ÚJSZÖVETSÉG

Újszövetség I.

100% 1 szavazat

ÚJSZÖVETSÉG

Írta: Poór Edit

 

Sok zsidó Dániel idejében,

Már hazájába visszatért.

Úr templomát újjá építették,

Jeruzsálemet, fallal körül vették.

 

Izrael fiai hittek Istenben,

Hittek ősi ígéretében.

Várták, eljön a Messiás,

Sátán hatalmától megszabadítás.

 

Több próféta megjövendölte,

Ő lesz Dávid leszármazottja,

Az örök békét helyre állítja,

Isten és az emberek között.

 

Előbb minden ember bűnét,

Kell majd elhordoznia,

Igazságtalanság büntetését,

Keresztre feszítés ítéletét.

 

Eljött Jézus a megváltó messiás,

Az Istennek az emberekkel,

Kötött szövetségét újította meg.

Próféták által meg van írva,

 

Amit szólt és cselekedett,

Krisztus életének története,

Biblia második részében,

Az újszövetség könyvében.

 

KERESZTELŐ JÁNOS SZÜLETÉSE

Újszövetség I.

100% 1 szavazat

KERESZTELŐ JÁNOS SZÜLETÉSE

Írta: Poór Edit

 

Heródes idejében,

Élt egy pap Zakariás,

Felesége Erzsébet,

Koruk, előre haladt már.

 

Nem születet még gyermekük,

Ám, nagy volt Isten félelmük.

Egyik napon Zakariás,

Szolgálatra ment templomba.

 

Megjelent neki Gabriel,

Isten hírt hozó angyala,

Meghallgattatott kérésetek,

Erzsébet fiút szül neked.

 

 Így szólt az Isteni üzenet,

Nevezzétek el őt Jánosnak.

Megtérít Istenhez sokakat,

Ő hordozza majd, a Szentlelket.

 

Zakariás hitetlenkedett,

Korukban elképzelhetetlen.

Hitetlenségének az lett ára,

Születésig elnémult szája.

 

Ahogy az Úr angyala mondta,

Idős felesége, Erzsébet,

Fiút szült kilenc hónapra,

Gyermeküket, Jánosnak nevezte.

  

NÁZÁRETI MÁRIA

Újszövetség I.

100% 1 szavazat

NÁZÁRETI MÁRIA

Írta: Poór Edit

 

Názáret városában élt egy leány,

Arcára ült, lelke ragyogó fénye,

Szilárd hitű, bátor, bölcs volt jelleme,

Szerényen, Mária nevet viselte.

 

Családjával, József az ács is itt élt,

Máriát, őszinte szívvel szerette,

Boldogan kérte meg, legyen jegyese,

Örömmel készültek, házasság kötésre.

 

Mária, egyedül tartózkodott otthon,

Nagy fényesség vette körül szobáját,

Gabriel szólt hozzá, az Úr angyala;

„Mária, ne félj, Úr tesz veled csodát „

 

„ Szentlélek által fiad születik,

Jézusnak, nevezd e szent gyermeket,

Az Atyja, maga az Úr Isten lesz,

Prófétálja majd, az örök életet.”

 

A fény eloszlott, Mária feleszmélt,

„Legyen meg az Úr akarata, mondta”

Erzsébethez, egyedül indult útnak,

Aki, már Jánost szíve alatt hordta.

 

Pár hónapot töltött náluk Mária,

János születését örömmel várta.

Erzsébet, amikor megszülte fiát,

Megoldódott nyelve Zakariásnak.

 

Szülői házhoz, visszatért Mária,

Láthatóan gömbölyödött pocakja.

Nagy harag öntötte el József szívét,

Gondolta, elbocsájtja jegyesét.

 

 Kérte Máriát, a várost hagyja el,

Szép csendben ad, elbocsájtó levelet.

A nép azt követelte, kövezzék meg,

S Józsefnek az Úr angyala megjelent.

