ÖRÜLJETEK ÉS ÖRVENDEZZETEK, MERT A TI JUTALMATOK BŐSÉGES LESZ A MENNYEKBEN, MERT ÍGY HÁBORGATTÁKA PRÓFÉTÁKAT IS, AKIK TI ELŐTTETEK VOLTAK

Hegyibeszéd II.

100% 1 szavazat

ÖRÜLJETEK ÉS ÖRVENDEZZETEK, MERT

A TI JUTALMATOK BŐSÉGES LESZ A

MENNYEKBEN, MERT ÍGY HÁBORGATTÁK

A PRÓFÉTÁKAT IS, AKIK TI ELŐTTETEK VOLTAK

Írta: Poór Edit

 

Azok, akik megérzik és átérzik ezeknek

az igéknek a mélységes igazságait,

akiknek a lelkében már megacélosodott a hit,

akik már nemcsak hiszik, hanem érzik

és tudják az igazságot,  azokhoz szól

ezekben az igékben az Úr.

Mert aki így beszél hozzájuk,

az az igazságot mondja,

nem a földi mulandó dogokról beszél,

hanem az örökkévalóságról tesz bizonyságot.

 Isten bőségesen megjutalmazza azokat,

akik a földön bizonyságot tesznek az Úr igazságáról.

Ha valaki áldozatot tud hozni mindezért.

Mert áldozat az embernek megtagadni magát,

emberi méltóságát, emberi igazságát.

Áldozat átengedni a látszólagos győzelmet,

a gonoszban elfoglalt embertársának.

Amikor nem áll bosszút, nem fizet

gonoszul a gonosznak,

azokért a szenvedésekért,

megalázó cselekedetért, amikkel

háborgattatást, megpróbáltatást okozta.

Vannak aki nem értik, nem értékelik az

önmegtagadással hozott áldozatot, melyet alázatos

lélekkel, hoz a hívő ember

 Meg nem világosodott lélek,

nem tudja megkülönböztetni,

a bűnt az erénytől és sokszor

még amikor jót akar cselekedni is

bűnt követ el az Igazság törvénye ellen.

Mert helytelen ítéletével az igazat

szenvedteti, a bűnöst pedig felmenti,

a részére kijáró büntetés alól.

Felületes emberi gondolkodás,

hamar túlteszi magát az ilyen

tévedéseken, „ tévedni emberi dolog”.

Mindaddig ameddig nem az ő kárára történik,

nagylelkű a megbocsájtásban,

de ha az ő életébe hasít bele

egy ilyen tévedés kése,

egyszerre naggyá és fontossá válik,

az igazság keresése.

Az emberek világában, nem lehet

kárpótlást, vagy kiegyenlítést várni,

az igazságtalanul elszenvedett bántalmakért.

Mert a földi világ fejletlen lakói

csak szenvedtető hatásokat hoznak létre,

a maguk tévelygő elgondolásaival.

A jóra és igazra törekvő, Isten lelkétől

megihlett emberek, akiknek lelkében

már kialakult az Isteni törvény, már az irányítja

őket cselekedeteikben.

Nem vegyülnek bele a világ fiainak

tévelygéseibe, nem azonosíthatják

magukat azzal, akik még kedvelik a bűnt.

Akik már megvilágosodtak, nem

járhatnak sötétben.

 Bűnt, bűnnel nem fizethetik vissza,

hanem a megtorlást az igazságos

Istenre bízzák, az Ő kezébe

teszik le sorsuk intézését.

Egész hitükkel, bizalmukkal Istenre

támaszkodnak.

Nekik meg kell tagadni emberi természetüket,

azért, hogy az Isteni természet

győzedelmeskedhessen bennük.

Az Isten minden teremtett gyermekéről tud,

de aki elfordul tőle, megszűnik a

tudatba való kapcsolódása és a

lélek nem érezheti olyan intenzitással

teremtője akaratát.

Így egészen eltompul a lélekben

a belső megérző képesség.

 Az egész földkerekségen, minden

nemzetnek, népnek voltak,

vannak Istentől küldött prófétái, látnokai,

akik bizonyságot tesznek arról a  valóságos,

hatalmas és erős Létezőről.

