ANDRÁS APOSTOL

Újszövetség I.

ANDRÁS APOSTOL

Írta: Poór Edit

 

András, Galileából származott,

/ Simon/ Péter testvére volt.

Jánossal elsőként követték Jézust,

Keresztelő János tanítvány köréből.

Pétert, elsőként vezette a Megváltóhoz.

András, a maga belátásából,

akarta követni Jézust.

Testvére, Pétert a Mester,

hívó szavára követte,

aki ezt mondta; Jöjjetek utánam

ember halásszá teszlek titeket.”

Nagyon humánus, józan gondolkodású,

előítélet mentes, nyitott,

tettre kész tanítvány volt.

Egész élete arról szólt,

hogy másokat Jézushoz vezessen.

Az utolsó napokban,

ő viszi Fileppel /Fülöppel/

a pogányokat Jézushoz.

Szerényen, alázatosan testvére / Péter/,

árnyékában élt, de a Mester,

bizalmas köréhez tartozott.

Jézus feltámadása után,

elsőként az isteni hívást,

Örményországban, Kurdisztánban,

teljesíti, ahol pásztorok,

vadászok sátraiban,

hirdeti az evangéliumot.

Múlhatatlan érdeme,

emberi nagysága,

hogy a világon először,

Örményországban lett,

államvallás a kereszténység.

Térítő tevékenységének sikere,

hogy nem akarta ráerőszakolni,

az evangéliumi hitét a népek,

meglévő kultúrájára.

Tiszteletben tartotta a hagyományokat.

A Szkíták is beengedték belső köreikbe.

Ők már akkor is komoly,

spirituális múlttal rendelkeztek.

Törvényeik és erkölcs tana,

messze földön híres legenda.

András teljesítményét csak,

 Fülöp Apostol közelítette meg.

 Ezért nevezték őket,

„ Két Szkíta térítőnek.

Vándor útjain,

 sok megpróbáltatás érte,

de az Úr mindig meg segítette.

Egész életét, zarándokútnak tekintette.

A Szkíták és Trákia után,

Görögországba ment.

Itt hitvitába keveredett,

az akkori uralkodóval.

Feltárta előtte a kereszt,

által történt megváltást,

és annak misztériumát.

Az uralkodó hajthatatlan maradt,

börtönben küldte.

A legszörnyűbb kínok alá vette.

De András hitét,

ennek ellenére sem törte meg.

Parancsba adta, feszítsék keresztre.

Egy X formára ácsolt,

keresztre feszítették,

azóta hívják András keresztnek.

A keresztfán,

még két napig tovább prédikált,

majd harmadik napon meghalt.

Halála pillanatában,

csodálatos fény ragyogta körül.

Krisztus, hűséges vértanúja,

látta, hogy dicsőségében,

jön el érte az Úr.

Azóta a szellemvilágban,

segít a lelkeknek megtérni.

 

id. JAKAB APOSTOL

Újszövetség I.

id. JAKAB APOSTOL

Írta: Poór Edit

 

Betszaidába született,

az egyház hagyományába,

az idősebb nevet kapta.

Megkülönböztetés miatt,

az Alfeus fiától, ifj. Jakabtól.

Jakab, János testvére,

Zebedeus és Szalóme fia.

Apjától örökölte a mesterséget,

Halászatból éltek.

Éppen hallójukat javították,

Amikor Jézus elhívta őket.

Péter, János mellett, Jakab a harmadik,

akinek Jézus különleges feladatot szánt.

Péter az egyház szikla alapja,

János a szeretett tanítvány,

Jakab az első vértanú az apostolok közül.

Kiváltságos helyzetekben,

Jézus, csak hármukat vette maga mellé.

Így olyan élményekben is volt részük,

mely kilenc társuknak nem adatott meg.

Jakab robbanékony természetű, de jóságos.

Amikor az egyik alkalommal a Szamariaiak,

nem akartak szállást adni,

öccsével együtt felháborodva,

így szóltak; „ Uram, ha akarod,

lehívjuk az égből az Isten nyilát,

Hadd pusztítsa el őket.”

Jézus ezért elnevezte őket” menydörgés fiainak”.

Jakab odaadóan várta Isten országát.