 

 Így szólt Gabriel;

„Ne félj magadhoz venni Máriát,

Isten gyermekét hordja szíve alatt,

Aki, az Úr Szentlelke által fogant,

Ő Krisztus, a megjövendölt Messiás.”

 

Ezután, József lelke lecsendesült,

Védelme alá vette a jegyesét,

Hamarosan megtartották az esküvőt,

Így várták a csoda beteljesülését.

  

JÉZUS SZÜLETÉSE

Újszövetség I.

100% 1 szavazat

JÉZUS SZÜLETÉSE

 Írta: Poór Edit

 

Augusztustól, a római császártól,

Rendelet jött ki, a nép számlálására,

Jelenjen meg ki-ki maga városában,

Születési hely szerint, összeírásra.

 

József és Mária is, nagy útra keltek,

Messze, Dávid városába, Bethlehenbe.

Oda érkezve, már nem volt hely számukra,

A zsúfolásig telt vendégfogadóban.

 

Végül, csak egy rozzant istállót találtak,

Jobb megoldás nem kínálokozott számukra.

Hamarosan meg is született a gyermek,

Isten fiának jászol lett a bölcsője.

 

A közelben tűz körül pásztorok ültek,

Hirtelen, nagy fényességre felfigyeltek.

Az angyali hírnök, hozzájuk leszállott,

„Ne féljetek, örömhírt hozok hozzátok.”

 

 „Bethlehenbe, ma született a megváltó,

Krisztus, bepólyálva fekszik jászolában.”

Megjelent, mennyei sereg sokasága,

Zengett az angyali sereg tiszta hangja.

 

„Dicsőség a magasságos mennyekben,

Az Istennek, és a földön békesség,

És az emberekhez jó akarat.”

 

Így a pásztorok, gyorsan felkerekedtek,

Hogy köszöntsék a Messiást, Bethlehenbe,

Nagy áhítattal nézték az új szülöttet,

És elmesélték a velük történteket.

 

Esti égboltot figyelte, távol messze,

Néhány bölcs, csillagtudós, férfi keleten.

Hirtelen, egy szép szokatlanul fényesen,

Ragyogó, nagy csillagot, fedeztek fel.

 

Új király született, állapították meg,

Uralkodik majd, az egész világ felett.

Elhatározták, megismerkednek vele,

Útjukon, őket e fényes csillag vezette.

 

Több nap után, Jeruzsálembe érkeztek,

A királyi palotánál érdeklődtek.

Heródes királyban, félelmet keltettek,

Megrémült nagyon, hogy új király született.

 

Majd megkérte őket, a bölcs tudósokat,

Térjenek vissza a tapasztalatukkal.

Szeretné őt megismerni, felkeresni,

Bölcsek felé, magyarázatul, így szolgált.

 

Könnyen ráleltek Bethlehenbe Jézusra,

Előtte térdre borultak áhítattal,

Lábai elé tették ajándékukat,

Szép sorban, tömjént és mirhát, az aranyat.

 

Elmondtak mindet, útjukról beszámoltak,

Elfáradtak, éjszakára ott maradtak.

Figyelmeztették, a bölcseket álmukban,

Rosszat forral Heródes, ne térjenek vissza.

 

József is álmot látott ezen éjszakán,

Megjelent neki, istennek angyala,

„Kelj fel József, menekülj a gyermekkel,

És anyjával, Máriával Egyiptomba.”

 

Gyűlöletes haragra gerjedt Heródes,

Messiástól, királyságát féltette.

Minden két év alatti fiúgyermeket,

Parancsra a katonákkal megöletett.

 

Így József, a kis ded Jézus és Mária,

A figyelmeztető angyali szóra,

Még időben elhagyták Bethlehemet.

Heródes kezétől az Úr mentette meg.

 

JÉZUS GYERMEKKORA

Újszövetség I.

100% 1 szavazat

JÉZUS GYERMEKKORA

Írta: Poór Edit

 

Izrael földjén uralkodó,

Heródes, pár év múlva meghalt.