Ők küldetésben lévő tisztább szellemek,

akik a szellemi sötétségben tévelygő

ember lelkek megmentéséért

vállalták a nehéz testet öltéseket.

Azért, hogy emberi szavakkal

férhessenek hozzá az értelemhez,

és ezen keresztül az érzelmi világot is,

alkalmassá tehessék a finomabb

hatások felvételére.

A próféták sokat szenvedtek egy –egy

emberi élet alatt.

 Sokakat megöltek, fogságba hurcoltak,

prófétálásuk nem felelt meg

az uralmon lévők vágyának, akaratának.

Az igaz próféták, hűek maradtak

megbízatásukhoz, melyet az Isteni

gondviselés rájuk bízott.

Ők bizonyosak voltak azok felől,

az igazságok felől, melyeket hirdettek,

mert ők benne éltek a láthatatlan világban.

Az Isteni lélek mindenkor közölte

velük az Úr akaratát.

A próféták kora nem tűnt le,

az Isteni lélek a mai időkben is éppen

úgy hívja az Isten útjára a tőle

elpártolt lelkeket, mint régen.

A láthatatlan világ éppen úgy

életjelt ad magáról a tudományos

ismeret világosságában, mint régen

az elvont hit misztikus ködében.

De a földi ember szemei vakok,

ezeknek a titkoknak meglátására,

és lelke eltompult ennek a nagy értéknek

a felismerésére.

Ezért Isten követeket küld hozzájuk,

akik az örökkévalóságból hírt hoznak.

Azért, hogy hogyan, merre keresse az ember

azt az utat, melyet elhagyott,

az elveszett képességeit, újra megtalálja,

és a felsőbbrendű élethez való feltételeket

megszerezhesse.

Ezek a követek, a bizonyságtevő próféták,

látnokok, akik a látható világ mögötti

láthatatlan világról és ennek törvényeiről

és teremtő Uráról beszéltek-beszélnek.

Senki sem juthat be addig a boldogság világába,

amíg az igazságért nem szenvedett.

Amikor áldozatot kell hozni,

a lélek belső érzés világába megy véghez

az, az örömmel hozott áldozat,

mely megszentelődik.

„ A ti jutalmatok bőséges lesz a mennyekben,

mert így háborgatták a prófétákat is

akik előttetek voltak.

 

TI VAGYTOK A FÖLDNEK SÓI, HA PEDIG A SÓ MEGÍZETLENÜL, MIVEL SÓZZÁK MEG?NEM JÓ AZUTÁN SEMMIRE, HANEM, HOGY KIDOBJÁK ÉS ELTAPOSSÁK AZ EMBEREK

Hegyibeszéd II.

100% 1 szavazat

TI VAGYTOK A FÖLDNEK SÓI, HA PEDIG A SÓ

MEGÍZETLENÜL, MIVEL SÓZZÁK MEG?

NEM JÓ AZUTÁN SEMMIRE, HANEM, HOGY

KIDOBJÁK ÉS ELTAPOSSÁK AZ EMBEREK

Írta: Poór Edit

 

Jézus e hasonlattal, minden kétséget kizáró módon,

bizonyítja azt, hogy akinek a lelke átitatódott

az Isteni igazsággal, az nem élhet többé

önmagának és csak öncélú életet.

A kikristályosodott Isteni ige,

más irányt szab emberi életének.

Ez az élet, a lélek egyre magasabb rendű

céljai felé mutat, melyek örök értékű

tartalommal hatják át egész lényét.

Az Isteni igazsággal átitatott lelkek,

örökértékek hordozói és megbízottai,

a föld életében,

hogy ezekkel az értékekkel

gazdagítsák a világot és az igazságra éhezőket.

Ezek a mennyei értékek, mint a só romlatlanok.

Romolhatatlanná teszi azokat az emberi

lelkeket is akik ezzel az igazsággal átitatódtak.

Ők a földnek sói, akiken keresztül

a romolhatatlanság törvénye átszűrődik.

Ez a romolhatatlan igaz törvény

mindenki lelkében el van rejtve.

De a szellem elvesztette tájékozódó

képességét a tévelygés világában.

Ezért nem tudja szabad akaratát

saját javára kihasználni.