Szalóme asszony leborulva,

 Jézus előtt kérte,

hogy fiai közül az egyik a jobbján,

a másik a balján üljön majd országába.

Erre Jézus így szolt; „ Nem tudjátok mit kértek.”

„Tudtok-e inni abból a kehelyből,

amelyet, majd én iszom.”

„ Tudunk „- felelték.

A Mester így folytatta;

„ A kehelyből fogtok ugyan inni,

de a jobbra és balra ülést,

nem az én dolgom adni.

Az azokat illeti, akinek Atyám szánta.”

A többi tíz tanítvány, ezt halván,

megneheztelt rájuk.

De Jézus így szólt hozzájuk;

„ Aki nagyobb akar lenni közületek,

szolgátok lesz, aki első akar lenni,

rabszolgátok lesz.

Az ember fia nem azért jött,

hogy neki szolgáljanak,

hanem, hogy ő szolgáljon,

és adja életét, váltságul sokakért.”

Jakabban, jó talajra hullottak,

a Mester szavai.

Jézus feltámadása után,

Judeában, Szamariaban,

hirdette Isten igéjét,

sokakat elvezetett,

a keresztény hitre.

Ő lett Jeruzsálemi egyház püspöke.

Valóban ivott az Úr kelyhéből,

az egyház oszlopa volt.

Agrippa király, amikor

az egyházra támadt,

elsőként, Jakabot végezte ki,

lefejezés által.

Ő lett az első vértanú az Apostolok közül.

Az őt őrző katona,

látva hitét, állhatatosságát,

kérte; bocsásson meg neki.

„ Béke legyen veled” – válaszolta,

és megcsókolta.

A lefejezést követően,

a kísérő katona is kereszténynek

vallotta magát és mellé térdelt.

Agrippa, őt is lefejeztette.

Nem engedte eltemetni,

ezért a tanítványok,

a holtestét ellopták,

márvány szarkofágba tették,

majd egy hajóra rejtették.

A hajót, elfelejtették,

parthoz kötni.

A víz elvitte Hispániáig,

mai nevén Spanyolország.

Itt temették el, egy csillag

jelezte sírját,

nagy fény vette körül,

a helyet, Csillag mezejének nevezték el.

A megtalált sírt,

nagy tisztelet övezte.

Kis kápolnát építettek felette.

Alfonz asztúriai király,

ezt kibővítette.

Azonban az arabok lerombolták,

de megkímélték a sírt.

Ezen a helyen épült a bazilika,

mely ma is áll.

Szent Jakabot a leg jóságosabb,

legerősebb pártfogóként tisztelik.

Egész Európából zarándokolnak sírjához.

A zarándok utat, Szent Jakab útnak,

az- az El Caminónak nevezik.

 

JÁNOS APOSTOL

Újszövetség I.

JÁNOS APOSTOL

Írta: Poór Edit

 

A Galileai Betaniából származott,

testvérével, Jakabbal halászatból éltek.

Elsőként volt Keresztelő János tanítványa,

majd elsőként lett, Jézus követője és bizalmasa.

Heves vérmérséklete miatt,

Jakabbal együtt,  „Menydörgés fiai”

nevet kapták a Mestertől.

Nagyon is cselekvés embere volt.

Olykor dühös, türelmetlenséggel tört ki,

testvérével együtt.

Ekkor még mindig a nép körében élő,

harcos messiás várásába gondolkodtak.

Ő volt a „ szeretett tanítvány”,

a legfiatalabb a tanítványok közül.

Élete valódi változáson ment keresztül,

mert Jézus szeretete átformálta őt.

Aki korábban kész lett volna,

a hitetlenekre pusztulást kérni a menyből,

mert ellenségesen viselkedtek,

a Mesterrel szemben,

ő lett a szeretet hírnöke.

Buzgóság, égő szeretet élt szívében,

hősies és hűséges volt.

Ő volt az egyetlen tanítvány,

aki a Messiást végig követte a Keresztúton.

Ott állt a kereszt alatt,

Jézus anyja mellett.

A Mester Máriát, az édesanyját,

az ő gondoskodására bízta.

János minden erejével és képességével,

A Messiás öröm hírét hirdette.

Jeruzsálemben maradt és a környéken,

végzett Apostoli tevékenységet.