Helyére, fia Arkhelaosz,

Került hatalomra, Júdeában.

 

Az Úr angyala, szólt Józsefnek,

Menjenek Izrael földjére,

Már nem keresik a gyermeket,

Hazájukba visszatérhetnek.

 

József, tartott Arkhelaosztól,

Ezért, inkább Galileába,

Názáretben, telepedett le,

Jézus, gyermekkorát itt élte le.

 

Istennek, kegyelme volt rajta,

Ő soha, semmi rosszat sem tett.

Isten fia volt és bűntelen,

Bölcsen tanulta, Isten szavát.

 

 Már tizenkét évesen tudta,

Azért született, hogy betöltse,

Az Úr, Atyjának akaratát,

Földi létében, feladatát.

 

Sokat tanult történeteket,

Kisebb korában, Máriától,

Később, bölcsektől, tanítóktól,

Lehetőségeit, megragadta.

 

Évente mentek Jeruzsálembe,

A Páska – Húsvét – ünnepére.

Mindig csodás élményt jelentett,

Örömteli, felejthetetlent.

 

Ilyenkor vágták le a bárányt,

És a vérét, összegyűjtötték,

Szabadulásuk emlékére,

Egyiptomi rabszolgaságból.

 

  Akkor régen a bárány vére,

Szabadította meg Izrael,

Minden családját a haláltól,

A nagy végzetes pusztulástól.

 

Hatalmas ünnep volt számukra,

Az ünneplés egy hétig tartott,

Majd a sokaság, csoportokban,

Verődve, haza indultak.

 

József és Mária is mentek,

Názáret irányába tartó,

Egyik csoporthoz csatlakoztak,

Ám, Jézust sehol sem találták.

 

Visszafordultak, megkeresni,

Nagyon aggódtak, mert nem lelték.

Másnap reggel, templomba mentek,

Ott, a bölcsek között, rátaláltak.

 

 Megszidták, mert nem szólt hol marad,

Jézus elcsodálkozva mondta;

„Nem tudtátok, hogy nekem, az én,

Atyám házában kell lennem.”

 

Ők nem értették e beszédet,

Elment velük engedelmesen.

Majd, ifjú koráig, ácsmester,

Apja, házában nevelkedett.

 

JÉZUS IFJÚ KORA

Újszövetség I.

100% 1 szavazat

JÉZUS IFJÚ KORA

Írta: Poór Edit

India

 

India királyi hercege Ravanna,

Részt vett a zsidók egyik ünnepségén,

A bölcsességet kutatva érkezett,

Ám, Jézus szavain elálmélkodott.

 

Felajánlotta, hogy pártfogója lesz,

Elviszi keletre megismerkedni,

Az ő bráhminok bölcsességeivel.

Jézus elfogadta, hogy tanulhasson.

 

 Bejárta Gangesz völgyét és Indiát,

A szent irataikból tanult sokat,

Megismerte a hinduk orvoslását,

Vének elismerésével haladt tovább.

 

E közben több városban is tanított,

Az emberek bűvöletben hallgatták,

Ezrek követték, Istenként imádták,

Híre messze földre is eljutott.

 

Egy Isten létezik, benne minden egy,

Édes lehelete okán, minden él.

Mindenütt jelen van, egyetemes Úr,

De, nem mindenki láthatja az Atyát.

 

Nem kíván véráldozatot Isten,

Csak annyit kér a földi emberektől,

Önfeláldozóan, együtt érzően,

És, hogy éljenek könyörületesen.

 

Ha ezt teszik az Úr elégedett lesz,

A fény mindenkire egyformán ragyog,

Így tanította Isten szavát Jézus.

Kis idő múlva elhagyta Indiát.

 

 

Himalája

 

Északnak ment, elérte Himaláját,

A Buddha papjai szélesre tárták,

Előtte a templomuknak kapuját.

Itt is bölcsektől tanult és tanított.

