A HEGYI BESZÉDRŐL

Hegyibeszéd II.

100% 1 szavazat

A HEGYI BESZÉDRŐL

Írta: Poór Edit

 

Jézus bejárta az egész országot,

Elvitte mindenhová az örömhírt.

„ Eljött az Isten országa.”

Megtanította az embereket arra,

 

Hogyan kell élniük, ezután hitben,

Mind meggyógyította a betegeket.

És boldoggá tett közülük sok embert,

Akinek szerencsétlen volt az élete.

 

Igazán boldogok, csak azok lettek,

Akik, az úr Jézusban hittek.

Ám sokan nem voltak képesek erre,

Megértették, hogy Ő a szabadító,

 

De nem értették, mitől szabadít meg.

Úgy képzelték, Messiás földi király,

Aki majd elűzi az ellenséget.

Izrael lesz, világ leghatalmasabb népe.

 

Ezt tanították a farizeusok.

Ezért nem értették Jézust sokan.

Nem azért jött, hogy földi király legyen,

Nem vagyon, hatalom által akarta,

 

Boldoggá tenni az embereket.

Az Ő országa a Mennyekben van,

Ő Mennyei boldogságot hozott az,

Embereknek, amely mindennél nagyobb.

 

 Ezért sokszor meg kellett magyaráznia,

Hogy mi az Ő küldetése és célja.

Számtalan példázatot is elmondott,

Hogy őket, a helyes útra tanítsa.

 

Jók, kedvesek legyetek egymás iránt,

Nem csak külsőleg, hanem szívetekből.

Nem csak a barátaitokkal szemben,

Hanem ellenségeitekkel szemben is.

 

Mindig alázatosnak kell lennetek,

Ha ti majd megbocsájtotok másoknak,

Nektek is megbocsájt Mennyei Atya,

Ha nem, úgy nektek sem bocsájt meg az Atya.

 

Sokan szerették volna megcselekedni,

Mind azt a jót, melyet tőle tanultak,

Ez azonban igen nehéznek látszott.

Mert nagyon sok bűn terhelte lelküket.

 

Élet gondjai sem hagytak nyugtot,

Szegények, nehezen kerestek kenyeret.

Gazdagok, aggódtak meglopják őket.

Ezért nehéz volt boldoggá lenniük.

 

Ahogy gyermek rábízza gondját apjára,

Úgy kell rábízni, minden gondjainkat,

Istenre, a mi Mennyei Atyánkra.

Neki mindannyiunkra gondja van.

 

A beszédje végén nyomatékosan,

Hangsúlyozta Jézus, ne csak hallgassuk,

Hanem cselekedjük is, amit mondott.

Isten akarata legyen, életünk

 

Fundamentuma, az Ő igéjére,

Épüljön fel az egész életünk.

Ámulva hallgatták Jézus beszédét.

Egészen más volt az, amit Ő mondott,

 

Mint, amit farizeusoktól hallottak.

Bátran, erővel hirdette az igét,

Érezte mindenki, szava igazság.

Egészen bizonyos, Ő a Messiás.

 

JÉZUS TANÍTÁSAI

Hegyibeszéd II.

100% 1 szavazat

JÉZUS TANÍTÁSAI

BOLDOGOK A LELKI SZEGÉNYEK, MERT ÖVÉK A MENNYEKNEK ORSZÁGA

Írta: Poór Edit

 

Lelki szegény, kinek értelmi fejlettsége,

nem haladja túl erkölcsi fejlettségét.

Egyik a másikkal párhuzamosan fejlődik,

a természetes haladás törvényében.

A legtöbb szenvedést,

az értelmileg fejlett,

de erkölcsi fejlődésben visszamaradt,

 nagyot akarásból, tökéletlen elgondolásból,

származik, mely visszahull,

 az ezt megalkotó lélekre.

Az értelmileg túlfejlődött lélek,

képességeitől kísértve, magasba emelkedik,

 de megszédülve hullik vissza,

gőgös lelke a földi porba.

Tagadja Istent, mert nem érti igazságát.

Nem csak a földi élet anyagi javai a veszélyesek,

a tökéletlen, bűnös emberi lélekre,

hanem sokkal veszélyesebb a fejlett,

lelki képességek, ha szilárd hit,

alázatosság ezzel együtt nem tudott

 kifejlődni a lélekben.

Lelki szegény, az egyszerű, becsületes,

jóra, igazra törekvő ember.

Aki nem hivalkodik képességeivel,

ki nem törtet az élre, hogy kiemelkedhessen.

Nem ismeri a hazugságot, és álarcot.

Természetes ösztönnel követi,

a helyes utat, melyet Isten lelkünkbe írt.

Hisz Istenben és törvényeiben.

Értelmi és érzelmi fejlődés,

magas fokain, a bölcsesség

és szeretet tiszta boldogságot,

kínáló világai nyílnak meg,

azok előtt, kik földi életükbe,

megmaradnak egyszerűnek,

és kicsinyeknek.

Azért boldogok a lelki szegények,

mert még nem tudják milyen kincset,

hordoznak a lelkükben.

Ezért nem hivalkodnak vele,

és a Sátán nem veti rájuk hálóját.

  

BOLDOGOK, AKIK SÍRNAK, MERT ŐK MEGVÍGASZTALTATNAK.

Hegyibeszéd II.

100% 1 szavazat

BOLDOGOK, AKIK SÍRNAK, MERT ŐK MEGVÍGASZTALTATNAK

Írta: Poór Edit

 

Minden fájdalom a lélek hiányérzetéből fakad.

Sokaknak nem vált lelkében tudatossá a hiányérzet.

Lelki érzéseik, durvák, kemények,

észrevevő képességük tompa.

Csak a legerőszakosabb hatásra válnak,

érzékennyé, nem sírnak,

nem bánkódnak, nem szomorúak.

Inkább bosszankodnak tehetetlen dühükben.

Másoknak kellemetlenséget okoznak.

Földi örömökben keresik,

kedélyük csillapítását.

Vannak, akik közönyös egykedvűséggel,

járják az életük útját.

 Lelkük fásultságát nem hozzák rezgésbe,

az érzések hullámai.

Nem hisznek, nem remélnek, nem szeretnek.

Az élet jelenségei csak addig kötik le őket,

amíg önző céljaik ezt megkívánják.

Ők nem sírnak, még nem bontakozott ki lelkük.

A síró emberi lélek már ébren van,

hogy a jót és a rosszat megkülönböztesse hatásaitól.

Mikor felnő az ember azt tapasztalja,

hogy a földi élet tele van,

hiányérzetből támadó fájdalmakkal.