Mert a benne meghúzódó ellentétes

szellemi elvnek engedelmeskedve

megcselekszi a helytelent.

 Ezzel gyengíti a lelkében már megszerzett

jót és igazat.

Így észrevétlenül a bűn útján van,

és később a szakadékába esik, mert

nem ismeri fel a veszélyt, amelybe jutott.

A legtöbb ember, csak akkor ébred

bűnének teljes tudatára,

amikor a bűn szenvedtető következményével

találja magát szemben.

De a megtörténtet, nem lehet

nem megtörténté tenni.

A cselekedet beírja magát a természet

igazságosztó törvényébe.

Az Isten fia, Jézus lehozta az Isteni

igét melyet a bűnök szakadékaiban

szenvedő emberiség megmentésére

adott az Úr kegyelme.

Aki ezeket meghallgatja és szívébe zárja,

ezek szerint éli földi életét,

érvényre jutatja gondolataiban,

érzéseiben, cselekedeteiben,

az nem tartozik többé a szenvedtető

természettörvény romlandósága alá

vetett világba.

Hanem az Isten által teremtett

új életbe, új világba.

Ez a világ az örökkévalóság,

törvényére van alapozva.

Új teremtményekké lesznek, mert

újjá születnek az Isteni igazság által.

A lelkükben, életükben valósággá

lett Isteni igazság fent tartja őket,

a bűnök tengerében,

 mert hitük nem az elhívésen, hanem

a megbizonyosodáson nyugszik.

Ezért mondja az Úr, hogy „ ti vagytok

a világ sói”

Az Isteni igazság által vezérelt lelkeknek,

nagy feladatai vannak a bűnös világban.

Ők nem élhetik a maguk kényelmes

nyugodt életété a földön,

mert nagy mennyei értékek hordozóivá lettek.

Nekik bizonyságot kell tenniük lépten-nyomon

az igazságról.

Őket sátáni elvektől átitatott emberek

üldözik, szenvedtetik, gonosz vádakkal illetik.

Cselekedeteiket félremagyarázzák, hogy

ítéletet mondhassanak felettük.

 Mivel az ilyen áldozatos élet,

nehéz terhével, nagy megpróbáltatást jelent,

csak nagy alázatossággal,

igaz élő hittel, Istenből merített reménységgel

tudja földi pályáját megjárni.

Az Isteni igazság védi az áldozathozót,

segíti, hogy az ellentétet legyőzze,

mert nagyok a kísértések feléje.

Alázatos lélekben újra hangzik az Úr szava;

„ tedd hüvelyedbe kardodat,

mert aki fegyvert fog, annak fegyver által kell

meghalnia.”

Megsebesített, nem gyógyul meg azzal, ha vissza

sebzi a támadót.

Csak a bűn és szenvedés szaporodik.

 Azonban, ha a só nem tudja a maga romlatlanságát

megtartani, összekeveredik a látszólagos

igazsággal, a testi ember igazságával,

akkor elerőtlenedik benne az Isteni igazság.

Akkor megízetlenül, elveszti

romolhatatlan természetét.

 

GYERTYÁT SEM AZÉRT GYÚJTANAK, HOGYVÉKA ALÁ, HANEM, HOGY GYERTYATARTÓBA TEGYÉK ÉS FÉNYLJÉK MINDAZOKNAK, AKIK A HÁZBAN VANNAK 

Hegyibeszéd II.

100% 1 szavazat

GYERTYÁT SEM AZÉRT GYÚJTANAK, HOGY

VÉKA ALÁ, HANEM, HOGY GYERTYATARTÓBA

TEGYÉK ÉS FÉNYLJÉK MINDAZOKNAK,

AKIK A HÁZBAN VANNAK

Írta: Poór Edit

 

A világosság a legfontosabb az életben.

Mert világosság nélkül, csak tévelygés,

örök keresés, de meg nem találás,

a földi ember sorsa.

A világosság maga az élet.

Az élet, az Isteni nagy titok lényege,

mert az Istentől ered  és az Istenhez

tér vissza, ez a visszatérés minden élet célja.

Az élet egy olyan törvényt követ, melynek

az ember nem ura, amely törvény szerint,

az élet nem úgy cselekszik,

 ahogyan azt, az ember akarná.