 

Tibetben ős régi írást őriztek,

És sok titkos tanításról beszéltek.

Jézus, azonban a saját szemével,

Szerette volna olvasni ezeket.

 

Valamennyi íráshoz, hozzá férhetett,

Papokkal sokat beszélgethetett,

Ahogy befejezte kutatásait,

Nyugatnak indult, tanított, gyógyított.

 

 

Perzsia

 

Hazatartva érkezett Perzsiába,

Megállt minden faluba és városba,

Mindenhol, Úr igéjét prófétálta,

Huszonnégy esztendős volt ekkor Jézus.

 

Eljutott Perszepolisz városába,

Három bölcs, Hor, Lun, és Mer mágusokhoz,

Akik meglátták a remény csillagát,

Ők keresték fel, újszülött Messiást.

 

Most is elsőként üdvözölték Jézust,

Ismét előre tudták érkezését.

Éppen nagy ünnepséget rendeztek,

Jézus pedig szólásra emelkedett.

 

 Mindenki megtalálja Isten házát,

Méghozzá csendben, a saját lelkében,

Ha az élet súlya elviselhetetlen,

Imádkozva eljut, birodalmába.

 

Csak a tiszta szívűek léphetnek be,

Így az ember érzékelheti Istent.

E szent helyen láthatja az Úr gyertyáját,

Lelkében felfedezheti, láng párját.

 

Megláthatja a többit is, mely arra vár,

Meggyújtsák, szeretet fáklya tüzével.

Így megtalálja, bölcsesség forrását,

Szétnyíló függöny mögött, Úr trónusát.

 

 Trónus előtt a törvények tábláit,

A táblák mellett, lévő fényes ládát.

Abban, a jövendölés varázspálcát,

Ez a kulcsa, múltnak, jelennek, jövőnek.

 

A láda mellett, manna, az élet kenyere,

Aki, ebből eszik nem hal meg sohasem.

Ezen fényes ládát, kerubok őrzik,

Mindenki, csak sajátját nyithatja fel.

 

Szavait, nagy ámulattal hallgatták,

Dicsőítették és szerették Jézust,

Bár beszédét, néha meg nem értették,

Mégis rajongtak tanításaiért.

 

 

Káldea

 

Jézus Perzsiában befejezte munkáját,

Ezután tovább indult, Káldeába.

Izrael népének bölcsőjében járt,

Tanított és szenvedőket gyógyított.

 

Beszélt életről, testvéri szeretetről,

Emberrel született képességekről,

Lélek királyságáról és békéről,

Jó szándékról, igazságról, Istenről.

 

Néhány nappal később tovább ment,

Jordán folyón átkelt s visszaérkezett,

Gyermeki otthonába, Názáretbe.

Mária, nagy ünnepséget rendezett.

 

Athén

 

Jézus meg szerette volna ismerni,

Hellének iskoláit, mestereit,

Sok gondolkodót adott a világnak,

Tudományban és filozófiában.

 

Ezért, tovább utazott Athénba,

Mesterektől, tanaikat tanulta.

Majd beszédet mondott a Szentlélekről,

Aki, kopogtat minden lélek ajtaján.

 

De, ő csak akkor léphet be oda,

Ha kitárják előtte ajtaját.

Ez imádkozással tisztított élet,

Az Úr pedig ezért, megáld titeket.

 

Egyiptom

 

Rövid idő után elhagyta Athént,

És megérkezett Egyiptom földjére.

Elihut és Salmét kereste fel,

Édesanyját tanították ők ketten.

 

Nagy volt a viszont látás öröme,

Jézus vele történteket elmesélte.

Megismerte Egyiptom titkait,

Napon túli világot, halál relytéjeit.

 

Keresztülment sok próbatételen,

Őszinteség, igazság, emberszeretet,

Hit, bátorság és Isteni szeretet,

Ezek csiszolják lelket és jellemet.

