Írta: Poór Edit
Köszön hűvös őszi szél,
A fákon sárgult falevél.
Felhőkön áttör a napfény,
S Földre árasztja melegét.
Még mielőtt lenyugodna,
Évszakát a télnek adva,
Felizzik Napnak korongja,
Vörösen hull horizontra.
Különleges őszi fények,
Megcsillannak falevélen,
Tündökölnek víz felett,
Átszínezik természetet.
Nyarat váltja ősz ruhája,
Tüneményes színpompája,
Búcsút int majd önmagának,
Megpihen a tél havába.
Írta: Poór Edit
Sárguló levél a fán,
Búcsút intett már a nyár,
Égen szürke felhő jár,
Sűrű eső hull alá.
Hideg pára, őszi szél,
Minden madár útra kél,
Nyíló tavaszra visszatér,
Fészküket őrzi a tél.
Ébredő hajnal fényét,
Ködfátyol takarja el,
S beborít a szürkeség,
Ez itt, az őszutó jel.
Földön avar takaró,
A fagytól védő, óvó,
Az idő oly változó,
Gyorsan pergő, elmúló.
Elcsendül majd a világ,
Alussza téli álmát,
Mélyen, hallgatóan vár,
S éled újév tavaszán.
Írta: Poór Edit
Szeretettel köszöntelek,
Születésnapodon téged,
Isten áldja minden lépted,
Vigyázza az egészséged.
Béke szálljon családodra,
Fűzzön össze a szeretet,
S ölelő karjaitokat,
Szívetek lángja éltesse.
Írta: Poór Edit
A világ göröngyös útján,
Hív, sok kecsegtető bazár.
Megtéveszt, álomba ringat,
Később, unottan tovább áll.
Fokozódik hiányérzet,
Boldogság nélkül a lélek.
Keres – kutat Földi létben,
Ám, minden csak időleges.
Gyötrő, fájó kiégések,
Mire megérti a lélek,
Boldogságot ne keressen,
Itt, eme Földi létben.
Csak a szeretetnek kulcsa,
Illik bele minden zárba,
Tévelygéseknek utcája,
Következő élet karmája.
Bűn, büntetlenül nem marad,
A sors kiegyenlíti azt.
Kerüld árnyéknak világát,
Hogy mindig fényben maradhass.
Írta: Poór Edit
Az égnek sok madara,
Oly szabadon szárnyalhat,
Nincsen Földi rablánca,
Fák lombja a tanyája.
Vidáman trillázgatnak,
Erdő mélyén nótáznak,
Arra járó arcára,
Lágy, édes mosolyt csalnak.
Fürödnek Nap sugarán,
Szél borzolja tollukat,
Útjukon meg – meg állnak,
S hűsölnek a patakban.
Felhők között táncolnak,
Összegyűlnek csapatban,
Hazájuk a Föld és Ég,
A természet adta lét.
Írta: Poór Edit
Nap, mosolygó fénysugarát,
Ábrándos felhők takarják,
S váltakozó alakjukkal,
Varázsolnak szép formákat.
A széllel ők táncot járnak,
Felvillanó kék égbolton,
Fák lombjai meghajolnak,
Kecsesen a szél úrfinak.
Fenyves erdőnek zúgása,
Megadja táncnak ritmusát,
Színes, éneklő madarak,
Elcsivitelik dallamát.
Élő természet szólama,
Lélekemelő harmónia,
Vidám, bohém felhők tánca,
Mely szemet elkápráztatja.
Írta: Poór Edit
Elcsendesedik minden,
Éjszaka sötétjében,
Csillagok tiszta fénye,
Az eget tartja ébren.
Lassul a Föld légzése,
Szívdobbanás üteme,
Álom fátyla betakar,
S nyílik lélek világa.
Emberarcú idegenek,
Híreket hoznak felőled,
Hol vagy? – sietve kereslek,
Ám, ködfüggöny lágyan ébreszt.
Elme, már a Föld tudatban,
De léleknek kis szikrája,
Még remélve keres – kutat,
S pirkadat, zárja a kaput.
Írta: Poór Edit
Múlik a tél, búcsúzik,
Hó angyala távozik.
Ébred tavasz tündére,
Simogat lágy szellője.
Jácint, nárcisz, ibolya,
Kopár avart felváltja.
Színes virág illata,
A levegőt átjárja.
Éledő tavaszban,
Megújul most minden lét,
Természetnek szépsége,
Esélyt kap új életre.
Merészen erőre kap,
Nap, aranyló sugara,
Tűzben ég ifjúsága,
Majd lenyugszik alkonya.
Körforgás világában,
Időkerék meg nem áll,
Újjáéledő tavasz,
Kiteljesedik nyárban.
Fogyatkozó erővel,
Hosszan nyúlnak az árnyak,
Fáknak hulló levele
Mutat, lenyugvó tájat.
Színpompázó angyalok,
Hírnökei az ősznek,
Féltőn készítik elő,
A létet megpihenésre.
Majd a hosszú tél után,
Újra sarjad az élet.
Virágba borulnak fák,
S a körforgásba lépnek.
/Az elmúlt időszakban eltávozottak emlékére/
Írta: Poór Edit
A fájó könnyek hullanak,
Mindazokért, kik itt hagytak,
Földi élet világából,
Sokan, hirtelen távoztak.
Megremegnek most a szívek,
Hisz hiányuk körül övez,
Elhalkul, néma marad száj,
Megrendült lélek, ami fáj.
Imáink szeretetfénye,
Kísérjen el benneteket,
Megőrizzük emléketek,
Amíg, ott leszünk veletek.
Írta: Poór Edit
Álmodom egy szép bálról,
Fehér, csipkés ruhában,
A keringőt táncolom,
Kecsesen s fiatalon.
Délceg, ifjú karjában,
Az esti félhomályban,
Elhalkul a zeneszó,
Szemei, oly csillogók.
Összeérnek az ajkak,
Fellángolnak a vágyak.
Hűs szellő fuvallata,
Véget vet az álomnak.
Eltűnik a semmibe,
Tovaszáll az ifjúság,
Minden elmúlik egyszer,
Időkerék meg nem áll.