Keserű könnyel, panaszokkal.

Isten hiányzik a szenvedő lélekből.

Elfordult az ember az Úrtól,

nem keresi akaratát, nem kutatja törvényét.

Tévelygés útján jár és bűnt bűnre halmoz.

 Sokasítja a szenvedést, minden gondolatával,

minden cselekedetével.

Ezek őt a tévedéseinek következményeihez kötik.

Pedig Isten velünk van, bennünk él,

lelkünk érzéseiben uralkodik, hogy

segítsen, áldjon és boldogítson bennünket,

azon a szálon keresztül, melyet

 ő ültetett el lelkünkben.

Vezérli sorsunkat, meggyógyítja lelkünket

a bűntől, testünket a betegségektől.

Ő vezeti tétovázó lábainkat,

az igaz úton, vigasztal bánatunkban,

pótolja az elvesztettet,

mert Ő mindenben- minden.

Azért boldogok, akik most sírnak,

 mert fájdalmaikon, szenvedéseiken keresztül,

megérzik ezt a hiányt, melyet betölteni,

nem tud senki más csak Isten.

Minél nehezebben tudja e világ pótolni a veszteséget,

annál közelebb van az a lélek Istenhez.

Annál befogadóbbá válik Isten, vigasztaló ígéretére.

Boldogok azok, akik sírnak itt a földi életben,

mert a fájdalom, már könnyeiben oldódik fel.

nem tépi meg a lelket, mint a vad vihar,

mely fákat tép ki gyökerestől.

Ez már a csendes párás borulat csupán,

amely az elkövetkező öröm,

magvának áztatja át a talajt az érzések világában.

A könnyező ember lelkében, el lehet vetni a hitet,

a reményt és a szeretetet.

 Minden nyomorúság oka a bűn,

és minden bűn tévelygésből származik.

A szellem eltévelyedett, amikor Istentől elszakadt,

az elégedettség által.

Mind ez fájdalmakat és szenvedéseket teremtett.

Minden szenvedés, figyelmeztetés a visszatérésre.

Akik ezt megértik és visszatérnek,

azok boldogok, mert nem csak megvigasztaltatnak,

hanem Isten meg is áldja őket,

mind azokkal a javakkal, melyek a fájdalmat,

okozó hiányérzetet, betölti lelkükben.

Boldogok, akik sírnak, a könnyeknek hatalmas

az oldó ereje, sok régi keménységet felbont,

a lélek mélyén.

Sok félbe maradt jó és igaz érzést felszabadít,

megtisztít, újjáalakít és egybe forraszt.

A fájdalmak és szenvedések, nem mindig

a büntetés eszköze.

Sokszor, egy úton lévő, nagy boldogság

előfutára, mely a lelket előkészíti,

egy magasabb, tisztább és értékesebb

Istentől kapott ajándékra.

Mert a lélek kész a jó törekvésre,

de a test erőtlen.

Sokszor nem egyezik a lélek célja,

a testi emberével.

Vágyai nem azonosak a lélek vágyával.

Ezért a könnyező ember lelke,

saját elhatározásából választja,

– a testi érzésével ugyan rettegett,

de lelki céljaihoz közelebb vivő –

fájdalmas sorsot.

 Ezek a sírók igazán boldogok,

mert szellemi tisztán látásukkal,

beletekintettek a lélek nagy törvényébe,

és a titok megnyílt előttük.

 

BOLDOGOK A SZELÍDEK, MERT ŐK ÖRÖKSÉGÜL BÍRJÁK A FÖLDET

Hegyibeszéd II.

100% 1 szavazat

BOLDOGOK A SZELÍDEK, MERT ŐK ÖRÖKSÉGÜL BÍRJÁK A FÖLDET

Írta: Poór Edit

 

Kétféle ember csoport él a földön,

Isten fiainak és világ fiainak csoportja.

Mindegyik más elvet követ.

Isten fiai az Úr törvényének engedelmes követői.

A világ fiai a tévelygés szellemének követői.

A test önző igazságát követik,

minden Isteni jónak, igaznak ellenáll.

A lelkek Istentől való elszakadásának,

 az engedetlenség volt az oka.

Ma is ez tartja vissza az ember lelkét,

a boldogság világába való visszatéréstől.

Az igazság törvénye be van írva,

az ember lelkébe.

 Ösztönszerűen érzi és tudja, hogy az igazság

hatalma elől nem menekülhet sehová.

Az igazság ellentéte a hazugság a tagadás szelleme.

Aki kettéválasztja az embereket.

Az árnyék mindig nyomon követi a fényt,

amíg a fény át nem hatja és fel nem bontja.

A tagadás szelleme kitaszította magát,

az Isteni vonz erőből és engedetlenségbe süllyedt.

Gőgössé, keménnyé és hozzáférhetetlenné teszi,

ezért boldogtalan, türelmetlen, káoszt teremt.

A sok rossz következmény között nem ismeri ki magát.

Ezért a bajt másokra zúdítja,

hogy ő maga mentesüljön.

Új ideákon gondolkodik, de mindig

kárhozatos az eredmény.

 A tévelygés szelleme a földi világban

egy fűszál felett sem uralkodhatik.

Ezért a láthatatlan világba,

az értelem és érzelem világában vívja meg

nagy csatáit az igazság ellen.

A földi élet Isten kegyelmi ajándéka,

mely testi élet és természettörvény

korlátai közzé zárt mozgási

és fejlődési lehetőség.

Alkalom, hogy az ember megismerje

a jót, kövesse és a rosszat elhagyja.

A földi élet szépsége, a menny igaz

világának levetített sugara.

A földi élet nyomorúsága, szenvedése,

a bűnnel járó következmény,

mely boldogtalanná teszi aki a

bűnt elkövette és azt is, aki ellen elkövették.

Mind ez az eltévelyedés következménye.

A gőg mint egy vaspáncél,

hozzá férhetetlenné teszi,

az Istentől elszakadt lelket,

hogy az önmagát feláldozó szeretet,

meg ne világítsa, meg ne gyógyítsa,

a nyomorúságba, szenvedésbe jutott lelket.

A gőg felfuvalkodottá, belátástalanná,

kevéllyé, makaccsá, hiúvá, öntelté és

elbizakodottá teszi a lelket, uralkodni,

és mindent irányítani akar.

A tévelygés szelleme csak rombol,

ezért a számadás napján,

csak amit létrehozott, szenvedést,

nyomorúságot, csak azt viheti magával.

 Az alázatos lelkek, bár megtévedtek,

elestek, de az igazság törvényének

szavára figyeltek.

