjében az ég,

Rózsaszín és sötétkék,

Természet nyugovóra tér,

Csak Hold ezüst fénye él.

 

Éjszakának éjjelén,

Előbújnak csillagok,

Égbolt tőlük felragyog,

S vezetnek a Tejúton.

 

Mint, ahogy a Föld forog,

Váltja egymást Nap és Hold,

Időkerék mostoha,

Pörög s nem áll meg soha.

 

Évek elszállnak tova,

A test lesz Földnek pora,

Lélek fényként él újra,

Egy új dimenzióban.

 

A Föld is elfáradt már,

Megújulására vár,

Fájdalmasan szüli majd,

Míg terheit lerázza.

 

Feltisztulva könnyedén,

Emelkedik fényében,

Új arcát megtalálva,

Születik meg Földanya.

 

 

HÁLAADÓ IMA

Ima

100% 3 szavazat

HÁLAADÓ IMA

Írta: Poór Edit

 

Uram, hálát adok azért,

hogy életre hívtál.

Szereteteddel, kegyelmeddel, irgalmaddal,

a lelki fejlődésemet emelni, tökéletesíteni,

jellememet, javítani és csiszolni,

hogy minél közelebb lehessek hozzád.

Hálatelt szívvel köszönöm, hogy Jézus,

lejött a Földre példát adott és irányt mutatott,

hogyan éljünk emberként a földi világban.

Hálásan köszönöm Uram, hogy vezetsz,

tanítasz, erősíted hitem és bizonyságot adsz.

Köszönöm, hogy oly elnézően, mindig megbocsájtasz.

Hálát adok mindazért, amit földi vándorutamra

kaptam tőled az anyagi világtól, hogy

teljesíthessem felvállalt feladatom.

Köszönet és hála azokért a személyekért,

akik körülvettek, körülvesznek.

Akiket tanítóként vagy lelki edzőként adtál mellém.

Szívből köszönöm, mindazt a lelki ajándékot,

amit megosztottál velem.

Uram, add, ha méltónak találsz szolgálatodra,

továbbra is szolgálatodra lehessek.

Legyen meg mindig, mindenben a Te akaratod.

Ámen.

 

MEDVE ÉS A SÜN

Gyermek-Mese

100% 3 szavazat

MEDVE ÉS A SÜN

Írta: Poór Edit

 

Süni család éhes volt,

Így hát süni elindult.

Ahogy ment, mendegélt,

Egy szép almafához ért.

 

Érett, piros almácskák,

Csak úgy mosolyogtak rá.

Tanakodott sünike,

Hogy érhetné el őket.

 

Fára mászni nem tudott,

De hasa nagyon korgott.

Fa alatt ott toporgott,

Csak rá esik valahogy.

 

Egyszer csak szép nagy alma,

Süni hátán landolva,

Egészen betakarta,

Kis süni alig bírta.

 

Jó lesz majd a családnak,

Lassan elindult haza.

Szembe jött füles mackó,

Ni csak! Guruló alma!

 

Ezzel a lendülettel,

Felkapta, sünt nem látta.

Nagyot falt belőle,

O, mily finom csemege.

 

Jaj, az almám hova lett?

Kiáltotta sünike!

Szőrös tappancs előtte,

Megrémült a kicsike.

 

Ki szólt hozzám? – kérdezte,

Mert nem látott senkit sem.

Itt vagyok a lábadnál,

Nehogy agyon tapossál!

 

Elvetted az almámat,

Jó falat a családnak.

Te kis sün, nem láttalak,

A nagy alma betakart.

 

Gyere, no, szedek neked,

Kárpótlásul elviszlek.

A fánál jól belaktak,

S családnak is pakoltak.

 

Sün, medve hátára mászott,

Hazáig, így cammogtak.

Sün és a medve azóta,

Lettek igaz barátok.

 

ANYÓKA ÉS A KECSKE

Gyermek-Mese

100% 2 szavazat

ANYÓKA ÉS A KECSKE

Írta: Poór Edit

 

Élt egyszer egy anyóka,

Kinek, volt nagy tanyája,

Ültetett sok káposztát,

Ebből tartotta magát.

 

Ám, volt egy kecskéje is,

Mindig szabadon kószált.

Szertelenül falt káposztát,

Végén, alig maradt már.

 

Ej, gondolta anyóka,

Nem lesz jó, ha így folytatja.

