A KAPERNAUMI SZÁZADOS

Újszövetség III.

100% 1 szavazat

A KAPERNAUMI SZÁZADOS

Írta: Poór Edit

 

Jézus, ahogy lejött a hegyről,

Elindult Kapernaum felé.

Odament hozzá egy százados,

Megkérte Jézust, gyógyítsa meg,

 

Szolgáját, aki nagyon beteg.

Nagyon, nagy fájdalmai vannak,

Otthon fekszik, mozdulni sem tud.

Elmegyek hozzá, meggyógyítom,

 

Mondta Jézus a századosnak.

„ Uram, nem vagyok méltó arra,

hogy hajlékomba jöjj, csak egy szóval

mond és meggyógyul az én szolgám.”

 

Az Úr, mikor ezt meghallotta,

Elcsodálkozott és ekként szólt;

Eddig senkinél sem találtam,

Ekkora hitet Izraelben.

 

Menj el, úgy legyen, ahogy hitted.

Százados szolgája meggyógyult,

Még akkor, abban az órában.

Öröm ült, házának népére.

 

MEGBOCSÁJTTATNAK NÉKED A TE BŰNEID

Újszövetség III.

100% 1 szavazat

MEGBOCSÁJTTATNAK NÉKED A TE BŰNEID

Írta: Poór Edit

 

Názáretben nem hallgattak Jézusra az emberek.

Nem hitték el, hogy az ácsmester fia a szabadító.

Az Úr szomorúan nézte hitetlenségüket.

Ezért az országot járta,

többnyire Kapernaumban tartózkodott.

Itt szívesen hallgatták az emberek,

itták minden szavát,

mindenhonnan, hozzá sereglettek.

Egyszer, az egyik házban beszélt a néphez,

telve volt az egész ház, az udvar is,

még a kapu előtt is sokan álltak.

Ekkor érkezett oda, még néhány ember,

kezükben egy hordágyon fekvő beteggel.

A barátjukat vitték, ki béna volt,

s az ágyat sosem hagyhatta el.

Gyűlölködő, irigy lélek lakott benne,

mert gyűlölködő keserűséget érzett,

valahányszor egészséges emberre nézett.

Emésztette magát napról-napra,

Önmagától is undorodott,

mert bűnös lelkét érezte,

Istent is gyűlölte, mert ilyen

nyomorúságot bocsájtott rá.

Barátait is sokszor megbántotta,

Ők azonban, igaz, szerető barátai voltak.

Így amikor tudomást szereztek arról,

hogy Jézus a közelben tanít,

barátjukat, rögtön eléje vitték.

Ám nagy volt a tömeg,

és nem engedtek utat nekik,

felkapaszkodtak a tetőre,

barátjukat egy kötélen engedték le.

Éppen Jézus lába előtt ért földet.

Jézus, látta a barátok reménykedő arcát,

akik várakozóan, hittel néztek reá.

Látta a bénának szemében tükröződni,

az egész világ szenvedését.

Látta, milyen erős vágy ég szemében,

hogy ő is egészséges legyen.

„Barátom, megbocsájttatnak néked a te bűneid.”

Szólta az Úr hozzá.

A beteg, boldog megkönnyebbülést érzett.

Néhányan, megbotránkoztak Jézus szavain,

az írástudók és farizeusok közül.

Istenen kívül senki sem bocsájthatja meg a bűnt,

vélekedték, ez Isten káromlás.

Jézus azonban, ezt kérdezte tőlük;

Mi a könnyebb azt mondani, hogy megbocsájttatnak

bűneid, vagy azt, hogy kelj fel és járj?

Hogy lássátok, van hatalmam hozzá;

odafordult a beteghez, és ezt mondta;

„Kelj fel és menj haza”

A béna erre, aki sosem hagyta el ágyát,

lábra állt és boldogságtól sugárzó arccal,

járt ide-oda a szűk helyen.

Hullottak a könnyek a szeméből,

majd térdre borult Jézus előtt,

nagy alázattal és hálaadással.

Jézus, mosolyogva, nagy szeretettel,

felemelte és elbocsájtotta.

A kapu előtt, barátai már várták,

ujjongva, boldogan ölelték át.

Akik látták a történetet,

csak csodálkoztak, mily hatalmas az Isten.

  

A TANÍTVÁNYOK KIKÜLDÉSE

Újszövetség III.

100% 1 szavazat

A TANÍTVÁNYOK KIKÜLDÉSE

Írta: Poór Edit

 

Egy nap Jézus kiment a hegyre,

Éjjel imádkozott Istenhez.

Másnap tanítványait hívta,

Tizenkettőt kiválasztotta.