Önmagukba tekintve, belátásra jutottak,

bűneiket megbánva, bocsánatért esedeztek.

Isten kegyelmére, irgalmára támaszkodva,

állnak meg az igazság törvényével szemben.

Az Úr szeretete lehajol értük,

és megtisztítja a bűnös lelküket.

Felemeli, megigazítja és megszenteli őket,

hogy elvehessék az igazak örökségét.

Amikor a gonosztól megtisztított földön,

az igazak békés, boldog élete elkezdődik,

a tévelygés szelleme messzire kivettetik.

Vele együtt kivettetnek azok is,

akik hittek a téveszméinek.

Az igazak fénylenek az igazság valóságába,

kezeikhez kapják örökségüket,

és uralkodhatnak a földön.

Mert Isten, mindent odaad az alázatosaknak,

akik hittek az ő igéjében az igazság

törvényének és bűnbocsájtó kegyelmének.

 

BOLDOGOK, AKIK ÉHEZIK ÉS SZOMJÚHOZZÁK AZ IGAZSÁGOT, MERT ŐK MEGELÉGÍTETTNEK 

Hegyibeszéd II.

100% 1 szavazat

BOLDOGOK, AKIK ÉHEZIK ÉS SZOMJÚHOZZÁK AZ IGAZSÁGOT, MERT ŐK MEGELÉGÍTETTNEK

Írta: Poór Edit

 

Az igazság, a meglévő dolgok valósága,

nem minden igazság, ami annak látszik.

Az emberek igazsága látszat igazság.

Minden kornak van kialakított igazsága,

minden nemzetnek, minden néprétegnek,

minden embernek.

Más a gazdagnak, más a szegénynek,

Más uralkodónak és elnyomottnak.

A látszat igazságok, eszmék összetört,

darabkáin megcsillanó fénysugár.

Elfárasztja és kimeríti a lélek erőit,

és mindannyiszor erőtlenül, tehetetlenül

hullik vissza a csüggedés, reménytelenség

állapotába.

Akik a látszat igazságokhoz még hittel ragaszkodnak,

azok nem lehetnek boldogok,

mert nem elégítettnek meg.

Hiszik, hogy a saját maguk által kialakított

igazságukat, diadalra juttathatják.

Nem éhezik és szomjúhozzák,

a mindent kiegyenlítő mennyei igazságot.

Messze eset az emberi lélek az ő Teremtőjétől,

és még nagy kerülő utat kell megtennie,

fájdalmak, keserűségek mély szakadékaiban,

amíg megtalálja az egyenes utat,

a csalódások nélküli hazavezető utat.

Egyetlen igazság van, mely a valóságból ered,

öröktől fogva volt és lesz,

ez az egyetlen valóság, Isten igazsága.

 Ezen kívül minden igazságnak látszó valami,

csak az igazság árnyéka.

Ebben tévelyednek el mindazok,

akik Isten létezését tagadják,

törvényeinek ellenállnak.

Árnyék borul azokra a lelkekre,

kik szándékosan cselekszik a rosszat.

Megkeményíti szívüket, süketté teszi füleiket,

vakká szemeiket, hogy ne láthassák,

ne hallhassák meg az Isteni jót és igazat.

Ez a kárhozat világában vezeti őket.

Ezért nem tudnak meggyógyulni,

téves nézeteikből és gonosz hajlamukból.

Az árnyék, hazugság, mely mindent beborít,

mindent megkötöz, mindent más

irányba kényszerít,

 mindent más formába mutat,

mint ahogy az a valóságban van.

A hazugság, a valóság árnyék képe.

Mégis óriási hatalma van az Istentől

elszakadt lelkek felett, mert az

árnyékot valóságnak hiszik,

és ez a hitük tévedés.

Ez a bűn első csirája és a következménye

a rossz eredmény.

A rossz sokszorozódása, megátalkodottság,

gonoszság, mely a hazugság leple alatt

terjeszkedik, növekedik naggyá.

A gonosznak, szüksége van a látszatra,

e nélkül semmivé válna hatalma.

A hazugság, árnyék, látszat,

tartja fent a gonoszság uralmát.

 Boldogok, azok, akik éhezik, szomjúhozzák az igazságot.

Aki ezt megérti, derengeni kezd a lelkében,

e nagy horderejű kijelentés világossága.

Mely megbontja a hazugság árnyékának,

kötődését, átvilágítja a tévelygéseket,

azok lelkében, kik még hisznek a látszat

igazságokban.

Isten igazsága bevilágít az emberek lelkébe,

megtisztítja, meggyógyítja,

a vérző sebeket.

Megvigasztalja a szomorúságba,

merült lelkeket.

Megerősíti a bűnnel, kísértésekkel

viaskodókat.

Menedéket nyújt, tévelygései elől,

 hozzá menekülőknek.

 Egyedül Isten igazsága, mely

megtöri a hazugság hatalmát.

Megsemmisíti csillogó káprázatát,

mely rabságba dönti a lelket,

majd egyre mélyebbre húzza,

az erkölcsi posványba.

Egy lélek minél terheltebb,

annál kevésbé tudja megőrizni önállóságát.

Nem tudja felismerni és megtalálni,

saját lelkében a boldogság kellékeit,

így a külső világban keresi azt.

Minél inkább terheltebb, annál inkább

nagyobb erővel veti magát,

a világ külső örömei után.

Ebben a hajszában a nyers erő,

képmutatás, hamisság vívják meg,

kemény harcaikat.

A hazugság, csillogó palástja,

minél jobban hasonlít az igazsághoz,

annál mélyebbre vonja a tévelygések

labirintusába a lelket.

A hazugság leple alatt,

mindig tisztátalan célok lappanganak.

Az önzés, gőg, testiség, hízelkedés,

félrevezetés, hazug védekezés bűn takargatására.

Olyan előnyök megszerzése,

melyet becsületes úton, nem érhetne el az ember.

A hazugság célja, mással végeztetni el a feladatot,

megkerülni az igaz utat,

mással hordoztatni a terhet.

Másnak járó elismerést, földi javakat,

minden áron a maga részére megszerezni.

Mindenki értékesebbnek akarja magát mutatni,

mint amilyen.

Az ember hazuggá válik, még önmagával

szemben is, mert ítélésében részlehajló.

Mindig talál mentséget és igyekszik

kéznél lévő igazság alá rejteni,

azokat a hibákat, mulasztásokat,

melyek okai boldogtalanságának.

