MENYEGZŐ RUHA

Vallás

96% 10 szavazat

MENYEGZŐ RUHA

Írta: Poór Edit

 

Isten az embert, önmagához

Hasonlóvá teremtette.

Csodálatos szeretetével,

Magába foglaló erejével.

 

Magához vonzotta őket,

És gyermekeivé fogadta,

Szeretetében benne él,

Az egész világ és élet.

 

Az Ő lelkéből származik,

Az – az isteni szikra,

Mely ember részét képezi,

Mint örökké való lélek.

 

Magában hordozza a fényt,

Igazságot, szeretetet,

Erőket, tökéletességet,

S visszavágyik, ahonnan származik.

 

Az elesett ember lelkek,

Sötétséget és béklyókat,

Teremtenek önmaguk körül,

Tévútjukon botladoznak.

 

Isten, ad lehetőséget,

Hogy szabad akaratából,

Megtalálva jobbik énjét,

Sötétségből kiemelkedjék.

 

Minden érzés, cselekedet,

Csak akkor lehet tökéletes,

Ha az isteni lélektől,

Átsugárzik emberi lélekbe.

 

Így egyre jobbá, igazabbá,

Tisztábbá tudja formálni.

Minduntalan hívja gyermekeit,

Megtérésre és az igaz útra.

 

Megvilágosodás dicsősége,

Ragyogjon gondolatokban,

Cselekedetekben, s szavakban,

Szeretet teremtésében.

 

Azok, akiknek lelkében,

Krisztusi szeretet uralkodik,

Kik jót akarnak s cselekednek,

Építik az új világot.

 

Emelik lelkek érzésvilágát,

Kisugározzák a szeretetet,

Munkájukkal utat építenek,

Krisztus eljöveteléhez.

 

Az üdvösséget nem lehet,

Majd külsőleg megszerezni,

Lelkek, nem kívülről kapják,

Fénylő lakodalmi ruhát.

 

Lélek belső érzéséből,

Kell kinőni, szövődnie,

Melyhez segít Isten kegyelme,

Megvilágosító ereje.

 

IMA AZ IGAZ ÚTÉRT

Ima

96% 10 szavazat

IMA AZ IGAZ ÚTÉRT

Írta: Poór Edit

 

Adjon a mindenható,

jóságos Atya a ti lelketekben,

nagy világosságot, elég erőt,

ahhoz, hogy érzéseitekben,

cselekedeteitekben, beszédeitekben,

az igazság törvénye szerint tudjatok élni.

 

Imádkozzatok mindazokért,

akiket nehezen lehet a jó és igaz felé megnyerni.

Imádkozzatok azért, akik eltévedtek

és semmi körülmények között,

ne ítéljétek el őket,

mert az ítélet, Istennél van.

 

Imádkozzatok érte, hogy a jó Isten,

világítsa meg lelkét,

hogy megtalálja az igaz utat.

Jót és az igazat, megtudja

különböztetni, a hamistól.

Imádkozzatok, hogy a hamisat elhagyja.

 

Maradjatok hűek és tiszták,

Minden túlzástól igyekezzetek megszabadulni.

Bízzatok az Úrra mindent,

az életetek legyen olyan,

mint amelyre az Úr elhívott titeket.

 

Cselekedjetek jól, helyesen,

Isten akarata szerint,

akkor ti elvégzitek,

a magatok munkáját,

amiért a földre jöttetek.

 

Legyetek Krisztus követői,

országának igaz munkásai.

Isteni kegyelem világítsa meg értelmeteket,

Isten áldása legyen, minden jóakaratú,

tiszta törekvésen.

Ámen.

 

Forrás: Kiáltás az utolsó órában c. könyvből

 

AZ ÚR SZOLGÁLATÁBAN

Vallás

100% 2 szavazat

AZ ÚR SZOLGÁLATÁBAN

Írta: Poór Edit

 

Most még egy kis ideig,

Nyitva vannak az ajtók.

Kik szívük mélyén érzik,

Isten haza hívó szavát,

 

Felveszik a keresztet,

Megmentés munkájában

Dolgozva segítenek,

Eltévelyedetteknek.

 

Kapott tanításokat,

Kiárasztják a világra,

S az Úr gondoskodik arról,

Ez ne legyen hiába.

 

Befogadó lelkeknek,

A kapuját megnyitja,

Szeretet aranypora,

Szívét bebalzsamozza.

 

Kegyelem még hívogat,

Lélek szabadon választhat.

Isten útján haladva,

Önmagán munkálkodva.

 

Még él a nappali fény,

Az idő lejáróban,

Bezárulnak a kapuk,

S többé nem nyílnak már meg,

 

Hiába is zörgetnek.

Igyekezzen mindenki,

Ha eljön majd az este,

Legyen pihenő helye,

 

Az isteni kegyelem,

Óvó, védő sátrában.

Mert árnyak közelednek,

És az este nincs messze.