 

Elnevezte Apostoloknak,

Elküldte őket, hogy hirdessék,

„ Eljött a mennyek országa.”

Gyógyítsák meg a betegeket,

 

Támasszák fel a halottakat,

Tisztítsák meg a leprásokat.

„ Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! „

Ne szerezzetek, se aranyat,

 

Se ezüstöt, se tarisznyát.

Elküldelek benneteket,

Mint juhokat, farkasok közzé,

Legyetek nagyon óvatosak.

 

És okosak úgy, mint a kígyó,

Romlatlan, szelíd, mint a galamb.

A pogányokhoz, ne menjetek,

Ha átadnak a törvényszéknek,

 

Ne aggódjatok, mit mondjatok,

Megadatik néktek beszédetek,

Atya lelke szól általatok.

Ne félj, ha megölik a testet,

 

A lelket nem tudják megölni.

Inkább attól féljetek aki,

A lelkeket és a testet is,

Mind a pokolba taszíthatja.

 

Mikor megszálltok éjszakára,

Érdeklődjetek, hol érdemes.

Házba belépve köszöntsétek,

„ Békesség – e háznak.”

 

Ha érdemes rá az a ház,

Szálljon rá békességetek,

De, ha nem szálljon vissza rátok.

Ha nem fogadnak be titeket,

 

Szavaitokra nem hallgatnak,

Menjetek ki abból a házból,

Hagyjátok el még a várost is.

Porát is rázzátok le, ruháitokról.

 

Ki meg vall engem az emberek előtt,

Én is meg vallom az én Atyám előtt,

Aki megtagad az emberek előtt,

Én is megtagadom az Atyám előtt.

 

Nem azért jöttem, hogy békét hozzak,

Hanem azért, hogy betöltsem a törvényt.

Aki fel nem veszi a keresztjét,

Nem követ engem, nem méltó hozzám.

 

 Aki titeket, majd befogad,

Az olyankor, engem fogad be.

Aki nektek ennivalót ad,

Az olyankor nekem ad enni.

 

Amikor Jézus befejezte,

A tanítványoknak adott

Intést és utasításokat,

Tovább indult, hogy tanítson.

 

EGY BŰNÖS ASSZONY MEGKENI JÉZUST

Újszövetség III.

100% 1 szavazat

EGY BŰNÖS ASSZONY MEGKENI JÉZUST

Írta: Poór Edit

 

Egy farizeus ebédre hívta Jézust,

Élt abban a városban egy bűnös asszony,

Amikor tudomást szerzett róla, hogy

A farizeus házába érkezett,

 

Illatos olajat vitt és sírva állt meg

Lábánál, könnyeivel öntözte azt,

Hajfürtjeivel törölte s olajjal kente.

Szíve mélyén megbánta bűnös életét.

 

Farizeus, úgy gondolta, ha próféta

Lenne, biztosan tudná kiféle asszony.

Jézus látta gondolatát, így szólt hozzá;

Simon, két adósa volt egy hitelezőnek,

 

Egyik ötszáz dinárral tartozott, másik

Ötvennel, de elengedte mindkettőnek.

Melyik fogja őt jobban szeretni?

Akinek többet elengedett felelte.

 

Az asszonyra mutatva így szólt a Mester,

Hozzád jöttem, lábamra vizet sem adtál,

Ő viszont a könnyeivel öntözte,

És hajával törölte meg a lábamat.

 

Csókot nem adtál, Ő amióta bejött,

Szüntelen csókolgatja a lábamat.

Olajjal sem kented meg a fejemet,

Ő illatszerrel kente meg a lábamat.

 

 Bocsánatot nyert, sok bűne, mert nagyon szeret,

Kinek kevesebbet bocsájtanak meg,

Az kevésbé szeret s az asszonyhoz fordult,

„Bocsánatot nyertek bűneid, hited

Megszabadított téged, menj békével.”

 

A MAGVETŐ PÉLDÁZATA

Újszövetség III.

100% 1 szavazat

A MAGVETŐ PÉLDÁZATA

Írta: Poór Edit

 

Galilea partján, szólt Jézus az emberekhez,

Most is nagyon sokan álltak körülötte,

Beszállt egy hajóba, kissé távolabbra

Eveztek, hogy Őt mindenki jól láthassa.

 

Így zavartalanul taníthatta őket,

Az elvetett magról mondott történetet.

Egy parasztember, kiment földjére vetni,

Vetés közben néhány, az útfélre esett.

 

Elpusztult, mert arra járók eltaposták,

Vagy pedig a madarak, azt felkapkodták.

