POÓR EDIT VERSEI

MENYEGZŐ RUHA

Írta: Poór Edit

 

Isten az embert, önmagához

Hasonlóvá teremtette.

Csodálatos szeretetével,

Magába foglaló erejével.

 

Magához vonzotta őket,

És gyermekeivé fogadta,

Szeretetében benne él,

Az egész világ és élet.

 

Az Ő lelkéből származik,

Az – az isteni szikra,

Mely ember részét képezi,

Mint örökké való lélek.

 

Magában hordozza a fényt,

Igazságot, szeretetet,

Erőket, tökéletességet,

S visszavágyik, ahonnan származik.

 

Az elesett ember lelkek,

Sötétséget és béklyókat,

Teremtenek önmaguk körül,

Tévútjukon botladoznak.

 

Isten, ad lehetőséget,

Hogy szabad akaratából,

Megtalálva jobbik énjét,

Sötétségből kiemelkedjék.

 

Minden érzés, cselekedet,

Csak akkor lehet tökéletes,

Ha az isteni lélektől,

Átsugárzik emberi lélekbe.

 

Így egyre jobbá, igazabbá,

Tisztábbá tudja formálni.

Minduntalan hívja gyermekeit,

Megtérésre és az igaz útra.

 

Megvilágosodás dicsősége,

Ragyogjon gondolatokban,

Cselekedetekben, s szavakban,

Szeretet teremtésében.

 

Azok, akiknek lelkében,

Krisztusi szeretet uralkodik,

Kik jót akarnak s cselekednek,

Építik az új világot.

 

Emelik lelkek érzésvilágát,

Kisugározzák a szeretetet,

Munkájukkal utat építenek,

Krisztus eljöveteléhez.

 

Az üdvösséget nem lehet,

Majd külsőleg megszerezni,

Lelkek, nem kívülről kapják,

Fénylő lakodalmi ruhát.

 

Lélek belső érzéséből,

Kell kinőni, szövődnie,

Melyhez segít Isten kegyelme,

Megvilágosító ereje.

 

AZ ÚR SZOLGÁLATÁBAN

Írta: Poór Edit

 

Most még egy kis ideig,

Nyitva vannak az ajtók.

Kik szívük mélyén érzik,

Isten haza hívó szavát,

 

Felveszik a keresztet,

Megmentés munkájában

Dolgozva segítenek,

Eltévelyedetteknek.

 

Kapott tanításokat,

Kiárasztják a világra,

S az Úr gondoskodik arról,

Ez ne legyen hiába.

 

Befogadó lelkeknek,

A kapuját megnyitja,

Szeretet aranypora,

Szívét bebalzsamozza.

 

Kegyelem még hívogat,

Lélek szabadon választhat.

Isten útján haladva,

Önmagán munkálkodva.

 

Még él a nappali fény,

Az idő lejáróban,

Bezárulnak a kapuk,

S többé nem nyílnak már meg,

 

Hiába is zörgetnek.

Igyekezzen mindenki,

Ha eljön majd az este,

Legyen pihenő helye,

 

Az isteni kegyelem,

Óvó, védő sátrában.

Mert árnyak közelednek,

És az este nincs messze.

 

BŰNBOCSÁNAT VILÁGOSSÁGA

Írta: Poór Edit

 

Az Úr megmagyarázta,

megmutatta azokat a lehetőségeket,

amelyekre támaszkodva,

felismeri a lélek a szabadulás útját.

A bűnt, tévelygést, felismerve, megbánva,

El kell kezdeni, az ellenük való munkálkodást.

Javítani, jellemen, és a rosszra való

fogékonyság megszüntetésén.

Nehogy a bűn következménye,

Kárt okozzon és megkezdje rombolását.

Az Úr Jézus tanítása;

 „ Eredj el, de többé ne vétkezzél ”

A jóakarat segít, szeretet pedig épít,

 tévelygés következményét megakadályozni.

Ám, sajnos az emberek, nem képesek,

 bűnbocsánat nagy áldozatát felfogni,

a maga valóságában.

Nem félnek a bűntől, mert úgy gondolják,

Ha bűnbocsánatot nyert,

minden eltörlődik, szabadon vétkezhet.

Ez a hatalmas tévedés az oka,

a véget nem érő szenvedéseknek,

és következményeknek.

Az ember saját elgondolásai szerint teremt,

Így akar boldog lenni, az életét berendezni.

Azonban messze eltévedt,

az isteni bölcsességektől.

Így saját tökéletlensége folytán,

minden cselekedete tökéletlen.

Nem elvenni, hanem adni,

nem bosszút állni, hanem megbocsájtani.

Aki megismerte a jót és az igazat,

és azt kijátssza a rossz javára,

Az nehezebb bűnhődések,

világába kerül.

A boldogság nem a külső világ,

hanem a lélek belső gazdagságának,

Istentől kapott, tökéletesség felé

haladásának az eredménye.

Hogy ezt az ember elnyerhesse,

ahhoz az isteni igazságok megismerése,

és annak gyakorlati életben való

elfogulatlan követése szükséges.