Amikor a főtanács parancsára,

megtiltották, hogy Jézusról beszéljen,

Péterrel együtt így válaszoltak;

„ Ítéljétek meg magatok,

helyes volna- e Isten előtt,

hogy inkább rátok hallgassunk,

Mint Istenre”.

Mária halála után, Efézusba költözött.

Atya lett a nagy kikötő városnak.

Pál Apostol és tanítványa Timóteus,

is itt végezték szolgálatukat.

A császár azonban,

üldözte a kereszténységet.

Ekkor, a már öreg Apostolt is elfogták,

Rómába vitték Domitianus elé,

ahol halálra ítélték.

Forró olajjal teli üstbe kellett dobni,

de János, aki egyedül szenvedte végig,

a kereszthalál kínjait Mesterével,

sértetlenül lépett ki, a gyilkos fürdőből.

Majd méreg kelyhet itattak vele,

előtte keresztet vetett,

egy az sem ártott neki.

 Ezután, Pathmosz szigetére száműzték.

Isten, egy éjszaka,

hatalmas látomásban,

megnyitotta előtte a menny,

és föld titkait, feltárta az egyház jövőjét.

Ez olyan félelemmel töltötte el,

hogy ájultan rogyott,

a látomást mutató,

angyal lábaihoz.

Sokáig maradt elragadtatásban,

amikor magához tért,

már fényes nappal volt.

A látottakat rögtön feljegyezte,

először a barlang falára kővel,

majd amikor egy halász vitt neki,

író szerszámokat,

megírta a Jelenések könyvét,

pergament tekercsekre.

Amikor a császár meghalt,

visszatért Efézusba.

A halála közeledtével,

oltár mellett ásta meg sírját.

Leszállt a sírgödörbe,

imádkozásra tárta karját.

Ekkor egy vakító fény villant,

mire a körülötte állók,

újra láttak,

a Szent teste eltűnt a szem elől.

 

FILEP / FÜLÖP / APOSTOL

Újszövetség I.

FILEP / FÜLÖP / APOSTOL

Írta: Poór Edit

 

Fülöp Betszaidában született.

Halászatból élt, jóságos vidám,

természetű embernek ismerték.

Mindenki jól érezte magát a közelében.

A legkomolyabb viharban is fütyörészett.

Semmi sem tudta kizökkenteni,

nyugodt természetét.

Az asszonyokkal szívesen tréfált,

amikor halat vettek tőle.

A gyerekeknek tengerész,

históriákat mesélt.

Szeretetre méltó halász volt.

Jézus első tanítványai közzé tartozott.

Lelkesen követte, sokakat vezetet hozzá.

 Életére ez volt jellemző,

nem próbálta meggyőzni őket,

csak ennyit mondott; „ Jöjj és lásd meg.”

Ő mutatta be a Mesternek Natanaelt.

A Megváltó halála után, többek között,

Anatólia nyugati területén prédikált,

gyógyított és halottakat támasztott.

Húsz évig hirdette Szkítában,

az evangélium igéjét.

Majd Ázsiában, Hierapolisz,

ősi városában telepedett le,

három próféta tehetséggel,

megáldott lányával.

Itt is hirdette az igét,

de a hitetlenek elfogták,

keresztre feszítették.

Így halt mártírhalált Fülöp.

Fülöp a szellemvilágban,

hitben erősíti a lelkeket.

Segít a felkészülésben,

az újjá születéshez.

 

NATANAEL / BERTALAN/ APOSTOL

Újszövetség I.

NATANAEL / BERTALAN/ APOSTOL

Írta: Poór Edit

 

Natanaelt, Fülöp, a barátja mutatta be Jézusnak.

Bertalan apostol volt az igaz izraelita,

akit az Úr a fügefa alatt látott,

mielőtt, találkozott vele.

Ez adott neki bizonyságot arra,

hogy tényleg ő a Messiás.

Natanael, először kételkedve közeledik Jézus felé,

nem bízott abban, hogy testvére,

 — a sok hamis Messiás között, —

valóban megtalálta az igazit.

Azonban kész volt a saját szemével,           

meggyőződni arról, hogy ki Jézus.

Utána pedig az élete megváltozott,

mert hitre jutott a Megváltóban.

 Itáliában és Örményországban,

hirdette az evangéliumot.