Ez a hatalom több, mint az ember,

világosabban, helyesebben,

pontosabban, célravezetőbben,

irányítja az embert,

mint ahogyan azt az ember gondolja.

Ahol fény van, ott élet van.

Az Úr nem engedi, hogy az ilyen világosságtól

átitatott lélek lefedve, letakarva, magába

zárkózva élje le földi életét.

Azt akarja, hogy ha fáj és nehéz is a

sötétségben járók között az élet terhét hordoznia,

mégis hitével, szeretetével, alázatosságával

ott járjon és világítson az emberek között.

Azt akarja az Úr, hogy a hegyen épült város

lakóivá emelje fel azokat a kereső és

Isten igazságát kutató embereket,

akik még nem világosodhattak meg

annyira, hogy az élet árnyékos oldalán járva,

el ne tévedjenek.

Jézus igazsága, fénylő világosságot jelent,

a földön élő embereknek.

Megvilágítja az utat, mely a földi élet

tévelygéseiből kivezeti a fölön élő lelkeket.

Szükséges, hogy legyenek ilyen lelkületű

emberek, akik gyertyájukkal világítsanak,

azoknak, akik már megértették Isten hívó szavát,

de még csak bizonytalan lépésekkel tudnak

az életben előrehaladni.

Ők még meg-meg botlanak, talán el is esnek,

de a világosságban mégis tájékozódhatnak

és felkelnek.

 

TI VAGYTOK A VILÁG VILÁGOSSÁGA,NEM REJTETHETIK EL A HEGYEN ÉPÍTETT VÁROST

Hegyibeszéd II.

100% 1 szavazat

TI VAGYTOK A VILÁG VILÁGOSSÁGA,

NEM REJTETHETIK EL A HEGYEN ÉPÍTETT VÁROST

 Írta: Poór Edit

 

Jézus ezekben a példabeszédekben,

azokhoz az emberekhez szólt,

akik már felülemelkedtek a földi élet

eshetőségeinek csalogató csábításain,

és az örök törvényt kutatták.

Mert minden elmúlik, mindent megemészt az idő,

amit ennek az életnek áldoznak,

értékét veszti a halál pillanatában.

Az Úr, azokról a mennyei igazságokról beszélt,

amelyeknek hatalmával Ő mindazokat

a csodálatos cselekedeteket véghezvitte.

Jézus újra és újra mennyei Atya felé fordította

kutató tekintetét és nem szűnt meg a

mennyei törvényeket magyarázni.

A mennyei törvények igazsága, erő és hatalom.

Amit minden teremtett lélekkel közöl

a teremtő Isten, aki hozzáfordul.

A lelkét kitárja előtte és befogadja

azokat az igazságokat amelyekben

lélek és élet van.

Ezek megvilágosítják az emberek lelkét,

és akik e szerint élnek, cselekednek, beszélnek,

úgy értelmezik azokat ahogyan

 a mennyei Atya a szívükbe írta.

Rajtuk az Isteni világosság elvégzi a maga tisztító

és álalakító munkáját.

Hozzájuk szól az Úr, hogy „ ti vagytok a világnak

világossága és nem rejthetitek el

a hegyen épült várost” – mert azt mindenki látja.

Meglátják azok is, akik gyönyörködnek rajta,

 és szívesen fáradoznak azon, hogy közelebbről

is megláthassák, és ők is megpróbálják

az odafent való építkezést.

Mert akik odafent laknak, azok elől nem fogja el

az árnyék a világosságot.

De meglátja ezt az ellentét is,

megtámadja az odafent lakókat.

Okokat keres, hogy leszólja, elkedvetlenítse,

azokat, akik óhajtva várják az oda építkezést.

A világosság fiai és lányai nem zárkózhatnak el a

támadások elől, mert a világosságban

minden cselekedetük tisztán látszik.

A gonosz viszont folyton azon munkálkodik,

hogy árnyékot borítson az igazságban

élők cselekedeteire.

Az Úr, ezért előre figyelmezteti őket,

hogy legyenek készen mindenre,

és vigyázzanak, hogy minden beszédük,

cselekedeteik az igazság teljes világosságban

legyenek láthatóak, érthetőek.

