POÓR EDIT VERSEI

JÉZUS KÜLDETÉSE

Írta: Poór Edit

Jézus, önként vállalta, Mennynek

Világából leszületését.

Mint elsőd, tökéletes lélek,

Ám, példát mutatott emberként.

Földre hozta Atya igéit,

Tanította lelkek fejlődését.

Lázár és gazdag példázata,

Mutatja, mily áthatolhatatlan,

Pokol és Mennynek távolsága.

Az Atya s Jézus szeretete,

Megesett az embereken.

Szenvedéssel halt meg kereszten,

Megharcolt gonosz erejével,

Megnyitotta Pokol kapuját,

Mennyekig fényhidat képezve,

Ki hisz Ő benne, követhesse.

Megmentette emberiséget,

Az örök kárhozati tűztől,

Bocsánatot nyertek bűnükből,

A szeretetben fejlődéshez.

Szabad akaratot meghagyva,

Minden egyes léleknek arra,

Hogy a Pokol tüzét választja,

Vagy Őt követve, örök életet.

Ez egy egyszeri alkalom volt,

Többé megismételhetetlen,

Tanításai az utunkon,

Helyes irányt mutató fények.

Ki elhagyja a fények útját,

Gonosszal jár sötétség útján,

Nem tudja Jézus megváltani,

Választásával karöltve már.

Bűnbocsánat csak Jézus útja,

Nem elég tudni és ismerni,

Jellemet kell azzá formálni,

Vele, mindig karöltve járni.

ÚJ FÖLD

Írta: Poór Edit

Immár, létezik az Új Föld,

Ötödik dimenzióban.

Lágy, finom energiája,

Szivárványszín káprázata.

Mindent isteni fény tölt fel,

Áthatóan ragyogóak,

S tele vannak élettel,

Békével, szeretettel.

Energia dús fák között,

Csodálatos madaraknak,

Hallatszik ékes hangja,

Bokron, éden gyümölcsök.

Erdei lények, tündérek,

Szárnyaikkal röpülnek.

Táplálékuk gyümölcseik,

Virágméz és növényeik.

Különböző színes virág,

Formáiban, mindegyik más,

Folyamatos fényáramlás,

E világ, milyen csodás.

Tengere és óceánja,

Áttetsző, oly égien kék,

Magával ragad látványa,

Lágy, simogató hulláma.

Itt élő lelkek ruhája,

Hófehér, ezüst és arany.

Templomból, gyémántfény árad,

Szól, hárfa halk muzsikája.

Ide nem jut be majd soha,

Állatfaj, mely ragadozó,

Sem ember lélek, haragvó,

Szereteterő a fenntartó.

ANGYALI POÉTÁM

Írta: Poór Edit

Légy áldott angyali Poétám!

Köszönöm, hogy időt szánsz reám.

Adod a gondolat fonalat,

S én rovom pappírra sorokat.

Eszközödként, teszem a dolgom,

Te vagy nekem, örök alkotóm.

A vers, örömöt vagy sikert hoz,

Azt neked imába foglalom.