Itt talált egy templomot,

melyben gyógyító bálvány volt.

Nagyon sok beteg tartózkodott a templomban.

Épp áldozatot akartak bemutatni,

a bálvány előtt.

Egyszer csak felkiáltott, „ Ti szegények,

hagyjátok az áldozatot, ne ajánljátok fel

nekem, nehogy az én szenvedésemből,

részt kapjatok, Bertalan lánca megkötöz engem.”

E szavak után ezer darabra tört a bálvány.

Az Apostol, imádságával gyógyította meg,

az összes jelenlévő beteget.

Ez után tovább ment,

Polinius királyhoz érkezett.

 A lánya beteg volt és Bertalan

meggyógyította.

Hirdette az igét,

megtért a király és egész, háza népe,

majd meg is keresztelkedtek.

Később püspöki tisztséget is,

 viselt az Egyházban.

Amikor ezt meg hallotta,

a testvére Asztragesz király,

Haragra gerjedt és elfogatta Bertalant.

Kényszeríteni akarta,

hogy áldozzon Baldach bálványának.

Bertalan ezt megtagadta és így szólt;

Én megkötöztem a te Istenedet,

ha te megteszed ugyan ezt az enyémmel,

akkor teljesítem parancsodat.

 Ha nem, akkor összetöröm,

Baldach képét.

Nem sokkal ezután,

jött egy hírnök, hogy Baldach képe,

összetörve fekszik a templomban.

Ekkor a király megszaggatta ruháját.

Bertalant megvesszőztette,

majd parancsba adta, hogy nyúzzák meg,

ezután keresztre feszítették és lefejezték.

Miután meghalt, hogy végleg

megszabaduljanak tőle,

koporsóba zárták testét,

és tengerre tették, hogy a víz,

messzire sodorja el.

A különös flottilla Lipari szigetén, ért partot.

Bertalan ily mártírhalállal,

végezte be életét.

Natanael, a szellemvilágba,

érkező lelkeket várja,

hosszú földi útjuk után,

lelküket meggyógyítja.

Hitetleneket tanítja,

megtérésre és bűnbocsánatra.

 

MÁTÉ APOSTOL

Újszövetség I.

MÁTÉ APOSTOL

Írta: Poór Edit

 

Máté Kafarnaumból származott,

hol Jézus követője lett.

Máté, akit Lévinek is hívtak,

  adószedőből lett apostol.

Foglalkozása miatt a zsidó honfitársai,

megvetették, kitaszították,

 a társadalomból.

Olyan előélete volt,

mellyel nem szívesen fogadták volna be,

semmilyen emberi csoportba.

Jézus azonban megszólította,

így szólt hozzá: “Kövess engem!”

Máté élete megváltozott.

Az ő példája bátoríthat mindenkit,

akinek sötét a múltja,

 Jézus senkit nem nézet le,

és mindenkit magához hívott.

Legszűkebb tanítványi köréhez tartozott.

Megkapta a Szentlelket,

és a világra szóló küldetést.

A meghívottból tanítvány,

Apostol lesz, aki maga is,

Isten ajándéka a világnak.

Különös figyelemmel,

gyűjtötte, őrizte magában,

az Úr szavait és beszédeit.

Neki köszönhetjük az evangéliumot.

Jézus halálát követően elhagyta a vidéket

és Etiópiában hirdette az igét.

A király fia meghalt,

a bennszülött varázslók,

tehetetlenek voltak.

Ekkor hívták Mátét,

aki feltámasztotta a fiút.

A király olyan boldog lett,

elfogadta a kereszténységet,

hálája jeléül egy pompás,

templomot építetett.

Egész országában tanította

az Apostol őket.

A királynak volt egy Efigénia

nevű lánya, akit Máté,

felvett az Istennek szentelt,

szüzek közzé, örök király

menyasszonyának.

A király mikor meghalt,

utóda Hirtacus,

szemet vetett a lányra.

 Mátét kérte fel, hogy a lányt

beszélje rá a házasságra.

Amikor az Apostol elmagyarázta neki,

hogy ez lehetetlen.

Megharagudott, bosszút forralt ellene.

Máté, kitárt karral imádkozott,

a templom oltáránál, amikor

Hirtacus hóhére, hátulról leszúrta.