Kutat mások hibái, bűnei után, hogy

diadalmasan állhasson meg,

saját igazságosztó ítélete előtt,

a képzelet erényeiben tündökölve.

Hiába óhajtja a jót és veti meg a gonoszt,

nem érheti el, nem hagyhatja el,

míg az igazság, fel nem oldozza

a kötelékek alól, melyek a tévelygéshez kötik.

Senki nem vonhatja ki magát a

hazugság és megtévesztés következménye alól.

 Az ember sok sebet okoz és kap másoktól,

akiket bizalmával, szeretetével

könnyelműen megajándékozott.

Mert a hízelgő szó, a hazug álarc,

alá rejtett számítás a legnagyobb óvatosság

mellett is megtalálja a legkisebb rést,

beférkőzik az ember szívébe,

szeretetre éhes lelkébe,

és elvégzi romboló munkáját.

Erre sem tudomány, sem világi bölcsesség,

nem tud magyarázatot adni,

csak az Isteni igazság világít rá azokra az okokra,

melyek, ezeket a kínzó fájdalmakat okozták.

El kell következnie mindenkire,

az igazság utáni éhségnek, szomjúságnak,

hogy boldog lehessen.

 Csak így értheti meg Isten akaratát, célját.

Csak azok ismerhetik meg Isten nagy szeretetét,

akik az Ő igazságába bele tudnak merülni.

Vigasztalást, erőt, bátorítást nyerhetnek belőle.

Azok elégítetnek meg, akik ezt fel tudják dolgozni,

magukévá tudják tenni.

Ezek az igazságok átformálják,

az emberi lelket, életet.

Azért boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák,

az igazságot, mert hozzájuk közel van Isten

országa, magukhoz vonzzák azt és megelégítettnek.

Aki megismerte Isten igazságát, szívét megnyitva

befogadja, abban új világot teremt,

új elvek, új irányok felé, új életcélok

bontakoznak ki a homályból.

  

BOLDOGOK AZ IRGALMASOK, MERT ŐK IRGALMASSÁGOT NYERNEK

Hegyibeszéd II.

100% 1 szavazat

BOLDOGOK AZ IRGALMASOK, MERT ŐK IRGALMASSÁGOT NYERNEK

Írta: Poór Edit 

 

Az irgalom, magasabb rendű szeretet,

egyik oldal ága.

Sokat beszélnek emberek szeretetről,

de valójában nem ismerik.

Az önző szeretet fogalmán túl,

csak kevesen jutnak el.

Önző célok, vágyak találhatók e érzésben,

ha pedig csalódik, átváltozik

gyűlöletté, ellenségeskedéssé,

vagy hideg közönnyé.

Az Úr, az önző szeretetből akarja kigyógyítani az

embereket.

Mivel ez nem szeretet, csak az utánzata.

 Azért boldogok az irgalmas szívűek,

mert ismerik a szeretet mennyei fokozatát.

Akik ezt az érzést nem ismerik,

nem gyakorolják, végig kell tapasztalniuk,

gyötrelmes állapotokat, melyben

megtanulják a legparányibb szeretet értékelését is.

Mint lámpa fény az éjjeli lepkét,

úgy vonza a földi csillogás, az ember lelkét

a tévelygés, bűn útjára.

Ez mindig mélyebbre és mélyebbre vezeti,

a kétségbeesés poklába,

a szenvedőket, akik képtelenek megállni,

a bűn következményének árjával szemben.

Minden bűnt, hibát, mulasztást, a tévelygő,

tökéletlen ember követ el,

minden rossz eredménynek, szenvedésnek,

fájdalomnak az ember az okozója.

Isten mégsem pusztítja el az embert,

hanem időt ad a megtérésre,

alkalmat ad a javulásra.

Isten irgalmas az ő eltévelyedett

teremtményeivel szemben.

Ő tudja, hogy tökéletlen lélek

minden megmozdulása,

csak tökéletlen eredményt hoz.

Mindaddig nyomorúság és szenvedés fakad,

amíg el nem fogadja az igazságot

vezetőül, melyet Ő adott az elveszetteknek.

Isten egyformán segíti azokat,

akik beismerik bűnösségüket,

tökéletlenségüket és egész

lelküket és annak sorsát,

Isten könyörülő irgalmasságára bízzák.

 Isten elvárja az emberektől is,

hogy irgalmas legyen azokhoz,

akiknek sorsa, ideig-óráig az ő kezében van.

Mindenki rászorul az irgalmasságra,

 mert nincs tökéletes ember.

Nincs, aki kivonhatná magát a végzet,

igazságosztó hatalma alól.

Boldogok az irgalmasok,

mert ők irgalmasságot nyernek.

Az irgalmasság nem gyönyörködik mások

szenvedésében, nem örvendezik

mások szomorúságán, fájdalmán.

Nem rombol, hanem romokból épít és

menti, ami menthető.

Az irgalmasság enyhíti a szenvedést,

küzd a bűn és tévelygés ellen,

azokkal az eszközökkel, melyet a szeretet

ad az ember kezébe.

Nem szükséges, hogy önmagát és erejét

felülmúló nagyot akarjon, hogy a világot

boldogítsa, elég ha mindent,

legjobb tudása szerint igyekszik elvégezni.

Elég, ha a szeretet törvénye szerint

cselekszik, mindenhol és mindenkor.

Akik Isten lelkét hordozzák szívükben,

Isten őket közvetlen módon irányítja.

Ők boldogok, még ha itt élnek a földön is.

Lábaikkal a föld porát tapossák,

testükben épp úgy hordozzák a terheket,

ugyan úgy szenvednek, csalódnak, hibáznak,

– hiszen nem tökéletesek –

Mégis boldogok, mert, ha a természettörvénnyel

szembe kerülnek is,

lelkükben érvényre jutott a szeretet törvénye,

mely megolvasztja azt,

és felmenti bűneik következményének terhe alól.

Az emberi tévedéseknek vannak olyan

következményei, melyek hosszabb időre,

feltartóztathatják a szellemet az előre haladás útján.

Tévedései lekötik, választási szabadságát

korlátozzák, ítélő képességét megbénítják.

Így kényszerhelyzetbe kerülve,

csak lassan, nehézkesen jut a lélek,

ismét abba a helyzetbe, hogy

tévedéseit belássa és teljes erejével kutasson,

az igazság után, mely azután megvilágítja,

a fejlődés és tisztulás útját előtte.

Az irgalmasság cselekvői, a szeretet irányításával

hamar belátják tévedéseiket, mert

 rá vezeti őket a kielégítetlen, betöltetlen érzés,

mely lelkükben, minden tévedés után keletkezik.