Mert nem csak a látható életből,

hanem a láthatatlan életből is éber tekintetek

szegeződnek az Isten útján haladó emberekre.

Az ilyen emberek öntudatlanul is tanítanak,

mert magukkal emelik azokat a lelkeket,

akik nagy és nemes elhatározással sokszor

nekilendülnek, hogy a bűneik által okozta

következményektől szabaduljanak,

de a próbákon gyengének bizonyultak.

A diadalmas ember lelkek eredményes élete,

hite, reménysége, Istenbe vetett bizodalma,

hatalmas vonzerőt gyakorol a gyenge lelkekre.

Akik új hittel új lelkesedéssel telve,

 sietnek a javulás útjára.

Az Isten kegyelmére támaszkodók,

reménysége a fényben úszó „ hegyen épült város”

a megvilágosultak városa.

Az evangéliumba kijelentett igazságok,

egyenesen, határozottan mutatnak kivezető utat,

a bűnből és a tévelygésből.

Ez az Isteni igazság világosítja meg az emberek

értelmét és hatja át érzelmi világát,

szeretettel, melegséggel, örömmel és boldogsággal.

Sokan igyekeznek a hegyen épült városba,

de a felfelé vezető emelkedő úton,

 a próbákon gyengének bizonyulnak.

Ilyen, amikor eljutnak az első vagy második lépcsőre,

már is megszédíti őket a dicsőség fénye.

Megcsúsznak és elbuknak.

 Az Isteni világosságtól eltávolodva,

a földi élet egyre árnyékosabbá, sötétebbé

bizonytalanabbá és céltalanabbá válik.

 

MERT, HA MEGBOCSÁTJÁTOK AZ EMBEREKNEK AZ Ő VÉTKEIKET, MEGBOCSÁT NEKTEK IS A TIMENNYEI ATYÁTOK 

Hegyibeszéd II.

100% 1 szavazat

MERT, HA MEGBOCSÁTJÁTOK AZ EMBEREKNEK

AZ Ő VÉTKEIKET, MEGBOCSÁT NEKTEK IS A TI

MENNYEI ATYÁTOK

 

Írta: Poór Edit

 

Amíg az ember a maga érdekeit munkálja,

a másokét megbántja,

amíg a maga igazságát védelmezi,

a másokét elnyomja,

amíg a maga boldogságát siet megszerezni,

addig a másét feláldozza.

Az önzés teremti meg mindazokat a szenvedéseket,

amelyek a földi életet sokszor elviselhetetlenné  teszi.

Az ember nem szereti embertársát,

nem ismeri el annak jogait a boldogsághoz,

ha szembe találja magát, mindazokkal a

bűnökkel, hibákkal, melyek

benne ugyan, úgy megvannak,

már engesztelhetetlen harag

és bosszú érzése keletkezik a lélekben,

ami gyűlöletben nyer kifejezést.

Az ember lelkét tökéletlen igazságérzete,

helytelen ítélete viszi bele az ellentétes

érzésekbe, mert tökéletlen értelme

nem látja helyesen a dolgok lényegét.

Elítél, büntet, bosszút áll képzelt

vagy tényleges sérelmeiért.

Isten egységes törvénye, úgy fektette le az igazságot,

hogy „ mint te magadat”.

Tehát mindenkinek olyan ítélő törvénytől

függ a sorsa, olyan ítélettel mér neki is a törvény,

amilyen ítélettel ő ítél mások felett.

Isten előtt nincs kivételes igazság,

olyan ami az egyiknek hasznára,

a másiknak kárára volna.

Nem átkozhatod felebarátodat a nélkül,

hogy magadra is ne szállna abból.

Nem kívánhatsz rosszat a nélkül,

hogy az rajtad is be ne teljesednék,

nem büntetheted a nélkül,

hogy te is ne szenvednél vele együtt.

Istené az ítélet, az igazság, csak Ő kötözhet,

oldozhat fel a bűn alól,

Ő szabadíthat meg a kárhozatból.

Az ember bocsásson meg embertársának,

ha vétkezett ellene, mert az Isteni

szeretet kegyelmébe veszi mind kettőt,

úgy a vétkezőt, mint a szenvedőt.