A kövek közzé esett, néhány magocska,

Kikeltek ugyan, de hamar elszáradtak,

 

Mert kövek között, nem tudtak növekedni.

Voltak magok, mik tövisek közzé estek,

De az erősebb tövisek, elnyomták őket,

Nem volt elég erejük megkapaszkodni.

 

Melyek jó földbe estek, gyökeret vertek,

Majd szép, nagy, erős gabona lett belőle,

És boldogan aratták le az emberek,

Közülük némely, még száz annyit is termet.

 

Jézus, azzal fejezte be a beszédet,

Hogy „akinek van füle hallja!”

Többen nem értették e példabeszédet,

Így csalódottan indultak haza sokan.

 

Voltak, akik arra vágytak megértsék Jézust,

Magyarázatot várva, ott maradtak.

Ez Isten, rejtett titkának példázata,

Így folytatta a magyarázatot Jézus.

 

Az Úr igéje a mag, melyet elvetnek,

Vannak, kik halják, de mindjárt elfelejtik,

Mert az ördög, azt szívükből elkapkodja,

Az ilyen elveszik, mert útfélre esett.

 

Vannak, akik hallják, örömmel fogadják,

De csak a mának élnek, nem kitartóak.

S ha hitük miatt üldözik, megtagadják,

Ők, akik a kövek közzé esett magok.

 

Ismét mások, kik hallgatják Isten igéjét,

Majdan gyökeret is ereszt szíveikben,

Ám a mindennapi élet, gondja, baja,

A pénz és a szórakozás hajhászása,

 

Elnyomja bennük az Isten igéjét,

Ezért ők, a tövisek közzé esett mag.

Azok az emberek, kik halják az igét,

Hűségesen megőrzik szíveikben azt,

 

Igyekeznek mindig, aszerint élni is,

Az Atya akaratát megcselekedni,

Ők aztán, majd jó gyümölcsöt is teremnek,

Mint az olyan mag, mely jó földbe esett.

 

Ebből mindenki megértette, hogyan kell,

Hallgatniuk, az Úr igéjét, szívükkel.

Aki csak a fülével hallgatja Jézust,

Nem érti, végül hallani sem kívánja Őt.

 

Isten országa, nem emberi erővel,

Hanem, az Atya akarata, ereje,

Által növekszik, lassan és terjed el.

Ő adja az erőt, a gyümölcs terméséhez.

 

BÚZA ÉS A KONKOLY PÉLDÁZATA

Újszövetség III.

100% 1 szavazat

BÚZA ÉS A KONKOLY PÉLDÁZATA

Írta: Poór Edit

 

Hasonló a mennyek országa,

Ahhoz az emberhez, ki magot

Elvetette a földjébe,

Ám éjszaka az ellensége,

 

Konkolyt vetett a búza közzé.

Amikor kizöldült a vetés,

Megmutatkozott a konkoly is.

Szolgák a gazdát megkérdezték,

 

Uram nem jó magot vetettél?

Hogyan lett benne a konkoly is?

Így szólt a gazda; Ellenség tette.

Szolgák kérdezték, szedjék e ki?

 

Nem!- mert még a konkolyt szeditek,

Kiszakadnának a búzák is,

Had nőjenek az aratásig.

Ám, szólok majd az aratóknak,

 

Hogy először konkolyt szedjék ki,

Kössék kévékbe, elégetni.

A búzát pedig, takarítsák

Be a csűrömbe, óvatosan.

 

Jézus ekképpen magyarázta,

Később a tanítványoknak;

Aki a jó magot elveti,

Az nem más, mint az Emberfia.

 

A szántóföld, az, a világ,

Jó mag, mennyek országa fiai,

A konkoly a gonosz fiai,

Az ellenség, ki konkolyt vetett,

 

Nem más, mint maga az ördög.

Az aratás a világ vége,

Az aratók az angyalok.

Az Emberfia elküldi majd,

 

Az angyalait a világba,

Összegyűjteni, mindazokat,

Kik törvénytelenséget cselekedtek,

Bedobják őket tüzes kemencébe.

 

Ott lesz sírás, fogcsikorgatás,

De az igazak, felragyognak,

Az Atyájúk országában,

Olyan fényességgel, mint a Nap.

 

Hasonló a mennyek országa,

A szántóföldbe rejtett kincshez,

Melyet, ha megtalál egy ember,

Mindenét elad örömében,

 

Hogy megvehesse azt a földet.

Hasonlít egy kereskedőhöz,

Ki talál egy nagy értékű gyöngyöt,

Eladja az értékeit, egyért.