A szeretet érzése, hatalmas, mindent felülmúló erő.

Aki ennek a sugár özönébe kerül,

nem állhat ellen többé.

Ez viszi, emeli, átformálja, megtisztítja,

megvilágosítja, újjá teremti, igazzá és boldoggá teszi,

mind azt, aki kitárja lelkét előtte és befogadja.

A szeretet az irgalmasság érzésével hat,

munkálkodik a múlandó káprázatok világában.

Az örökkévalóságban, megrögzítő

erővel és hatalommal ruházza fel,

azt a lelket, akin keresztül a

munkálkodás lehetőséget nyer.

A szeretet Istentől eredő szent élettörvény.

Akik irgalmasok, ebben a törvényben élnek,

ezt tart fent felettük igazságot.

Azért mondja az Úr boldogoknak az

irgalmasság cselekvőit, mert ők a felmentő és

kiegyenlítő törvényt a szívükben hordozzák.

 

BOLDOGOK, AKIKNEK A SZÍVÜK TISZTA, MERT ŐK AZ ISTENT MEGLÁTJÁK

Hegyibeszéd II.

100% 1 szavazat

BOLDOGOK, AKIKNEK A SZÍVÜK TISZTA, MERT ŐK AZ ISTENT MEGLÁTJÁK

Írta: Poór Edit

 

Az emberek szívének tisztasága, Isten ajándéka,

melyet mindenki elnyerhet, csak el kell fogadnia,

Isten kegyelmét.

Maga akarata által, senki sem tisztíthatja meg szívét,

Csak akkor tisztulhat meg, ha Isten, a bűntől

 megtisztította.

Nem csak az a bűnös, aki bűnt követ el, hanem az is,

aki a bűn gyökerét, tisztátalan gondolatokat,

vágyakat a lelkében hordozza.

Szívből törnek elő, a gonosz kívánságok,

káros szenvedélyek, érték nélküli törekvések.

Az elfajult lelki természet érvényesülni akarása,

felszínre hozza, hogy cselekvésben élje ki magát.

 A lélek, mint egy örök forrás,

folyamatosan ontja magából,

azokat a gondolatokat, melyek

az ő elveinek megfelelően, betöltik,

mindenkori világát.

Minden lélek, annyi boldogságot, örömöt talál,

az ő földi vagy szellemi hazájában,

amennyi jóval, igazzal töltötte meg.

Annyi fájdalmat, csalódást kell elszenvednie,

amennyit a jóval és igazzal ellentétben cselekedett.

Amit a lélek előhoz belső énjének világából,

azért felelnie kell, a folyton tökéletesítő,

Isteni törvény előtt.

Ez az igazság törvénye, melyet sem kikerülni,

 sem kijátszani nem lehet,

mert semmi sem marad elrejtve.

 Az igazságtól eltévelyedettek

és Isten törvényével szembehelyezkedettek,

hiszik azt, hogy a maguk erőszakos akaratával,

befolyást gyakorolhatnak, sorsuk jobbá tételére.

Azonban ez tévhit, szívük egyre sötétebb

 érzéssel telik meg.

Kedélyük, nyugtalanabbá, türelmetlenebbé válik.

Mert a rajtuk és körülöttük lévő bűn egyre jobban,

elhatalmasodik.

A törvény és igazság elleni vágyak

és cselekedetek miatt.

Szűkebbre vonják ezzel szabad választásuk

lehetőségét, hogy ha később jót akarnának

sem lesznek képesek rá, mert bűneik

szoros korlátokat vonnak köréjük.

A bűn parancsol és kényszerít engedelmességre.

 Aki bűnt cselekszik, szolgája lesz a bűnnek.

A gonosz, leghűségesebb alárendeltjének

is gonosszal fizet, mert semmi jóval nem rendelkezik.

Nehéz rabigába fogva görnyed a bűnös,

saját bűneinek terhe alatt.

Nincs világossága, hogy tájékozódjék,

békessége, hogy megpihenjék,

nincs ereje a bűn parancsoló hatalmával szemben.

A bűnnel szemben csak a tiszta szívűség

az áthatolhatatlan páncél.

Erről lepattan minden támadás,

minden kísértés.

Ezért boldogok a tiszta szívűek,

mely csak a hit által lehetséges.

Hisz Isten végtelen hatalmában,

erejében, bűnbocsájtó kegyelmében.

 Hisz Isten, Jézus által adott igéjében,

és kijelentett igazságaiban.

A tiszta szívű, belátja saját gyengeségét,

és engedelmes Isten akarata előtt.

Lelkét, életét Isten kegyelmébe helyezi,

és új életet kezd.

A megismert igazság szerint,

melyet az Úr, ír elő az Ő követőinek.

Isten szereti a megtérő gyermekeit,

mindent megad nekik, ami a javukra szolgál.

Megadja a bűntől való feloldozást és szabadulást.

Átformálja, megtisztítja szívüket és lelküket.

A bűnök szenvedtető következményei,

csak okozat.

Az ok, a lélek hibás természetében található.

A gyógyulásnak és nyomorúságtól való szabadulásnak,

 csak egyetlen  útja, Isten felé fordítani

tekintetünket, tőle kérni, várni mindent.

Engedelmeskedni akarata előtt,

ha ő másképp látja jónak, mint ahogy

mi azt gondoljuk.

Ha a lélek szent meggyőződéssel hiszi azt,

hogy Isten neki a legjobbat akarja,

akkor békességes megnyugvásban,

változik át, Isten újjáteremtő munkájában.

Ebben a megnyugvásban, átalakul a lélek

bűnre hajló természete,

 igazságért síkra szálló harcossá.

Rá eszmél a szeretet szent törvényére,

ekkor válik képessé átérezni,

mások szenvedését is.

 Ebben a békességes megnyugvásban,

gyúl ki a mennyei világosság a lélekben.

Ekkor lesz tisztán látóvá, hogy gyönyörködve

szemlélhesse Isten cselekedeteit,

a látható és láthatatlan világban.

Ekkor megtelik a lélek kimondhatatlan hálával,

szeretettel és vágyakozva keresi

Istennel a még szorosabb összeköttetést.

Isten szent lelke, ezalatt egyre nagyobb területen

hatja át mennyei fénnyel, erővel.

Elhinti benne a mennyei erényeket,

amely a lelket Isten gyermekévé teszi.

A tisztaszívű lélek meggyógyult,

Isten kegyelme megtisztította,

megszabadította a bűntől, tévelygésektől.