Az egyiket megdorgálja, hogy többé ne vétkezzen,

a másiknak meggyógyítja a szívét, hogy el ne vérezzen.

 Vezeti mindegyiket a haladás és a fejlődés útján,

felfelé Őhozzá.

 

HA PEDIG MEG NEM BOCSÁJTJÁTOK AZ EMBEREKNEK AZ Ő VÉTKEIKET, A TI MENNYEI ATYÁTOK SEM BOCSÁJTJA MEG A TI VÉTKEITEKET 

Hegyibeszéd II.

100% 1 szavazat

HA PEDIG MEG NEM BOCSÁJTJÁTOK AZ

EMBEREKNEK AZ Ő VÉTKEIKET,

A TI MENNYEI ATYÁTOK SEM BOCSÁJTJA MEG A TI

VÉTKEITEKET

Írta: Poór Edit

 

Tisztán és világosan meg van írva a feltétel

a meghallgatásra és a bűnbocsánatra.

Aki megtanulta ezt, megérti, hogy mit akar

az Úr ezzel a mondással az embereknek

a szívébe vésni; az engesztelődést.

A kiegyenlítődésnek ember és ember

között kell elkezdődnie,

csak azután lehet az embernek Istennel

szemben engesztelődést keresni.

Ha valaki ezt az engesztelődést megakasztja,

azzal, hogy nem bocsájt meg embertársának,

megteheti, de az ő bűneinek bocsánata

és az ő engesztelődése is fennakad.

Mert Isten sem bocsájtja meg az Ő bűneit addig.

 

 MIKOR PEDIG BÖJTÖLTÖK, NE LEGYEN KOMOR A NÉZÉSETEK, MINT A KÉPMUTATÓKÉ, AKIK ELTORZÍTJÁK ARCUKAT, HOGY LÁSSÁK AZ EMBEREK, HOGY ŐK BÖJTÖLNEK. BIZONY MONDOM NÉKTEK, ELVETTÉK JUTALMUKAT

Hegyibeszéd II.

100% 1 szavazat

 MIKOR PEDIG BÖJTÖLTÖK, NE LEGYEN KOMOR

A NÉZÉSETEK, MINT A KÉPMUTATÓKÉ, AKIK

ELTORZÍTJÁK ARCUKAT,

HOGY LÁSSÁK AZ EMBEREK, HOGY ŐK BÖJTÖLNEK.

BIZONY MONDOM NÉKTEK, ELVETTÉK JUTALMUKAT

Írta: Poór Edit

 

Az emberek minden időkben igyekeztek áldozatokat

bemutatni Istennek.

Különösen nagynak hitték, melyeket testük

sanyargatásával igyekeztek elérni.

A testiekről való lemondást, a táplálék

korlátozását, vagy bizonyos időre felfüggesztését

nevezzük böjtölésnek.

A világi ember ritkán mond le valamiről,

ami neki kedves és kívánatos.

Csak abban az estben hajlandó, hogy ha

az számára elérhetetlen.

De akkor sem szívesen, hanem

zúgolódva, elégedetlenkedve.

Keserű panaszos érzéssel törődik bele sorsába.

Azért jó a böjtölés, a világ örömeit nyújtó élettel

szemben, hogy az ember lelkének nemesebb

vágyai, törekvései uralhassák a test hibás

és kárhozatba vivő vágyait és törekvéseit.

Az ember tudjon lemondani nem csak

az ételről-italról, hanem mindenről, ami

őt szellemi előrehaladásában gátolná.

A régi időkben befeketített arccal böjtöltek

 a képmutatók, mert a böjtölő embernek

külön megtisztelés járt.

Az ilyen böjtölők és szent életet élők, akik

még ruházatukban is megkülönböztetik

magukat embertársaiktól, „ bizony mondom

néktek, elvették jutalmukat.”

 

TE PEDIG, MIKOR BÖJTÖLSZ, KEND MEG A FEJEDET ÉS A TE ORCÁDAT MOSD MEG. HOGY NE AZ EMBEREK LÁSSÁK A TE BÖJTÖLÉSEDET, HANEM A TE ATYÁD, AKI TITKON NÉZ, MEGFIZET NEKED NYILVÁN 

Hegyibeszéd II.