 

Hasonló a mennyek országa,

Hálóhoz is, mit kivetettek,

Összegyűjtött sokféle halat,

Ám a parton szétválogatták.

 

Jókat, gyönyörű edényekbe,

A hitványakat kidobták,

Angyalok, így különítik el,

Az igazat a gonosztól.

 

JAIRUS LÁNYA ÉS A VÉRFOLYÁSOS ASSZONY

Újszövetség III.

100% 1 szavazat

JAIRUS LÁNYA ÉS A VÉRFOLYÁSOS ASSZONY

Írta: Poór Edit

 

Jézust nagy tömeg várta,

Kapernaum közelében.

Sokaságból előlépett,

Jairus, egyik főember.

 

Nem szégyellte, térdre borult,

Ily módon kérlelte Jézust.

„Mester, jöjj el hozzám gyorsan,

Nagyon beteg a kislányom.”

 

Jézus, azonnal elindult,

Jairus, utat mutatott,

Ám sokan követték őket,

Majd összenyomták a Mestert.

 

A tömegben egyik asszony,

Ki tizenkét éve beteg,

Közelébe furakodott,

Csak ruháját érinthesse,

 

Hitte, hogy rögtön meggyógyul,

Egészséges lett azonnal.

Jézus mindjárt megérezte,

Erő áramlott ki tőle.

 

„ Ki érintett meg?”- kérdezte,

Tanítványok nem értették,

Hisz sokan körül vették.

Jézus, újra megkérdezte,

 

 Komoly arccal nézett körül.

Így előlépett egy asszony,

Jézusnak, mindent elmondott.

„ Lányom, hited meggyógyított!”

 

Ne félj, menj haza nyugodtan.

Jairus egyik szolgája,

Nagy sietve ment eléjük,

Meghalt a lányod, jöjj haza.

 

Jairus, bizonytalan lett,

Érdemes e fárasztani,

További úton a Mestert.

Ám Jézus ezt meghallotta.

 

 Így szólt hozzá; „Ne félj, csak higgy!”

És megmenekül a lányod.

Már házának közelébe,

Gyászolók jajveszékeltek.

 

Jézus, tanítványaival

Együtt, bementek a házba.

Kiküldték a gyászolókat,

„ A kislány, csak alszik”- mondták.

 

Jézus, Péter, Jakab és János,

Beléptek, abba a szobába,

Ahol a kislány feküdt,

Apja, Anyja bevezették.

 

 Jézus, megfogta a kezét,

Így kiáltott; „Lányka, kellj fel!”

Erre, kinyitotta szemét,

Jarius, sírva csókolta fejét.

 

Anyja is boldogan ölelte.

Adjatok neki ennie,

Bizonyára éhes szegény.

Jézus velük megígértette,

 

Senkinek ne beszéljenek,

Arról, ami velük történt.

A Mester nem akarta, azt,

Hogy az emberek, csupán csak,

 

Azért járjanak utána,

Hogy csodákat lássanak.

Így is túl sokan voltak már,

Akik, csak ezért követték.

 

ÖT KENYÉR ÉS KÉT HAL

Újszövetség III.

100% 1 szavazat

ÖT KENYÉR ÉS KÉT HAL

Írta: Poór Edit

 

Jézus, tanítványit párban kiküldte,

Hogy szólítsák fel a népet megtérésre.

Gyógyításra is adott nekik hatalmat.

Első apostoli útról visszatértek,

 

Jézusnak, mindenről gyorsan beszámoltak.

Ám nem maradt idejük, még pihenni sem,

Hamarosan, nagy tömeg gyűlt össze újra.

Rávárakozóak, szaporodtak egyre.

 

A Mester együtt érzett az emberekkel,

Sokan reményt vesztve álltak körülötte.

Olyanok, mint a pásztor nélküli juhok,

Akik egyszer megismerkedtek Jézussal,

 

Csak közelébe érezték jól magukat.

Rövid időre sem szakadtak el tőle,

Leült és felelt, gyötrő kérdéseikre.

Már hosszú ideje beszélgetett velük,

 

Amikor szóltak neki a tanítványok,

Hogy enniük kellene az embereknek,

Itt azonban csak pusztaság van, nincs üzlet,

Küldje el őket a környező falvakba.

 

„Mért küldeném el őket?”- kérdezte Jézus

Adjatok enni, az embereknek ti.

Tanítványok csodálkoztak, hogy adjanak,

Ötezernél is jóval többen vannak.

 

 Számoljátok össze, hány kenyér és hal van.

Egy fiúnak volt öt kenyere, két hala.

„Hozzátok ide elém”- mondta Jézus.