 A lélek természete átalakult,

vágyai, törekvései már nem

 a gonosz erejéből táplálkozik,

hanem Isten szeretetéből és bölcsességéből.

A világi élet testi javai nem izgatják,

dicsőség, hírnév értékét veszti.

Elhalványodik a látszat világ fontossága,

az örökké való értékek

felé terjed érdeklődése.

Csak a megtisztult szívű ember tudja

ezt felfogni, megérteni,

mert csak a tiszta szívekben alakulhat ki,

Isten képmása.

A tisztátalan lelki természet, mint homályos felhő,

elfedi az Isten jóságát, igazságát a kutató

szemek elől.

 Ezért magára hagyatva érzi magát,

a szenvedő ember, mert nem látja az Istent.

Az Úr végtelen élet szépségével, boldogságával

ajándékozza meg azokat,

 akik hűek voltak és hittek,

és bíztak az Ő ígéretében.

„ Boldogok akiknek szívűk tiszta, mert ők az Istent

meglátják.”

 

BOLDOGOK A BÉKESSÉGRE IGYEKEZŐK,MERT ŐK AZ ISTEN FIAINAK MONDATNAK 

Hegyibeszéd II.

100% 1 szavazat

BOLDOGOK A BÉKESSÉGRE IGYEKEZŐK,

MERT ŐK AZ ISTEN FIAINAK MONDATNAK

Írta: Poór Edit

 

A sok betegségeknek, idegeskedésnek

 és nyomorúságnak oka,

a tartós ellenállás Isten igazságának és

törvényeivel szemben.

A lélek kifárad a célt tévesztett bolyongásban.

Az engedetlenség, az önzés, az irigység,

a testiség, a hazugság, az anyag bálványozása,

a kegyetlen bosszúállás, mind a

lélek békétlenségének ellensége.

Ezek harcban állnak, hogy az Isteni kegyelem

által nyújtott örömet, boldogságot,

megsemmisítsék.

A földi világot, siralom völgyé tegyék.

 Azért boldogok a békességre igyekvők,

mert a békesség a lelket felemeli,

meggyógyítja, ellenállóvá, kitartóvá,

erőssé teszi a bűnnel szemben.

Megalapozzák Isten országát,

a háborúság világában.

A lélek nagyarányú hullámzását,

 a bűn és következményeivel való harcok okozzák.

Öröm- bánat, nyereség- veszteség, dicsőség-gyalázat,

felemelkedés- alásüllyedés,

szeretet-gyűlölet, mind erős hullámzásban

tartja a lelket.

Egészen addig, amíg elfáradva,

kimerülve, összeroppanva

 céltalannak látja a földi életet.

 Amíg nagy végletek között hánykódik

nem tud megnyugodni.

Amíg vágyai az egyik véglet felé űzik,

bele kell nyugodnia, hogy a nem kívánt

végletbe zuhan alá.

Ez boldogtalanná, szerencsétlenné

teszi az embert.

Nem csak a földön, a halál utáni életben is.

Azonban szükséges, hogy az ellentétes

lelki törekvések, makacs akarat

kiélhesse magát.

A következmények hatásaiból,

kénytelen levonni a tanulságokat.

Az Isteni jó és igaz, betölti az egész mindenséget.

Teremt, éltet, boldogít, rendet tart fent.

A szeretet áldásaival árasztja el teremtményeit.

 Aki ezeket elfogadják, magasabb rendű

élhetőségek vonalába emelkednek.

Egyre tökéletesebb megértőivé vállnak,

az Isteni tulajdonságoknak, melyeknek

elérhetése, megnyitja előttük,

a végtelen élet örömeinek,

ki nem apadó forrását.

A békesség szükséges alapeleme

a lelki fejlődésnek.

E nélkül káosz, rendetlenség, zűrzavar keletkezik.

Ezek oktalan erő pazarlások, mely következménye

a legyengülés, elhomályosodás, összeroppanás.

A haragos indulat, a legkisebb támadásra

is érzékenyen reagál és felhasználja a lélek erőit.

Az indulat kitörése alatt nem ura önmagának.

Az indulat a tévelygések vak eszköze,

 beszédével, cselekedeteivel rombol.

Van amikor a ráhulló súly alatt,

megtörik, de a lezajlott vihar perceire

visszatekintve szégyenkezik önmaga előtt is.

De sajnos a rombolás már megtörtént,

hátráltatja a haladást, és a lelki érzések

világát tarolja le.

Boldogok a békességre igyekezők, mert akik

megérezték lelkükben, az Isten szent

lelkének békességet árasztó jelenlétét,

igyekeznek magukban és másokban,

a bűn kárhozatos voltát belátva,

azt lehetetlenné tenni.

Boldogok, akik nem hordoznak lelkükben

háborúságot, akik nem szítják fel a haragos

indulatot, elégedetlenséget.

Nem fűtik a szenvedélyeket, a ellenségeskedést,

gyűlöletet, megbotránkozást, hanem

igyekeznek ezt jó akarattal,

elhárítani az útból.

A földi életben, a bűnökkel, hibákkal terhelt

lelkek világában, csak nagy áldozatok

és lemondások árán lehet ideig-óráig megtartani

a békességet.

De nem ez a látszólagos békesség nyújt boldogságot,

hanem az a békesség, mely Isten megismeréséből

árad az emberi lélekbe.

Ez a békesség Isten végtelen jóságába,

Atyai gondoskodásába vetett hit következménye.

Erőt, biztonságérzetet, bátorságot,

belső szellemi világosságot, bölcsességet,

reménységet sugároz szét.

A szellemi öntudat tökéletesedését segíti elő.

A békességes lelkű ember, szellemi

és lelki erőinek urává lesz.

Boldogok a békességre igyekezők,

akik a tévelygés labirintusából keresik

Istennel az összeköttetést.

Keresik az Ő törvényét, akaratát, hogy

békességet találjanak és ezt széthintsék a világban.

Boldogok, akik lélekben már idáig eljutottak,

mert ők Isten fiainak mondatnak.

Csak a bölcs, a határozott irányt követő,

emberi lelkek képesek békességes lélekkel,

türelemmel várni a szenvedést okozó rossz elmúlását.

Minden lélek részére, el van készítve,

születése előtt az ő sorsa, amely

az ő lelki természetének kibontakozását,

 fejlődését, javítását és tisztulását segíti elő.

Ha megérti Isten akaratát,

ezekben a sorsszerű irányításokban,

a megismert jó és igaz szerint végzi feladatát,

akkor nincs a jelentéktelennek látszó élet,

mostohának tartott sors.