 

 Isten egy emberben testesítette meg,

Bölcsességét, szeretetét és fényét,

A hajnal kapuit nyitó kulcsokat,

Aki megkapta, Jézus Krisztus.

 

Végezetül Jézus szólt a bölcsekhez;

„Elvállaltam a rám bízott feladatot,

Tisztában vagyok a veszélyekkel,

Amelyek, az úton rám leselkednek.”

 

„Tudom keserű az ital, mit meg kell innom,

De az akaratomnál, erősebb az Úr akarata.

Így elindulok, azt teszem, amit Ő parancsol,

Szavak, melyet majd mondok, Isten szavai lesznek.”

 

 „Az a munkám, hogy elkészítsem az egyház,

Mintáját, melyet az ember is megért az idők során,

Feladatomat, hazámban kell elvégeznem,

Nem vagyok más, mint a szeretet megtestesülése.”

 

„Júdás háza kevésbé fogja érteni,

Mi a küldetésem ebben a világban,

Hamis vádakkal illetnek, akadályoznak,

Emberek bírája elé állítanak.”

 

„Elítélnek engem, megölnek kereszten,

De soha sem pusztítják el az igazságot,

Az igazság át fogja itatni a világot.

Az egyetemes egyház mindig állni fog.”

 

 Beszéde után Jézus haza indult,

Jeruzsálembe, majd Galileába,

Názáretbe felkereste otthonát,

S indult, beteljesítse feladatát.

 

KERESZTELŐ JÁNOS

Újszövetség I.

100% 1 szavazat

KERESZTELŐ JÁNOS

Írta: Poór Edit

 

Elihutól és Salométól,

Régen Erzsébet sokat tanult,

Így kitartóan tanította,

Jánost, amit tudott átadott.

 

Környéken létezett több barlang,

Az egyikbe remete lakott,

Akit, Mathenónak hívtak,

Korábban Egyiptomi pap volt.

 

János, hét évet betöltötte,

A pap tanítani elvitte.

Régi korok szent könyveiről,

És tanairól beszélgettek.

 

 Szívesen tanult Mathenótól,

Szertartásokat megismerte,

Zsidó ünnepre elment vele,

Így jutott el Jeruzsálembe.

 

Anyja, mikor elhalálozott,

János, csak tizenkét éves volt.

Szíve mélységes gyászba borult,

Mathenó, vigasztalást nyújtott.

 

„Fogadd el;”

„Akkor szólítja magához az Úr,

Ha már elvégezte számára,

Elrendelt feladatot.”

 

 „A halál mindig a legjobbak,

Csónakjának kötelét vágja el,

Mert, ők azok, akik máshol is,

Komoly munkát végezhetnek.”

 

Később elmentek Egyiptomba,

Nílus völgyébe, a Szakkara

Templomba, itt volt Mathenó vezető pap,

Testvériség irányítója.

 

Annak idején itt kapta meg,

Az Úr Istennek üzenetét,

Miszerint, el kell indulnia,

Ő legyen János tanítója.

 

E templomnak falai között,

János tovább tanult, fejlődött.

Tizennyolc évet itt töltött,

Hírnök szerepére felkészült.

 

Visszatért, szerette a magányt,

Lakott pusztában és barlangban.

Sokáig itt húzta meg magát,

Méz, gyümölcs, mi étkéül szolgált.

 

Így éldegélt a magányában,

És megerősödött lélekben.

Várta, szolgálatba állítsa Isten,

Izraelben, a hazájában.

 

 Harminc évet betöltötte már,

Egy napon Isten, így szólt hozzá;

„ Elérkezett az időd János,

Kezdj, felvállalt feladatodhoz. ,,

 

Jeruzsálembe, piactérre ment,

Hét nap, hét éjszaka ott maradt.

Némasági fogadalmat tett,

És az emberek csak bámulták.

 

Némaság böjtje, amint letelt,

János, prédikálni kezdett.

„ Eljött a király, térjetek meg,

Kit régen vártok, készüljetek. ,,

 

„ És nyissátok meg szíveteket,

Isten országa elérkezett.