 

BŰNBOCSÁNAT VILÁGOSSÁGA

Vallás

100% 2 szavazat

BŰNBOCSÁNAT VILÁGOSSÁGA

Írta: Poór Edit

 

Az Úr megmagyarázta,

megmutatta azokat a lehetőségeket,

amelyekre támaszkodva,

felismeri a lélek a szabadulás útját.

A bűnt, tévelygést, felismerve, megbánva,

El kell kezdeni, az ellenük való munkálkodást.

Javítani, jellemen, és a rosszra való

fogékonyság megszüntetésén.

Nehogy a bűn következménye,

Kárt okozzon és megkezdje rombolását.

Az Úr Jézus tanítása;

 „ Eredj el, de többé ne vétkezzél ”

A jóakarat segít, szeretet pedig épít,

 tévelygés következményét megakadályozni.

Ám, sajnos az emberek, nem képesek,

 bűnbocsánat nagy áldozatát felfogni,

a maga valóságában.

Nem félnek a bűntől, mert úgy gondolják,

Ha bűnbocsánatot nyert,

minden eltörlődik, szabadon vétkezhet.

Ez a hatalmas tévedés az oka,

a véget nem érő szenvedéseknek,

és következményeknek.

Az ember saját elgondolásai szerint teremt,

Így akar boldog lenni, az életét berendezni.

Azonban messze eltévedt,

az isteni bölcsességektől.

Így saját tökéletlensége folytán,

minden cselekedete tökéletlen.

Nem elvenni, hanem adni,

nem bosszút állni, hanem megbocsájtani.

Aki megismerte a jót és az igazat,

és azt kijátssza a rossz javára,

Az nehezebb bűnhődések,

világába kerül.

A boldogság nem a külső világ,

hanem a lélek belső gazdagságának,

Istentől kapott, tökéletesség felé

haladásának az eredménye.

Hogy ezt az ember elnyerhesse,

ahhoz az isteni igazságok megismerése,

és annak gyakorlati életben való

elfogulatlan követése szükséges.

 

INDIÁN NYÁR

Természet

100% 3 szavazat

INDIÁN NYÁR

Írta: Poór Edit

 

Hideg őszi napok után,

Még egy utolsó hőhullám,

Mit felhevít a napsugár,

Majd, végleg elköszön a nyár.

 

Színpompázó falevelek,

Hullanak őszt jelezve,

Fák, vetkőzik ruhájukat,

Kérgeikbe burkolóznak.

 

Felkészülnek ők a télre,

Ám, még fürödnek a fényben,

Indián nyár melegében,

Elsuhanó lágy szellőben.

 

Természetnek, nagy csodája,

Szivárványos őszi tájban,

Nyári meleg kacsintása,

Pillanatnyi vidámsága.

                            

UTOLSÓ IDŐK ŐRHELYEIN

Spirituális

100% 3 szavazat

UTOLSÓ IDŐK ŐRHELYEIN

Írta: Poór Edit

 

Küldetésszerű életeknél,

Nem lehet árnyékot kizárni,

Mert maga az árnyék képezi,

A munkát, amit át kell törni.

 

Szeretet fényt kell árasztani,

Lélek erejével rést ütni,

Tévelygés, bűn sötét kárpitján,

S mutatni szabadulás útját.

 

A sötétség nem bírja a fényt,

Ezért eloltani akarja,

 Akadályozza terjeszkedését,

S a lélek kibontakozását.

 

A mennyei világosságnak,

Lesz utolsó fellobogása,

Míg él a kegyelem ereje,

Majd felszikkadnak az árvizek,

 

És megtalálják medreiket,

A folyók és a tengerek.

A mesterségesen okozott,

Tüzet lesz mivel oltani.

 

Tudatlanságával az ember,

Másik emberen ütött sebet,

Még ki tudja javítani,

Szeretetével átitatni.

 

Lesz még az Istennek szolgálni

Akarók csoportja a Földön,

Kik lehetővé teszik lelkek,

Gonosztól való szabadulását.

 

Vannak kik őszinte lélekkel,

Keresik az igazságot,

És ha megtalálták szívesen,

Adják közre útkeresőknek.

 

Ha sötétség van is, ők lesznek,

Akik meggyújtják hit lámpását,

Mely világít, előre vetíti fényét,

Őrhelyükön sziklaként szolgálnak.

 

Bizonytalan tétova lelkek,

A fénysugarukat követve,

Ha nem is biztos lépésekkel,

De tudnak előre haladni.

 

Még nyitva áll Isten országa,

Minden szerető ember számára,

Csak az odavezető útra,

Kellene rátalálnia.

 

Keressétek Isten Országát,

És annak örök igazságát,

Azok szerint építsétek meg,

Magatok életvilágát.

 

E világ, majd beilleszthető

Legyen Isten törvényeibe,

Hogy a kegyelem elvégezhesse

Rajta, tudatlanság botlásait.