Mert ragyogó eredményekkel,

gazdagítja a világot és az egyént,

aki diadalra vitte  a jót és igazat

az ő életében.

  

BODOGOK, AKIK HÁBORÚSÁGOT SZENVEDNEKAZ IGAZSÁGÉRT, MERT ÖVÉK A MENNYEKNEK ORSZÁGA

Hegyibeszéd II.

100% 1 szavazat

BODOGOK, AKIK HÁBORÚSÁGOT SZENVEDNEK

AZ IGAZSÁGÉRT, MERT ÖVÉK A MENNYEKNEK ORSZÁGA

Írta: Poór Edit

 

A testi életében öntudatra ébredt szellem,

minden erejével, képességével,

munkálkodni van hivatva.

Isten munkára hívja mindazokat, akik

megértették Őt és az igazság szavát.

Ezek az emberek önmagukon érzik és tapasztalják,

hogyan szövődik sűrűbbé, fájdalmasabbá,

erőszakosabbá az a háló körülöttük,

amit az ellentét az emberek megfogása

céljából készít.

A gonosz eszme az önző igazságban nyer kifejezést.

Minden és mindenek felett úrrá akar lenni.

 Mindent az „ én” kívánságainak szolgálatába

akar hajtani.

Az örök elégedetlensége nyugtalanítja.

Isten törvényében az „ én „ nem különíti el magát.

Szeretetben olvad össze a többi teremtménnyel.

Az „én „ boldogsága, öröme annyival

megsokszorozódik, ahány lélekben

visszhangra talál az „ én „ – ből kiinduló

boldogító hatás.

Isten a szeretet! A szeretet igazsága mindenek felett

az uralkodó törvény!

Aki ez ellen vétkezik, kizárja magát,

a boldogság, békesség, megelégedés világából.

Mindaddig a bizonytalanságok,

szenvedések, csalódások hiába való erőpazarlások,

félelmek külső világába kénytelen időzni,

amíg ezt az igazságot meg nem tanulja,

lelkét a szeretet törvénye szerint

 át nem alakítja.

Az ember értékét, fennkölt, nemes gondolkodása,

érzésvilága, erkölcsi tisztasága,

jellemének szilárdsága adja meg.

Ez az értékmérő.

Az élet a maga kísértéseivel, erőszakosságával,

lélekben kibontakozó vágyaival, törekvéseivel,

állandóan hat az egyénre.

A törvény pedig jegyzi ezt az eredményeket.

Azokban a történésekben, melyeket az

egyén a maga érzéseivel, beszédével,

cselekedeteivel hoz létre.

Jegyzi azokat a hatásokat, melyeket a körülötte

élők érzésvilágában kelt.

Aki az Isteni igazságot mellőzi, csak rombolni,

a meglévőt csak elpusztítani képes.

Az igazi értékek a lélek belsejéből,

mint tiszta vizű forrás fakadnak fel.

Az Isteni jó és igaz érintésének nyomán,

a jónak eredményeivel gazdagítja,

 azt a környezetet ahová a gondviselés helyezte.

A földön nem a szeretet igazsága az uralkodó.

Bár minden ember vágyva vágyik,

ennek az igazságnak az eredményeit élvezni.

De az ember bukott lelki természetében él,

hogy mindenki a másiktól várja,

hogy az jó és igaz, őszinte és

becsületes legyen és mint nyereséget

maga részére megszerezhessen.

Ő azonban semmivel sem akar hozzájárulni

ahhoz, hogy ezeket saját munkája,

 lemondása által szaporítsa.

 Megelégszik azzal, ha a jónak,

igaznak látszatát kelti és szigorúan

őrködik felette, hogy ezt fent tartsa.

A világ belemerül a látszat igazságokba és a

tettetet szeretet, hamis erények magasztalásába.

Hangzatos jelszavakkal, új meg új embert boldogító,

eszmék köré gyülekeznek, amíg

 a lelkesedés tart, a jónak látszata le nem kopik.

Addig az átlagból való kiemelkedés lehetősége,

és az anyagi jólétet biztosítja azoknak,

akik az emberi lélek elégedetlenségéből,

szellemi, erkölcsi nyomorúságból,

tőkét kovácsolnak maguknak.

Az Isteni igazságtól áthatott lelkű ember,

becsületesen dolgozik, elvégzi a maga munkáját,

betölti kötelezettségét,

 nem csak a látszólagos jó, hanem az

igaz,  jó elve szerint.

Békességes tűréssel viseli sorsát,

hordozza szenvedését,

nem rak elviselhetetlen terheket ember társaira.

nem veszi el a másét, nem gáncsol el senkit.

Ám mégis ritkán élvezheti a békét, mert a

külsőséges világ önző igazsága, megütközik benne.

A látszat igazság, az Isteni igazságnak

mindig ellensége volt és mindenben

harcot vív ellene.

A hamis jó, ami nem az Isteni igazból ered,

megtéveszti a felületesen gondolkodó embereket.

Akik könnyen engednek azoknak a

sugallatoknak, amelyek az ember

önző természetéből törnek a felszínre.

 Így még azok is, akik jónak és igaznak

gondolják magukat beleesnek abba a

hibába, hogy a náluk jobbat és igazabbat

szenvedtetik, háborgatják, csak azért,

mert annak igazságát, még nem képesek megérteni.

„Boldogok, akik háborúságot szenvednek az

igazságért,

mert övék a mennyeknek országa.”

A világ, a bűnben tévelygő emberek lelkének

fenntartó állomása.

Mely egyrészről szenvedések, gyötrelmek

szorongatják, másrészt az Isteni kegyelem hívogatja,

az igazság törvényébe a megfáradt,

megterhelt lelkeket, hogy ott megnyugodhassanak

és megpihenhessenek.

 Az igazság mindenütt igazság,

de az anyagban való megjelenése,

kemény és merev,

ezért fájdalmas emlékeket vés,

azoknak lelkébe, akik vele összeütközésbe kerülnek.

Az igazság felemelő, megtisztító

azokra nézve, akik az igazság törvényét tisztelik,

és betartják, ellene nem cselekszenek.

Őket egyre magasabb régiókba emeli,

tisztább, világosabb ismeretekre vezérli,

míg a fejlődés legmagasabb pontján,

minden titokzatosnak látszó

homályosság felbomlik, és a szellem

előtt a boldogság világai nyílnak meg.

  

BOLDOGOK VAGYTOK, HA SZIDALMAZNAKÉS HÁBORGATNAK TITEKET ÉS MINDENGONOSZ HAZUGSÁGOT MONDANAKELLENETEK ÉN ÉRETTEM 

Hegyibeszéd II.