Máté a szellemvilágban tovább

tanítja a lelkeknek az evangéliumot.

 

TAMÁS APOSTOL

Újszövetség I.

TAMÁS APOSTOL

Írta: Poór Edit

 

Tamás egyike volt azoknak,

akik hűségesen kitartottak,

Mesterük mellett.

Jézus, legszorosabb

Köréhez tartozott.

Egyike volt a tizenkettőnek,

azok közül, akiket kiszemelt,

arra, hogy Izrael tizenkét

törzsét képviseljék.

Nem könnyen lett hívő,

töprengő, kételkedő,

de céltudatos, akaraterős,

bátor, tettre kész

végletek embereként ismerték.

 Szakmáját tekintve építész volt.

Ő az, aki Jézus sebeit megvizsgálta,

 ujjait a sebeibe mélyesztette,

 megtapogatta, innen ered,

 a Hitetlen Tamás elnevezés.

 Egyik alkalommal, hajlandó lenne,

 akár meg is halni Jézusért.

Máskor pedig a Mester feltámadását,

sem hajlandó elhinni,

látható bizonyítékok nélkül.

Jézus mégsem dorgálja meg,

 hanem megadja neki azt,

amire szüksége van,

hogy megerősödjön a hitében.

Jézus csak annyit mondott;

„Hittél, mert láttál.

 Boldogok, akik nem látnak,

és mégis hisznek.”

Tamás azután vált szentté,

hogy hittel fogadta,

a Mester szavát;

„ Én vagyok az út, az igazság, és az élet.”

Az Apostol, különösen hű volt,

az Úrtól kapott küldetés teljesítésében.

„ Hirdessétek az evangéliumot,

egészen, a föld végső határáig.”

Pünkösd ünnepe után,

megjelent neki Jézus.

India királya, Gundaphar,

elküldte követét, keresse meg,

a világ legjobb építészét.

 Így szól hozzá az Úr;

„ Kelj föl téged küldelek neki”.

Küldetése során egy pártus király,

 palotáját kellett felépítenie.

Ezen kívül sokat prédikált,

és rengeteg csodát tett.

India északi részén is,

hirdette az evangéliumot.

Nagy hatást keltett,

képekben gazdag beszéde.

Főleg az asszonyok körében,

a férfiak ezért haragudtak.

Közöttük volt egy királynő is,

és a király elé hurcolták.

 Az Apostolt, különféle kínzásoknak,

vetették alá, de nem lett semmi baja.

Az izzó vaslemezen Isten,

hűs forrást fakasztott,

a tüzes kemencében,

hűs szellő lengedezett.

Ezért, arra akarták kényszeríteni,

hogy egy érc bálvány előtt,

mutasson be áldozatot.

Ő letérdelt, és így szólt;

„ Imádlak Jézus Krisztus.”

Ekkor a bálvány elolvadt.

A szentély papja,

úgy gondolta, bosszút kell állnia.

Ezért kardjával, átszúrta

az Apostolt.

 A holttestét a megtérítettek,

tisztességben temették el.

Indiai nyughelyen egy hegyen található,

amit a Paradicsom vize vesz körül.

A hegyen egy templom áll,

amelynek oltárán ezüst szekrény előtt,

 egy örökké égő lámpás őrzi az emlékét,

 míg a szekrény rejti Tamás holttestét.

Csodálatos eredményeket ért el,

az evangélium hirdetésében.

 Indiában végzett apostoli missziója,

 nyomán, a dél-indiai keresztények,

 az úgynevezett szíriai irányzatot követik.

Most a szellemvilágban épít,

gyönyörű palotákat, a hívő érkezőknek.

 

ifj. JAKAB APOSTOL

Újszövetség I.

ifj. JAKAB APOSTOL

Írta: Poór Edit

 

Jakab, az ifj. –t megkülönböztetésül kapta,

miután Jézus tizenkét, Apostola

 között, volt másik Jakab is az idősebb,

János testvére.

ifj.  Jakab a Galileai tó mellől,

Betszaidából származott.

Csendes, befelé forduló embernek ismerték.

Már ifjú korában letette a nazireus-fogadalmat,

amely megtiltotta a bor és a hús élvezetét.

Alfeus fia csöndesen, hallgatagon járt,

 Krisztus kíséretében.