Nem sokára jön a szabadító,

Szeretett és béke hercege. ,,

 

Így prédikált a piactéren,

Folytatta a templom udvarán;

„ Bűnben éltek, szegények sírnak,

Barátot, ellenséget becsapnak. ,,

 

„ Szívetekben arany az Isten,

Bánjátok meg bűneiteket,

Vízzel lemoslak benneteket,

Jordánba, merítkezetek be. ,,

 

Szentlélektől áldva prófétált,

Akik sötétségben járnak,

Halál árnyékában lakoznak,

Térjenek békesség útjára.

 

Szólta üdvösség ismeretét,

És bűneiknek bocsánatát,

Ő Jordán vizével keresztelt,

Előkészítette Jézus Útját.

 

Tüzes beszédjére hallgattak,

Lelkükbe tudták, szólása igaz.

Folyóhoz, követte sok ember,

Hittek, ez vezet bűnbánathoz.

 

 Urak és papok féltek tőle,

Szavai elől elrejtőztek.

De sok ember követője lett,

S elnevezték Keresztelőnek.

 

János folyónál is prédikált;

„ Hét nap, és ott áll Jordán gázlójánál,

Lássátok meg, térjetek meg,

Én csak előkészítem útját.”

 

Város urai mégis felkeresték,

Borral teli kupát nyújtottak,

János elfogadta, felemelte,

És hangos szóval ezt hirdette;

 

 „ Bor, megvidámítja az ember szívét,

De elszomorítja a lelkét.

Felforrósítja a vért, keserűvé,

Jéghideggé teszi a lelkét. „

 

„ Gyermekkoromban esküt tettem,

Azóta egy csepp bort sem nyeltem.

Ha boldoggá akarjátok tenni a királyt,

Hajítsátok el a kupát. „

 

Ezzel Ő is elhajította.

Később elment Jerikóba.

Tömegével csődültek hozzá,

Hogy beszédeit meghallgassák.

 

 Mikor az idő elérkezett,

A Jordán gázlójához kiment.

Újra prédikált a tömeghez;

„ Mossátok le vétkeiteket.”

 

„ Mit kell tennünk kérdezték tőle? „

„ Segítsetek minden embernek,

Feledjétek az önzést, kinek

Két ruhája van, adja ruhátlannak.”

 

„ Kinek sok az ennivalója,

Ossza meg az éhezőkkel,

Legyetek becsületesek munkátokba,

Ne gyűjtsetek mohón vagyont.”

 

 „ Semmiből se vegyetek el többet,

Mint amire szükségetek van,

Ne ártsatok senkinek, legyetek

Elégedettek a fizetséggel.”

 

„ Én vízzel keresztellek titeket,

De, aki utánam jön, tűzzel,

És Szentlélekkel keresztel.

Mert Ő Isten fia a Messiás.”

 

„ Én arra sem vagyok méltó,

Hogy sarujának szíját megoldjam.

Figyeljetek, mert már közeleg,

Köztetek jár majd, de nem ismeritek fel.”

 

 Elérkezett a várva várt nap,

Jézus, Galileából elment,

Jordán folyóhoz, Jánoshoz,

Víz által megkeresztelkedjen.

 

János felismerte Jézust,

Így szólt hozzá;

„ Nekem volna szükségem arra,

Hogy Te megkeresztelj és Te jössz hozzám?”

 

Jézus így válaszolt;

„ Engedj most, mert az illik hozzánk,

Hogy így töltsük be Atyánk akaratát.”

 

 János víz által keresztelte,

Hogy Isten akaratát betöltse.

Jézus, amint kijött a vízből,

Megnyílt az ég, s meglátta Istent.

 

Mély hang is hallatszott az égből,

„ Az én fiam, kiben gyönyörködöm.”

Jézus vállára fehér galamb,

Aláereszkedett a menyből.

 

Jézus, telve volt Szentlélekkel.