 

ALKONYODIK

Természet

100% 2 szavazat

ALKONYODIK

Írta: Poór Edit

 

Lemenőben már a Nap,

Látóhatárt elhagyva,

Izzó aranysárga fényt,

Bíbor vörös áthatja.

 

Sziluettjében az ég,

Rózsaszín és sötétkék,

Természet nyugovóra tér,

Csak Hold ezüst fénye él.

 

Éjszakának éjjelén,

Előbújnak csillagok,

Égbolt tőlük felragyog,

S vezetnek a Tejúton.

 

Mint, ahogy a Föld forog,

Váltja egymást Nap és Hold,

Időkerék mostoha,

Pörög s nem áll meg soha.

 

Évek elszállnak tova,

A test lesz Földnek pora,

Lélek fényként él újra,

Egy új dimenzióban.

 

A Föld is elfáradt már,

Megújulására vár,

Fájdalmasan szüli majd,

Míg terheit lerázza.

 

Feltisztulva könnyedén,

Emelkedik fényében,

Új arcát megtalálva,

Születik meg Földanya.

 

 

HÁLAADÓ IMA

Ima

100% 2 szavazat

HÁLAADÓ IMA

Írta: Poór Edit

 

Uram, hálát adok azért,

hogy életre hívtál.

Szereteteddel, kegyelmeddel, irgalmaddal,

a lelki fejlődésemet emelni, tökéletesíteni,

jellememet, javítani és csiszolni,

hogy minél közelebb lehessek hozzád.

Hálatelt szívvel köszönöm, hogy Jézus,

lejött a Földre példát adott és irányt mutatott,

hogyan éljünk emberként a földi világban.

Hálásan köszönöm Uram, hogy vezetsz,

tanítasz, erősíted hitem és bizonyságot adsz.

Köszönöm, hogy oly elnézően, mindig megbocsájtasz.

Hálát adok mindazért, amit földi vándorutamra

kaptam tőled az anyagi világtól, hogy

teljesíthessem felvállalt feladatom.

Köszönet és hála azokért a személyekért,

akik körülvettek, körülvesznek.

Akiket tanítóként vagy lelki edzőként adtál mellém.

Szívből köszönöm, mindazt a lelki ajándékot,

amit megosztottál velem.

Uram, add, ha méltónak találsz szolgálatodra,

továbbra is szolgálatodra lehessek.

Legyen meg mindig, mindenben a Te akaratod.

Ámen.

 

MEDVE ÉS A SÜN

Gyermek-Mese

100% 2 szavazat

MEDVE ÉS A SÜN

Írta: Poór Edit

 

Süni család éhes volt,

Így hát süni elindult.

Ahogy ment, mendegélt,

Egy szép almafához ért.

 

Érett, piros almácskák,

Csak úgy mosolyogtak rá.

Tanakodott sünike,

Hogy érhetné el őket.

 

Fára mászni nem tudott,

De hasa nagyon korgott.

Fa alatt ott toporgott,

Csak rá esik valahogy.

 

Egyszer csak szép nagy alma,

Süni hátán landolva,

Egészen betakarta,

Kis süni alig bírta.

 

Jó lesz majd a családnak,

Lassan elindult haza.

Szembe jött füles mackó,

Ni csak! Guruló alma!

 

Ezzel a lendülettel,

Felkapta, sünt nem látta.

Nagyot falt belőle,

O, mily finom csemege.

 

Jaj, az almám hova lett?

Kiáltotta sünike!

Szőrös tappancs előtte,

Megrémült a kicsike.

 

Ki szólt hozzám? – kérdezte,

Mert nem látott senkit sem.

Itt vagyok a lábadnál,

Nehogy agyon tapossál!

 

Elvetted az almámat,

Jó falat a családnak.

Te kis sün, nem láttalak,

A nagy alma betakart.

 

Gyere, no, szedek neked,

Kárpótlásul elviszlek.

A fánál jól belaktak,

S családnak is pakoltak.

 

Sün, medve hátára mászott,

Hazáig, így cammogtak.

Sün és a medve azóta,

Lettek igaz barátok.

 

ANYÓKA ÉS A KECSKE

Gyermek-Mese

100% 2 szavazat

ANYÓKA ÉS A KECSKE

Írta: Poór Edit

 

Élt egyszer egy anyóka,

Kinek, volt nagy tanyája,

Ültetett sok káposztát,

Ebből tartotta magát.

 

Ám, volt egy kecskéje is,

Mindig szabadon kószált.

Szertelenül falt káposztát,

Végén, alig maradt már.

 

Ej, gondolta anyóka,

Nem lesz jó, ha így folytatja.

Az udvar közepére,

Egy cölöpöt vert le.

 

A kecskéjét befogta,

Majd pórázra kötötte.

Napi adag káposztát,

Mindig köréje tette.

 

Így maradt fent a mondás,

A kecske is jól lakott,

És káposzta is maradt,

Mind ketten éltek, boldogan.