Ott hagyott mindent,

az igazi élete csak akkor kezdődött,

amikor a Mester tanítványa lett.

 Anyja, Jézus kereszt halálának,

tanúi között volt.

 Komoly férfi, szigorú vezeklő életet élt.

 Engedte magát vezetni és az Úr nagy feladatok felé tudta irányítani.

Jeruzsálem első püspökeként működött.

 Az bizonyos, hogy zsidó származásúként,

 ő maga megtartotta a mózesi törvényeket.

Nagy tiszteletnek örvendett,

 a kereszténységre nem tért zsidók között is.

 Jakab igen szigorú életet élt,

nem ivott sohasem részegítő italt,

 haját nem nyíratta, nem használt illatosító olajat.

Egyszerű vászonruhában járt.

Gyakran ment a templomba,

népének bűnéért imádkozni,

 a sok térdeléstől térde olyan,

kérges lett, mint egy tevéé.

Mintegy 30 évig kormányozta,

a jeruzsálemi gyülekezetet.

  Egyszer a zsidó vallási vezetők,

 – elsősorban Ananiás főpap –

 a kereszténységről vallatták.

ifj. Jakab bátran vallotta,

hogy Jézus az élő Istennek Fia.

Ezért a zsidók a templom,

sarokbástyájára vezették,

hogy a mélységtől félve,

 majd az Apostol megtagadja Jézust.

 ifj. Jakab azonban ott is megvallotta hitét.

Erre a zsidók a mélységbe lökték.

 De túlélte az esést, ezért ellenségei,

lent elkezdték megkövezni.

Az apostol erre e szavakat mondta;

„Kérlek, Uram, Atya Isten, bocsáss meg nekik,

Mert nem tudják, mit cselekszenek.”

Ezt látva egy Rekhabita pap,

 rákiáltott a kövezőkre;

 „Hagyjátok abba, mit cselekedtek?

Lássátok, az igaz imádkozik értetek!”

A zsidók abbahagyták a kövek dobálását.

De egy takács odasietett, és dorongjával

 szétzúzta Jakab fejét, mely halálát,

okozta az Apostolnak.

Azóta a szellemvilágban,

vezeti, tanítja, bátorítja,

a saját, szabad gyülekezetét.

  

SIMON APOSTOL

Újszövetség I.

SIMON APOSTOL

Írta: Poór Edit

 

Simon, a Zelóta, fanatikusan Róma ellenes volt,

nagy szabadság vágy jellemezte.

Egy olyan politikai csoporthoz tartozott,

akik felvették a fegyveres harcot,

ha kellett, a Római Birodalommal szemben.

A gyilkosságtól sem riadtak vissza.

 Simon elhívásával, Jézus megmutatta,

 hogy sem kulturális, sem faji,

sem politikai nézetek nem állnak az útjába,

ha meg akarja változtatni valaki életét.

Simonra jellemző volt általában,

a buzgóság, bátorság,

öntudatos embernek ismerték.

Élete teljesen megváltozott Jézus mellett.

 Hitte, hogy Isten fia,

sokat tanult tőle, bátran vallotta,

magát tanítványának,

hűen, szerényen, alázatosan követte Mesterét.

Jézus halála után,

Egyiptomban hirdette az evangéliumot.

Később, Perzsiában prédikált.

Itt találkozott Júdással, / Taddeus, Tádé /

akivel együtt misszionáltak.

Baradach, a babiloni király hadvezére,

akkor tervezett hadjáratot India ellen.

Jóslatot kért Isteneitől,

azt a választ kapta, hogy nagy háború következik.

És mindkét oldalon sokan halnak meg.

Ettől a herceg megrettent,

és az apostolokhoz fordult.

 Simon és Júdás ezt mondta;

”Nem kell félned, mert velünk a béke jött

 Országotokba, nem lesz háború,

holnap a harmadik órában,

követek érkeznek Indiából,

hogy a békéről tárgyaljanak veled.”

A pogány papok, akik a jóslatot adták,

kinevették az Apostolokat.

Azonban, Másnap megérkeztek,

a békekövetek Indiából.

Akkor a herceg máglyára akarta vettetni,

a pogány papokat, mert hazudtak neki.