100% 1 szavazat

BOLDOGOK VAGYTOK, HA SZIDALMAZNAK

ÉS HÁBORGATNAK TITEKET ÉS MINDEN

GONOSZ HAZUGSÁGOT MONDANAK

ELLENETEK ÉN ÉRETTEM

Írta: Poór Edit

 

Kétféle embertípus él a földön,

az egyik ismeri Istent és az ő törvényei szerint él.

A másik még nem ismeri és a maga eltévelyedett

lelki természete szerint él és cselekszik.

Ők maguk nem ismerik ki önmagukat,

így nem tudnak számot adni önmaguk előtt

sem érzéseikről, sem cselekedeteikről.

Nem tudják mi irányítja gondolataikat,

érzéseiket, amikor az igazságot megcsúfolják,

és lábbal tiporják.

Amikor a jó és igaz embereket oktalanul

szenvedtetik.

Hazugságokhoz folyamodnak,

mellyel gonosz eljárásukat

önmaguk előtt és a külső világ előtt,

alátámasztják.

Mert szükségük van maguk és mások előtt,

igazolásra, hogy megtarthassák

külsőleg az igaz, fedhetetlenségüket.

Kirívó, durva bűnök látszatát elkerülik,

de belső lelki világukban helytelen vágyaknak

utat engednek.

Ezek veszedelmes emberek, mert nem lehet

tőlük elkülönülni és eléggé óvakodni.

A megtéretlen emberek, nagy előszeretettel

vetik magukat a valóban becsületes,

igaz életet élőkre, hogy a bennük

élő ellentétes természet

kiegyenlítődést nyerjen.

Nem egyszer elmarasztalják az igazakat,

félremagyarázott cselekedeteikért,

melyek az Isteni igazság törvényében,

fényesen, ragyogva világítanak.

De a rosszakarat szemüvegén nézve

kivetni  való bűnné van torzítva.

Az ügyeskedő hazugság, gondosan eltakarja

a jót és az igazat, hogy az ne legyen felismerhető,

de kirívó színben előtérbe állítja,

a torzított igazságokat, mellyel hatni

lehet a felületes szemlélőre.

Mindent kilehet forgatni a látszat világában.

A jót és igazat lehet bűnné torzítani

és a bűnt lehet erénnyé magasztosítani.

Aszerint, milyen cél érdekében

cselekszi az ember.

 Az Jézus, elítélése is ilyen burkolt

cél érdekében történt.

A papi fejedelmek az Isteni igazságot ítélték el,

hogy az ellentét hatalmát biztosítsák a földön.

Ezzel az ítélettel, önmaguk ítéletét mondták

ki és pecsételték meg az igazság törvényében.

Az Isteni igazságot megtestesítő Krisztus

ellen felvonult a gonoszság minden eszközével,

hogy megvívhassa a harcot Isten, az örök hatalom

ellen, mely az igazság törvényével biztosítja,

hogy semmi tisztátalan

be ne hatolhasson a boldogság világaiba.

Mivel az ellentét eszme száműzve van

a menny birodalmából,

az emberek világában akarja megvetni a lábát,

hogy uralhassa az emberek lelkét.

 Ez a kétféle elv választja kétfelé

 a földön a lelkek típusát.

Ez a két irány vonza és taszítja egymást,

amikor a földön, mint emberek találkoznak,

mert mindegyiknek bizonyságot kell tennie

önmagáról az Igazság törvénye előtt.

Nem minden esetben a hitetlenektől szenvednek a

hívők, hanem a külső látszat szerint jóra törekvő,

de áligazságokat követők több veszedelmet

jelentenek az igaz úton haladók részére.

Tőlük sokkal több méltatlan szenvedést kell

az igazaknak eltűrniük.

Mert ők az igazságnak részrehajló forgatásával,

a maguk elgondolásait igyekeznek megvalósítani.

Ezek a ” báránybőrbe bújt farkasok”.

Ők nem meggyőzhetők az Isteni igazság részére,

mert az ő lelki természetük még nincs

erre beállítva.

Az ember képtelen volna megállni és

hűen kitartani az igazság mellett,

ha Isten fia nem járta volna végig

a szenvedéseknek ezt a széles országútját.

De ő megmutatta az örökidőkre szóló példát a földön,

tanításaival és áldozat hozatalával.

„ Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet!”

Az Isteni szeretetet felébreszti, az igazságra

szomjazó lelkeket és munkára hívja őket.

A földi világ tisztítása, jobbítása

előbbre segítése céljából.

A bűn sötétéjébe a lélek figyelmét,

 egy-egy gondolattal, érzéssel

az örök törvények felé irányítja.

 Jézus a földi embereket ezen az úton vezeti ki

a szenvedés világából.

A tévelygő emberek, ösztönösen gyűlöletet

éreznek azok iránt, akik nem velük együtt

tévelyegnek és alantas céljaiknak

nem engedelmes eszközei.

Ezért mindent elkövetnek, hogy az igazság szerint

érző és gondolkodó embereknek megkeserítsék,

lehetetlenné tegyék az életét.

Boldogok lesznek azok, ha mind ezek ok nélkül

történnek  meg velük, mert ez már a kiválasztottság

állapotát mutatja meg.

Az ellentétes érzés kutatja azokat az okokat,

amelyekbe belekapaszkodhat, hogy

a maga süllyedt állapotába ránthassa

 az igaz embereket.

 A maga bűneinek következményét rájuk hárítsa.

Ha nem talál ilyen okot, akkor hazug állításokkal,

vádolja meg az igaz embert, hogy szenvedtesse.

Ezzel a lelkében tomboló gonoszt kielégíti.

A hitetlen ember vakon engedelmeskedik

az ellentétes ösztönének, mert nem tudja,

vagy nem hiszi, hogy semmi el nem vész

a nagy mindenségben.

Minden fájdalom, könny visszatér okozójához, ha

igazságtalanul okozta.

Minél nagyobb Istenbe vetett hittel,

hordozza el az ártatlanul szenvedő,

annál hamarabb és annál mardosóbb

fájdalmat okozva tér vissza okozójához.

A megbántottnak hatalma van az őt

szenvedtető felett, mert az igazságért

ártatlanul szenvedők,

olyan oldó és bontó folyamatot indítanak meg a

láthatatlan világban, melynek nem állhat

ellen senki és semmi.

Testi életben ideig-óráig való fájdalmak

érik a Krisztusi igazságban élőket,

de boldognak mondja az Úr mindazokat,

akik Őérette hordozzák ezeket a

méltatlan szenvedéseket.