Ezután elment a pusztába,

Egyedül kívánt lenni Istennel,

Negyven napig böjtölt, imádkozott.

  

JÉZUS MEGKÍSÉRTÉSE

Újszövetség I.

100% 1 szavazat

JÉZUS MEGKÍSÉRTÉSE

Írta: Poór Edit

 

Jézus, amikor megéhezett,

Kísértő előtte megjelent.

Így szólt;

„Ha isten fia vagy szólj,

Hogy a kövek váljanak kenyérré.”

 

Jézus, csábításnak ellen állt,

Kísértőnek, ily válaszul szolgált;

„ Nem csak kenyérrel él az ember,

Hanem az Isten igéjével.”

 

Ördög, újra próbára tette,

Szent városba magával vitte.

Templom párkányára mutatva,

Vesd le magadat onnan mondta.

 

Angyaloknak Isten parancsol,

Majd tenyerükön hordanak,

Ne hogy kőbe üsd a lábadat,

Ne félj hát, ha Isten fia vagy.

 

Jézus, így felelet az Ördögnek,

„ Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.”

Sátán erőnek nem volt elég,

Elvitte egy nagy, magas hegyre.

 

Innen mutatta meg Jézusnak,

A világ összes országait,

Vagyonát és dicsőségeit,

Övé lesz Ördög imádatért.

 

 „ Távozz tőlem Sátán! „ – szólt Jézus

Mert meg van írva; csak az Urat,

Csak a te Istenedet imádd,

És csak egyedül neki szolgálj.

 

Ekkor elhagyta a kísértő,

Az Ördög próbáit kiállta,

Jézust, angyalok vették körül,

Isten küldte őket szolgálatra.

 

AZ ELSŐ TANÍTVÁNYOK

Újszövetség I.

100% 1 szavazat

AZ ELSŐ TANÍTVÁNYOK

Írta: Poór Edit

 

Jézus, Jordán folyóhoz visszament,

János éppen prédikált, keresztelt.

Jézust, amikor megpillantotta,

Így szólt; „ Íme az Isten báránya,

Aki, elveszi a világ bűneit.”

 

János két tanítványa, már vágyta,

Megismerni az Istennek fiát.

Idő eljött, megjelenésével,

Így szólt hozzájuk; „Őt kövessétek.”

 

Az elsők voltak, András és János,

Ők hangtalanul követték Jézust,

Arra várva, megszólítsa őket.

Jézus megkérdezte, „kit kerestek?”

 

„Hol laksz” kérdezték a tanítványok.

„ Gyertek nyugodtan, meglátjátok.”

Egész napon át vele maradtak,

Tanítását figyelve hallgatták.

 

Élménnyel tele indultak haza,

Másról sem beszéltek otthonukban,

Csak Megváltó megismeréséről,

Felejthetetlen nap lett számukra.

 

Galileai halászok voltak,

Hallójukba már sok halat fogtak,

Együtt beszélgettek, barátkoztak,

Jézus hű követői maradtak.

 

 Később egy napon, a tenger parton,

András a hálókkal foglalkozott,

Hallotta, amint nevét szólítják,

Arra figyelt, látta Jézus ott állt.

 

Boldogan hívta testvérét Simont,

Együtt üdvözölték a Megváltót.

Jézus, amikor Simonra nézett,

Így szólt; „Én Péternek nevezlek.”

 

A Péter név, kősziklát jelent,

Akkor nem értette ezt az új nevet,

Úgy hitte, nem megingathatatlan,

Éppen, nagyon is kételkedő volt.

 

 Jézus, elhívta követőjének,

Hogy hal helyett, majd fog embereket.

A két testvér ott hagyta hálóit,

A mesternek, hű követői lettek.

 

Kissé távolabb meglátták Jánost,

Zebedeus fiát és testvérét,

János sietve indult Jézushoz,

Jakab gyorsan követte fivérét.