Simon és Júdás, könyörögtek azok életéért,

így szóltak; ,,Mi nem azért küldettünk,

hogy élőket megöljünk,

hanem, hogy holtakat életre keltsünk!”

  Ennek a híre eljutott a királyhoz is,

 és elrendelte, hogy a két apostol,

szabadon működhet országa területén.

Egyik alkalommal, megvédtek egy ifjút,

 akit alaptalanul vádoltak azzal,

hogy elcsábított egy leányt.

Ezért rátámadtak az apostolokra,

hogy szolgáltassák ki nekik a tettest.

Ők azonban így válaszoltak:

,,Mi arra küldettünk, hogy megmentsük,

az ártatlanokat, nem pedig arra,

hogy elveszejtsük a bűnösöket!”

Bejárták már az egész országot,

elértek egy olyan városba,

melynek népét ellenségeik,

feltüzelték ellenük.

 Elfogták és pogány templomba hurcolták őket.

Akkor megjelent nekik az Úr angyala,

 mindkettőjüket választásra szólította fel,

vagy azonnal meghalnak mind,

akik ellenük támadtak,

vagy ők lesznek vértanúk.

Mindketten a vértanúságot választották,

de csodajelet kértek, hogy megtérjenek az emberek.

Azt kérték, hogy csillapodjon le a tömeg dühe,

mindegyik gonosz lélek zúzza szét a saját bálványát.

Mikor a bálványképek mindenki szeme láttára,

darabokra törtek, a pogány papok,

rárohantak az apostolokra,

és megölték őket.

 Simon a szellemvilágban, misszionárius,

buzgón hirdeti az evangéliumot.

Mindazon lelkeknek, aki bűnükből,

megtérni vágynak.

  

JÚDÁS / TADDEUS, TÁDÉ / APOSTOL

Újszövetség I.

JÚDÁS / TADDEUS, TÁDÉ / APOSTOL

Írta: Poór Edit

 

Ezeken a neveken ismeretes,

Jézus tizenkét tanítványa közzé tartozott.

Bátran és hűségesen követte Mesterét.

Nagyon öntudatos, erős hittel,

rendelkező személyiség volt.

Élt benne a missziói küldetés.

Amit Jézusból megismert,

nem akarta magának megtartani,

tudta, hogy az egész világnak,

szüksége van ugyanarra az üzenetre.

Jézus halála után, Tamás apostol,

teljesítette a Mester ígéretét azzal,

hogy Júdás Tádét Edesszába küldte.

Az itt élő Istenfélő Abgár király,

 hallott Jézusról és cselekedeteiről,

ezért levélben fordult hozzá,

hogy keresse fel őt és gyógyítsa meg,

betegségéből.

A Megváltó levélben válaszolt neki,

  hogy Jeruzsálemben kell teljesítenie,

 a küldetését, de később,

majd egy tanítványát elküldi.

 Júdás megjelent Abgár király előtt,

elmondta, hogy Jézus tanítványa,

 e közben mennyei fény sugárzott az arcáról.

A király azonnal boldogan,

 megvallotta hitét az Isten Fiában.

 Az Apostol pedig fogta a magával hozott,

Veronika kendőt, amelyen Jézus arca volt látható,

betakarta vele a leprában szenvedő király arcát,

 és az mindjárt visszanyerte egészségét.

Jézus keresztre feszítését,

követően, Veronika,

ezzel a kendővel törölgette,

a Mester arcát.

Ezt a kendőt mindig magánál tartotta,

ezzel gyógyította a szenvedőket.

Később, Júdás Mezopotámiában,

 hirdette az evangéliumot.

Majd Perzsiába ment,

ahol Simonnal együtt misszionáltak.

Szabadon működhettek,

az egész ország területén.

Majd, amikor egy olyan területre,

érkeztek, ahol ellenségesen,

fogadták őket a pogányok,

 mind ketten vértanúhalált haltak.

Júdás arra figyelmeztet,

hogy a korunkban felbukkanó,

kísértések és szellemi áramlatok,

között, megőrizzük hitbeli öntudatunkat.

Tudatosítanunk kell magunkban,

hogy ehhez erőre, érthetőségre,

 bátorságra van szükségünk,

a világ ellenállása közepette.

Missziós munkáját,

a szellemvilágban folytatja.