Ültessétek az embereket csoportokba.

 

Jézus vette a kenyeret és a halat,

Felemelte tekintetét az égre,

Áldást mondott és megtörte a kenyeret,

Adta egyik darabot a másik után.

 

A tanítványok, tele kosár kenyeret,

És tele kosár halat osztogattak.

Jól is lakatták velük a nagy tömeget,

Maradt is belőle, néhány kosárral.

 

 Megmaradt darabokat, szedjétek össze,

Nem szabad elveszni belőle semminek.

Soha sem szabad elszórni az élelmet.

A nép mély tisztelettel nézett fel Jézusra.

 

Odaszólt tanítványainak, a hajót

Hozzák rendbe, keljetek át a túlpartra.

Eközben, Ő búcsút vett az emberektől,

Majd felment a hegyre, csöndben imádkozni.

 

Tenger közepéig értek hajójukkal,

Amikorra, erős ellen szél érkezett,

Így csak nagyon lassan haladtak előre,

Eveztek, mégis órákig hánykódtak.

 

 A tizenkét férfi egyedül érezte

Magát nagyon a hajón Mesterük nélkül,

Szívük, egyre inkább megtelt félelemmel,

Viharosan hullámzó tavon, mi lesz velük.

 

Ekkor a víz felett, lebegni láttak,

Egy fehér alakot s feléjük közeledett.

„ Csend legyen, én vagyok az, ne féljetek”

Kiáltotta feléjük az Úr Jézus.

 

Minden félelem elrepült szíveikből,

Mesterüket, nagy boldogan ismerték fel.

Péter, úgy örült, hogy menni akart elé,

A vízen és kérte, engedje meg neki.

 

 „ Jöjj csak” –felelte rá Jézus.

Péter, kilépett a hajóból a vízre,

S indult Mestere felé a víz tetején.

Oly erős volt a hite, csak arra gondolt,

 

Hogy Jézus, hívja őt és megy feléje.

Egyszer meghallotta a szél süvöltését,

A feje fölött s, hogy csattog a hullám,

Értelme, felülkerekedett hirtelen.

 

Máris elkezdett süllyedni, amint nem hitt,

„Uram segíts”- kiáltotta kétségbe esve.

Jézus ott volt, máris megfogta a kezét,

„Kicsiny hitű, miért kételkedel?” – kérdezte.

 

A tanítványok nagyon elcsodálkoztak,

Kenyér csodája sem volt elég számukra,

Megértsék, Jézus az egész teremtés királya.

Most újra megtapasztalták s térdre borultak.

 

PÉTER VALLÁSTÉTELE

Újszövetség III.

100% 1 szavazat

PÉTER VALLÁSTÉTELE

Írta: Poór Edit

 

Jézus és tanítványai úton voltak,

A Cézárea Filippi falvaiba.

Mit mondanak az emberek kivagyok én?

Kérdezte a Mester tanítványaitól.

 

Némelyek, Keresztelő Jánosnak hisznek,

Megint mások, Illésnek gondolnak,

Vannak, akik azt mondják, egyik próféta.

Hát ti kinek mondtok, kivagyok én?- kérdezte,

 

Péter, így szólt; „Te vagy a Krisztus, élő Isten fia!”

Boldog vagy Péter, mert nem test s vér nyilatkozta,

Ki ezt neked, hanem a mennyei Atyám.

Ettől a naptól Jézus, beszélni kezdett,

 

Arról, hogy Jeruzsálembe kell mennie,

Sokat kell majd, főpapoktól szenvednie.

Elárulják, írástudók megöletik,

De harmadnapon feltámad majd a mennyben.

  

HÁZASSÁGTÖRŐ NŐ

Újszövetség III.

100% 1 szavazat

HÁZASSÁGTÖRŐ NŐ

Írta: Poór Edit

 

Jézus korán reggel megjelent,

Ment hozzá a nép, a templomba,

Ő leült s tanította őket.

Farizeusok, odavittek

 

Hozzá egy asszonyt, akit éppen

Házasságtörésen értek.

Mózesi törvény, parancsa szerint,

Ilyeneket meg kell kövezni.

 

Te mit mondasz?- kérdezték Jézust,

Aki, közületek nem bűnös,

Az dobjon rá követ először.

Amikor ezt meghallották,

 

Kimentek, egyik-másik után.

„Asszony, hol vannak a vádlóid?

Senki sem ítél el téged?”

Kérdezte Jézus az asszonyt.

 

„Senki Uram!”- mondta

„ Én sem ítéllek el téged,

Menj el és többé ne vétkezzél! „

Így szólt Jézus az asszonyhoz.