 

Elmentek vele Betsaidába,

Itt összetalálkoztak Fileppel,

Jézusnak, már lett öt tanítványa,

És útközben tanította őket.

 

 Mikor Kána határához értek,

Filep barátjához előre ment,

Natanaelnek örömhírt vitte,

Megtalálták Jézust, a Messiást.

 

Natanael egy fügefa alatt,

Üldögélt épp, árnyékba húzódva.

Kiről Mózes és próféták írtak,

Názáretit megtaláltuk, mondta.

 

Natanael ugyan kételkedett,

De barátjával Jézus elé ment.

Ahogyan a Mester meglátta,

Így szólt,”Íme, egy igaz izraelita,

Becsületes, kiben nincs álnokság.”

 

 Natanael csodálkozva hallgatta,

Honann ismeri őt a Messiás.

Aki, azonnal megválaszolta;

„ Láttalak ülni Fügefa alatt.”

 

Már Natanael nem kételkedett,

Tisztelettel hajolt meg előtte.

Ők magukban végleg eldöntötték,

A Megváltót követik örökre.

 

Az útjuk során, még hat tanítványt,

Választott maga mellé a mester,

Épp, ahány törzse volt Izraelnek,

Jézus Apostolai, ők lettek.

 

 Követei, kik később elmentek,

A széles, nagyvilágra hirdetni,

Az üdvözítőt minden embernek,

Hírvivői a kereszténységnek.

 

JÉZUS TIZENKÉT APOSTOLA

Újszövetség I.

100% 1 szavazat

JÉZUS TIZENKÉT APOSTOLA

Írta: Poór Edit

PÉTER APOSTOL

 

Péter Betszaidából származott,

házasságkötését követően,

anyósa házában Kafarnauban élt.

Halászattal foglalkoztak,

a testvérével, Andrással.

Gyermeke még nem született,

Amikor Jézus felkérésének,

eleget tettek, tanítványai lettek,

követték a Mestert mindenhova.

Péter volt a legbuzgóbb tanítványa,

érzelmek, hangulatok, végletek embere,

mégis ő a tizenkét Apostol szóvivője.

Jézus bizalmasa, különleges szolgálatra.

A halál kapujának és mennyek országának,

az oldás és kötés hatalmának,

 kulcsait ő kapta meg.

„ Legeltesd bárányaimat”- mondta Jézus,

tejhatalommal ruházta fel Pétert,

mint főpásztort.

Felelősség teljes vezetést,

odaadó gondviselést,

igénylő szolgálattal bízta meg.

Feltámasztotta a halottakat,

gyógyította a betegeket,

tanította, hirdette Isten igéjét,

megkeresztelte a híveket,

szigorúan követte Jézus tanításait.

 Kősziklára építette az egyházat,

Jézus által adott nevéhez,

méltóan szolgálta az Úr Istent.

Erőteljes külseje, érzékeny embert takart,

övében hordott egy darab vásznat,

azzal törölgette, könnytől fénylő arcát.

Élete végéig mély fájdalom töltötte el,

amiatt, hogy háromszor is félelemből,

megtagadta a Mestert.

Könnyezett, ha az Úr lelke,

lebegett felette,

akkor is, ha Jézus fájdalmát érezte.

Őszinteségével a szívét ajkán hordta,

hű, bölcs, erős Szent egyéniségének,

kisugárzó ereje, arcán is megjelent.

Vezette és hitben erősítette testvéreit,

Róma veszélyesnek érezte tanításait,

elfogták és börtönbe vetették,

majd kereszt általi halálra ítélték.

Utolsó szó jogán azt kérte,

fejjel lefelé feszítsék keresztre.

Alázatosságában nem tartotta,

 méltónak magát arra,

Hogy úgy feszítsék meg, mint a Mestert.

Aki a Menyből jött a földre,

vérének áldozatával eltörölni,

az emberek számtalan bűneit.

Péter a földről ment a menybe,

ahol, híven folytatja misszióját,

lelkeket tanítja a fejlődés útján.