Írta: Poór Edit
Sirályok, sirályok,
Hófehér királyok.
Víz felett repülve,
Élelmet keresnek.
Halak, algák, kagylók,
Létére vadásznak,
Szempillantás alatt,
Őrájuk lecsapnak.
Jegesmedve után,
Éberen kutatnak,
Övék tudják jól,
A lehulló falat.
Fészkeiket magas,
Sziklafalra rakják,
Szénából, mohából,
Hol hó, elolvadt már.
Hófehér gyöngysorként,
Óceán kékjében,
Messze tovaszállnak,
Vagy őrzőként állnak,
A szikla szirteken.
Írta: Poór Edit
Kis gyopár, kis gyopár,
Él magas hegy csúcsán,
Tündököl fehéren,
Sziklák közti résben.
Csillag virágával,
Éke havas tájnak,
A Napfény sugarak,
Táncot járnak rajta.
Ritka élettérben,
Királynőként virul,
Növények gyöngyszeme,
Szeretet szimbólum.
Írta: Poór Edit
Halászhajó úszik fel,
A folyónak medrében,
Míg két partjának szélén,
Bozótok fákat ölelnek.
A látóhatár felett,
Tibeti hegyek orma,
Felhőkben láncot alkotva,
Fehér hószőnyeg’ takarja.
Völgyekre ködfátyol hull,
Párás, hűvös szellő fúj,
Levegője ózondús,
S a csend, ural szótlanul.
Barlanglakások sora,
Díszes szőnyeg ajtaja,
Imádkozó oltáron,
Fénylik a gyertya lángja.
A helyet körbe járja,
Füstölőnek illata,
Szerzetes teájával,
A vándort megkínálja.
Tibeti tál visszhangja,
Hegyek akusztikája,
Csilingelve töri meg,
A néma csendességet.
Ima zászlók lengenek,
Ima erejét vigye szél,
A világba szerteszét,
Legyen szeretet, békesség.
Írta: Poór Edit
A Nap elbújik félszegen,
Zordon felhők árnya fölé,
Indul az égi háború,
Nappalra az éj ráborul.
Sűrű fák lombjai között,
A szél süvítve hömpölyög,
Forogva és táncolva jár,
S itt-ott törik egy-egy faág.
Recseg-ropog a természet,
Villan hatalmas ereje,
Villámok cikáznak versenyben,
S a Menny válaszol dörögve.
Megindul az Ég könnyárja,
Földet zokogva siratja,
Elmúlik majd az Égnek búja,
S Napragyogás felülmúlja.
Szivárvány az Égnek alján,
Béke honol Napsugarán,
Lecsendesült szellők szárnyán,
Vízcsepp csillan a fa lombján.
Írta: Poór Edit
„ Ballag már a vén diák,”
Élet kapuja nyitva áll,
Elhagyja az iskolát,
Kezdi pályafutását.
Mindig szíved vezessen,
Szétszóródva az életbe,
Tanáraid s cimboráid,
Soha el ne feledjed.
Majd osztálytalálkozón,
A hosszú évek múltán,
Örömteli ölelésben,
Fonódnak emlékeitek.
A felelevenedett,
Múltnak történetein,
Jó nagyokat nevettek,
S ifjúságotok visszatér,
Mindig lelkeitekbe.
Írta: Poór Edit
Ha elmondhatnám, amit nem lehet…
Megértenéd, amit most nem értesz…
Hisz a szavaimat még nem érted…
De félek, mire rájössz késő lesz…
Saját árnyékod takarja fényed,
Bozót tüzeitől vérzik szíved.
Szeretetben oltalmat nem találsz,
Pedig lelked mélyén csak erre vágysz.
Szerelemnek tüze el nem érhet,
Amíg lelkedet árnyék fonja be.
Vágyaid, csak vágyak maradnak majd,
Hisz az elvarratlan szál ott maradt.
Elmédet vastag burokba zártad,
Nem nyitható, kilincs csak belül van.
A segítség ereje lepereg,
Könnyek közt nézem, egy lélek elveszett.