100% 1 szavazat

 TE PEDIG, MIKOR BÖJTÖLSZ, KEND MEG A FEJEDET

ÉS A TE ORCÁDAT MOSD MEG.

HOGY NE AZ EMBEREK LÁSSÁK A TE BÖJTÖLÉSEDET,

HANEM A TE ATYÁD, AKI TITKON NÉZ,

MEGFIZET NEKED NYILVÁN

Írta: Poór Edit

 

Aki belátja a böjtölés és a lemondás szükségességét,

az életben, ne járjon lehorgasztott fejjel,

embertársai között.

Ne érezze magát kényszeredetten a lemondásban,

amellyel ő a mennyei Atyának akarja a hűségét,

és a szeretetét bizonyítani.

Ha a böjtölés szellemi célok érdekében

történik, akkor szellemi, lelki erők fejlődnek.

A nem szellemi célú böjtöléstől mindenkinek

óvakodnia kell.

 Szintén óvakodni kell minden olyan böjtöléstől,

mely a test egészségét, munkaképességét,

veszélyeztetné.

Ez már ugyan is nem a lélek előnyére,

hanem a hátrányára válnék.

Ha az ember érzi bűneinek súlyát,

bűnre vivő hajlamainak érvényesülni akarását,

zabolázza meg testét böjtöléssel,

Istennek ajánlva fel szent törekvését.

Az Istenhez való fohászkodásban el nem

restülve a reménység derűjével ragyogva az arcán,

végezze kötelességét a legjobb meggyőződése szerint.

Embertársainak sem terhére, sem megbotránkozására,

ne legyen lemondásos életével.

Senki csodálatát vagy dicséretét

ne igyekezzék felkelteni.

 Mert az Atya titkon vizsgálja az ember lelkének

szent törekvését és nyilvánosan nyújtja segítségét.

Mind abban az áldásban melyet minden

igazán megtérő lélek a legnagyobb

lelki boldogságban érez meg.

 

NE GYŰJTSETEK MAGATOKNAK KINCSEKET AFÖLDÖN, HOL A ROZSDA ÉS A MOLY MEGEMÉSZTI ÉS AHOL A TOLVAJOK KIÁSSÁKÉS ELLOPJÁK

Hegyibeszéd II.

100% 1 szavazat

NE GYŰJTSETEK MAGATOKNAK KINCSEKET A

FÖLDÖN, HOL A ROZSDA ÉS A MOLY

MEGEMÉSZTI ÉS AHOL A TOLVAJOK KIÁSSÁK

ÉS ELLOPJÁK

Írta: Poór Edit

 

A kincs gyűjtése, felhalmozása az ember

régi bűne és tévelygése. Ez az önzésnek

a birtoklási vágynak hatalmas pecsétje

az ember lelkén.

A gonosz elpecsételi magának azokat a lelkeket,

akiknek ilyen érzésein keresztül megnyilatkozhatik.

Amióta a világ fennáll mindig így volt és így lesz,

hogy a legkapzsibb, legravaszabb legerőszakosabb

emberek jutottak földi kincsek és értékek birtokába.

Nagyon ritkán jut valaki érdem szerint gazdagsághoz,

mert az ellentét mindent elkövet, hogy elüthesse tőle,

az arra érdemes egyént.

A sok szenvedéssel megterhelt kincsek,

gazdagságok, milyen sok nyomort és kétségbeesését

rejtegetnek magukban.

Mennyi félelem, átok és elkeseredés kíséri ezeket,

ha mind ezt látnák lelki szemeivel, nem volna olyan

értéke a földön ezeknek.

Isten törvényei szerint, minden lélekre szükség van a

fejlődés szempontjából.

Mindegyiknek meg kell találnia a maga képességéhez

való munkát és a maga eltartásához

a szükségeseket a földön.

Ha mindenki hűen betöltené hivatását,

ha nem élne vissza helyzetével és ha 

minden lélek fejlődne,

akkor nem volnának nagy anyagi eltolódások.

A Sátán az emberek vágyainak felkeltésével

igyekszik hatalmat gyakorolni

az emberek világában.