Az udvar közepére,

Egy cölöpöt vert le.

 

A kecskéjét befogta,

Majd pórázra kötötte.

Napi adag káposztát,

Mindig köréje tette.

 

Így maradt fent a mondás,

A kecske is jól lakott,

És káposzta is maradt,

Mind ketten éltek, boldogan.

 

 

A VÖLGY

Természet

100% 2 szavazat

A VÖLGY

Írta: Poór Edit

 

Hegyvonulat mélyében,

Hűs, kis patak csordogál,

Kristály tiszta vizében,

Látszik sziklás kavicságy.

 

Meredek hegyoldalak,

Követik a víz útját,

Kis fahidak engedik,

Túrázót a völgyön át.

 

Égig érő lombos fák

Árnyékában, néha – néha,

Megtörik a fénysugár,

Mely, sejtelmesen árad át.

 

Lágy szellő fuvallata,

A testet simogatja,

Csendes erdő mélyében,

Madarak, víg dallama.

 

Fenyvesek elsuttogják,

E vadregényes tájnak,

Oly csodás történetét,

Völgy kialakulásának.

 

Vihar tépte fák az úton,

Szólnak megért időkről,

Szakadékos hegyoldal,

Benőtt, friss, zöld mohákkal.

 

Sziklás katlan végében,

Vízesés zuhan alá,

Szemet elkápráztató,

Gyönyörű, festői táj.

 

IMA AZ ELTÁVOZOTTAKÉRT

Ima

100% 2 szavazat

IMA AZ ELTÁVOZOTTAKÉRT

Írta: Poór Edit

 

Drága Mennyei Atyám,

Kérlek, hallgasd meg imám.

Hálával és szeretettel gondolok rátok,

Kik már e Földről eltávoztatok.

Kedves családtagjaim, rokonaim,

 Barátaim, ismerőseim,

Hiszem, hogy a fátyolon túl majd találkozunk,

S ha vétettem volna ellenetek,

Kérlek, bocsássatok meg nekem.

Én már mindnyájatoknak megbocsájtottam,

Hiszen, bántalmakra nem is emlékszem.

Csak hála és szeretet él szívemben,

S arra kérem a Jó Istent,

Ő is bocsásson meg mindenért, tinéktek.

Atyai áldása hulljon rátok,

Angyalok segítsék utatok.

Örökélet fényében teljen,

Örömteli, boldog létetek.

Uram, kérlek légy irgalmas azokhoz is,

Kikért nem imádkoznak,

Kegyelmeddel áldd meg őket is.

Atyám, mindenben, mindenkor

Legyen meg a Te akaratod!

Ámen.

 

 

HALOTTAK NAPJA

Gyász-Emlékezés

100% 3 szavazat

HALOTTAK NAPJA

Írta: Poór Edit

 

Értetek szólnak a harangok,

O, ti drága szeretet lelkek,

Elhagytátok földi pályátok,

S már szivárvány túlpartján jártok.

 

E napon egyszerre ünnepel,

Benneteket a Föld és az Ég,

Szabad lelketeket hívja,

Szerető megemlékezés.

 

Gyertyáknak, mécseseknek fénye,

Fellebben a fátyolon innen,

Ti angyalként suhantok kérésre,

Hol könnycseppet ejtenek értetek.

 

Szellővel simogattok lágyan,

Szívünk érzi ölelésetek,

Szánkkal hálaimát rebegve,

Kívánunk, boldog örök életet.

 

ÉRKEZIK AZ ŐSZ

Természet

100% 2 szavazat

ÉRKEZIK AZ ŐSZ

Írta: Poór Edit

 

Érkezik az ősz, múlik a nyár,

Ám, Nap forrósága még átjár.

Még lüktetve mutatja magát,

Majd a hűvös ősz köszönt ránk.

 

Erdő, szín kavalkádban úszik,

Sárga – barna árnyban pompázik.

Pirosan izzó falevelek,

Váltották fel az örökzöldet.

 

Aranyló fasor lombjai között,

Ősi templom tornya tündököl,

Megtörve erdő csendjét,

Harangszóval jelzi létét.

 

Lengedeznek már hűvös szelek,

Fák, lombjukat adják a földnek.

Kopáron merednek ég felé,

Várva takarót, mely hófehér.