Írta: Poór Edit
Akik értik Jézus tanításait,
S elfogadják Isten igazságának,
Majd életükben, azon fáradoznak,
Hogy e tanítások szerint éljenek,
Ők, közelebb kerülnek Istenhez.
Minden ember, felelős azért, amit
Élete során elmulaszt, cselekszik.
Az akadályokat, önmagának kell,
Igazságnak útján leküzdenie.
Nem csak az elkövetett bűneiért,
Hanem, az elmulasztott jótettért is
Felelősséget kell majd vállalnia.
A jó, szabadság által uralkodik,
Míg a gonosz, kényszer hatásaival.
Minden lélek egyénileg éri el,
Istenhez fordulva az üdvösségét.
A lelkeket egyedi feladattal,
Küldi a Földre, hogy azt teljesítse.
Ég szellemei érkeznek le vele,
Vezetik, tanítják és védelmezik.
Gondolat szintjén, belső sugallatra
Szólnak, ők, a lelkiismeret szava.
Minden bűnös lélek, rá van utalva,
Az Atya kegyelmére, irgalmára,
Melyet, jóval bővebben oszt, mint ahogy,
Arra bárki is rászolgálhatna.
Csak Isten irgalmazhat, bocsájthat meg,
Mércéje, felé fordulás, szeretet.
E törvénnyel róható le adósság,
Mérleg egyik serpenyőjében vannak,
Az elkövetett bűnök sokasága,
Míg a másikban, szeretet tettei.
Amennyivel többet nyom bűn serpenyője,
Annyit kell, bűnösnek vezekelnie.
Egyedül a Szentlélek elleni bűn,
Nem bocsájtható meg, nincs rá kegyelem.
Ki megismerte Isten szellemeinek működését,
Bizonyságot, igazság törvényét,
S elutasítja Földi szempont miatt,
Szentlélek elleni bűnt követ el.
Át kell majd élnie, nyomort, gyötrelmet,
Bűneiért vezekelnie kell.
Amikor éretté válik majd arra,
Hogy Isten igazságát elfogadja,
Az Úr, részére újra felkínálja.
Az emberi értelem számára,
Teremthető érzékelhető kapcsolat,
A jó, segítő szellemvilággal.
Istennel, belső kapcsolat, imával,
Minél bensőségesebb, annál nagyobb
Erővel, áramlik az imádkozóra.
Ezért, nagy ereje van igaz ember
Könyörgő imájának az Úrnál.
Szentség, az ember akaratában,
Lelkében rejlik, mit csak Isten ismer.
Írta: Poór Edit
A szeretet szívemben,
minduntalan szárnyra kel,
rózsaszín felhőjében,
téged is átölel.
Éteren át megtalál,
hívó gondolatra száll,
körülfonja lelkedet,
s megvigasztal, ha kell.
Itt vagyok, jer hát velem,
fogd erősen a kezem,
rózsaszínű felhőben,
lebegj együtt, így velem.
S ha szeretet ereje,
könnyet csalna szemedbe,
láss felfénylő lelkedben,
őrizz meg emlékedben.
Írta: Poór Edit
Most értsd meg kérlek,
életed a tét,
ily vírussal nem
találkoztál még.
Tombol királyként,
nem válogatva,
kit csak megtalál,
szedi áldozatát.
Nincs, mi parancsolna
királynak megálljt!
Csak egyet tehetsz,
elbújsz előle.
Tegyél meg mindent,
hogy elkerülhesd,
kérd, imádkozzál,
ne találkozz vele!
Írta: Poór Edit
Szél az én barátom,
vidd el gondolatom,
szerte a világba,
szeretetnek lángja,
szívekhez találjon.
Vidd a fényt szárnyadon,
indulat, oldódjon,
a lélek gyógyuljon,
Szél, járd a világot,
az elme tisztuljon.
Súgd bele fülekbe,
béke a lélekben,
szeresd testvéredet,
bocsáss meg vétkeket,
adj, új esélyeket.
Szél, vidd szeretetem,
mindenkit elérjen,
szív felmelegedjen,
s egy új kezdet legyen,
hisz az élet végtelen.