Az egyik oldalon a fényűzés, pompa, munkátlanság,

az élvezetekben való tobzódás utáni vágy az

embereket kapzsiságba, igazságtalan

úton való pénz és vagyonszerzésbe hajtja.

Ők megszerzik, felhalmozzák mind azt,

amit mások verejtékes munkával kitermelnek.

A másik oldalon látjuk a nyomasztó szegénységet,

nyomort és betegséget.

A szenvedélyek kiélése, a vagyon gyűjtés

azoknak a szükséges mindennapi kenyerét

veszi el, akiknek ez Isten törvénye szerint kijárna.

Az ember tudatlanságból teszi ezt, mert

elfelejti, hogy Isten tőle is számon kéri életét,

és jaj neki, ha csak egy valaki is panasszal van ellene.

Az Úr szelíden figyelmezteti az embert, hogy

ne gyűjtsön kincseket a földön, hiszen

 a rozsda és a moly megeszi vagy ellopják.

Hiába gyűjt az ember bármit, nem az övé, nem lehet a 

sajátja, mert minden múlandó e földi világban.

A gazdagnak sokkal kevesebb igazi öröme van,

mint a szegénynek.

Mert a gazdag nem lehet biztos abban, hogy aki

ma barátai, azok őt önmagáért vagy gazdagságáért,

érdekek miatt szeretik.

A gazdagság köré gyűlnek az érdekhajhászok,

az önzők és rászedők.

Aki a pompát megszokja, nem élvezheti azt,

mert megunja, legszegényebb lesz

sokszor a legszegényebbnél is.

Sajnálatra méltó az olyan gazdag, aki az életnek

minden megszerezhető javát kihasználta, mert már

nincsenek illúziói sem.

 

HANEM GYŰJTSETEK MAGATOKNAK KINCSEKET A MENNYBEN, AHOL SEM A ROZSDA, SEM A MOLY MEG NEM EMÉSZTI ÉS AHOL A TOLVAJOK KI NEM ÁSSÁK, SEM EL NEM LOPJÁK 

Hegyibeszéd II.

100% 1 szavazat

HANEM GYŰJTSETEK MAGATOKNAK KINCSEKET A

MENNYBEN, AHOL SEM A ROZSDA, SEM A MOLY

MEG NEM EMÉSZTI ÉS AHOL A TOLVAJOK KI NEM

ÁSSÁK, SEM EL NEM LOPJÁK

Írta: Poór Edit

 

Szánalomra méltó minden ember, aki akár

gazdag, akár szegény, nem tud magának

lelki kincseket gyűjteni.

Lelki kincsek- mennyei értékek.

Aki itt a földön nem szerez égi értékeket,

szegényen tér meg a szellemhazába.

Éhesen, rongyosan lődörög a lélek vándorútján

egy kis könyörület morzsát koldulva.

Minden ember lelkében, a leg bűnösebbébe is

felbecsülhetetlen kincses bánya van, melyek

Isten adományai, csak a durva salak beborítja.

Emiatt a kegyelem oldó sugárzása nem fér hozzá.

Szükséges, hogy ez a salak letisztuljon,

bármilyen eszközzel is, hogy Isten igéje

behatolhasson ezekbe az elzárt szívekbe.

Azután, onnan a kincseket felszínre hozhassa.

Az élet forgatagában ezek a kincsek adják az erőt,

amely eggyé teszi az embert az emberrel,

és az emberiséget az Istennel.

Szükséges, hogy leolvadjon a szívekről ez

a jégpáncél, mely elkülönítette és érzéstelenné tette

az embereket egymás fájdalma és szenvedése iránt.

Szükséges, hogy felébredjen a lélek,

a Sátán által terjesztett hazug álomból, mely

kábulttá és esztelenné teszi az embert,

amíg testben él.

Az anyagi javak gyűjtésével tölti napjait,

ez által az anyag uralkodik felette.

Elfeledkezik közben a lélekről, Istenről és

főképpen embertestvéréről.

Akiknek ez által sok keserűséget, fájdalmat okoz.

Mindennek az lesz a következménye, hogy a

felhalmozott vagyonához kötött szívét,

fájdalom és keserűség fogja elönteni, amikor

lelki kincsek nélkül tér meg a túlvilágra.