 

 

JÁNOSKA ÉS FERKÓ

Gyermek-Mese

100% 2 szavazat

JÁNOSKA ÉS FERKÓ

Írta: Poór Edit

 

Élt egyszer a falu szélén,

Öregasszony s öregember,

Jánoska nevű fiukkal,

Ki ügyes volt és szorgalmas.

 

Feltűnt ez a Ferkónak is,

A falu másik végén élt.

Azonban nem értett semmihez,

Mivel, dolgozni sem szeretett.

 

Volt hatalmas földje, lova,

Ökre és sok baromfija,

Ezt, mind lopással szerezte,

Az embereket átverte.

 

Gondolt egyet s felkereste

Jánoskát, majd megkérdezte,

Hogy segítene e neki,

A búzáját elvetni.

 

Segítek,- mondta, mit fizetsz?

Aratáskor megegyezünk,

Válaszolta neki Ferkó.

Így, elvetette búzáját.

 

Nyár utóján megegyeztek,

Ferkó azt ajánlotta,

Jánoskáé a kalász,

Övé meg marad a töve.

 

Az egész termése oda lett,

Ferkó rájött, hoppon maradt.

Bosszúsan vakarta fejét,

Majd legközelebb, gondolta.

 

Tavasszal kérte Jánoskát,

Segítsen elvetni répát.

Jó, de hogyan osztozunk el majd?

Kérdezte Ferkót, Jánoska.

 

Megegyezünk szedés előtt,

Válaszolta neki Ferkó.

Így, elvetette a répát,

Ferkó csak nézte a munkát.

 

Ősszel elment Jánoskához,

Gyere, szedjük fel a répát.

Rendben, de hogyan osztozunk?

Most nem hagyom, hogy becsapjál,

 

Te kapod a gyökerét,

Én meg a felső részét.

Nem értett a gazdasághoz,

Jó, Jánoska csak mosolygott.

 

Amikor már megosztoztak,

Rájött Ferkó, rosszul járt,

Vakarta is megint fejét,

Hogy elszámította magát.

 

Így jár, aki kapzsi, lusta,

Csak henyél naphosszakat,

Abból él, hogy másokat,

Kihasznál és becsaphat.

A SZEGÉNY FIÚ

Gyermek-Mese

100% 2 szavazat

A SZEGÉNY FIÚ

Írta: Poór Edit

 

 

Élt egyszer egy szegény család,

Egy fiúkkal s két lányukkal.

Egész naphosszat dolgoztak,

Hogy legyen betevő falat.

 

Ám, a fiú gondolt egyet,

Szerencsét próbálni elmegy.

Fáradt volt a sok munkától,

Gondolta, könnyebbet keres.

 

Ahogy az erdőt járta,

Már majdnem ráesteledett,

Egyszer csak a bokor alján,

Fényesség pulzálni kezdett.

 

Odament és felemelte,

Alig hitt a szemének,

Szikrázó, színarany patkó,

Mely könnyen elfért zsebében.

 

Boldogan ment szüleihez,

Szerencséjét elmesélte.

Másnap is kiment az erdőbe,

Patkót zsebébe rejtette.

 

Szülők mondták hagyja otthon,

A kincset el ne veszejtse.

Ám, nem hallgatott jó szóra,

Elindult s az erdőt járta.

 

Egyszer csak eléje került,

Egy bűbájos, gyönyörű lány.

Mosolyogva cirógatta,

Szegény fiút elbájolta.

 

Rögtön feleségül kérte,

Hűsége jeléül tőle,

Az aranypatkót elkérte.

De bűbáj ezzel beérve,

 

Eltűnt az erdő mélyére.

Szomorúan ballagott haza,

Otthon, történteket elmondta,

Pirkadatkor indult vissza.

 

Útközben két legényt látott,

Kik egymással viaskodtak.

Aki győz azé az abrosz!

Mit tud az abrosz kérdezte?

 

Amikor kiterítik,

Sok finomsággal megtelik.

Ej – ha! Én is beszállok érte,

És az abroszt elnyerte.

 

Nagy boldogan haza vitte,

Család jót vacsorált vele.

Reggel abroszt zsebre vágta,

Úgy indult el útjára.

 

Hirtelen eléje állt,

Szépséges tündér leány,

Cirógatta, szeretgette,

S az abroszt is elvette.

 

Szegény fiú, jól megjárta,

Szerencséjét futni hagyta,

Bűbájháló jól befonta,

Tanulságot le nem vonta.