AZ UTOLSÓ IDŐK

Újszövetség III.

AZ UTOLSÓ IDŐK

Írta: Poór Edit

 

Jézus az Olajfák hegyén ült,

Tanítványai megkérdezték,

Mikor lesz a világnak vége?

A Mester így válaszolt nekik;

 

Vigyázzatok, meg ne tévesszenek

Titeket, mert sokan jönnek majd,

Az én nevemben és sokakat

Megtévesztenek, elárulják

 

És majd meggyűlölik egymást.

Megsokasodik a gonoszság,

Nagyon sokan eltántorodnak

És meghidegül a szeretet.

 

De, aki mindvégig kitart majd,

Üdvözül, örök életet nyer.

Ezt a napot, órát senki nem

Tudja, még az ég angyalai sem.

 

Csak az Atyám tudja egyedül,

Vigyázzatok, mert nem tudjátok,

Melyik órában jön el Uratok.

Ezért, legyetek mindig készen.

 

AZ UTOLSÓ ÍTÉLET

Újszövetség III.

AZ UTOLSÓ ÍTÉLET

Írta: Poór Edit

 

Amikor majd az Emberfia,

Eljön dicsőségben és vele

Együtt az angyalok serege,

Oda ül, dicsőség trónjára.

 

Összegyűlik előtte minden nép,

Ő elkülöníti őket majd

Egymástól, ahogyan a pásztor,

A juhokat a kecskéktől.

 

A juhokat a jobb keze felől,

Kecskéket a bal keze felől.

Így szól majd a jobb keze felől

Állókhoz; Atyám áldottai,

 

Jöjjetek és örököljétek,

Az országot, mely el van készítve

Nektek, világ kezdete óta.

Mert éheztem, ennem adtatok,

 

Szomjaztam és innom adtatok,

Jövevény voltam, befogadtatok,

Mezítelen voltam, felruháztatok,

Beteg voltam, meglátogattatok,

 

Börtönben voltam, eljöttetek hozzám.

Az igazak így válaszoltak;

Uram, mikor tettük mind ezt veled?

Amikor megtettétek eggyel,

 

Ezek közül a legkisebb,

Testvéreim közül, velem

Tettétek azt meg. – válaszolta.

Majd szólt a bal keze felől állókhoz.

 

Távozzatok tőlem átkozottak,

Örök tűzbe, mely el van készítve,

Az ördögnek és angyalainak.

Mert éheztem és nem adtatok ennem,

 

Szomjaztam és nem adtatok innom,

Jövevény voltam, nem fogadtatok be,

Mezítelen voltam, nem ruháztatok fel,

Beteg voltam, börtönben voltam

 

És nem látogattatok meg engem.

Akkor ők is megkérdezték;

Uram, mikor nem tettük mind ezt?

Amikor nem tettétek meg eggyel,

 

Mind ezt, a legkisebbek közül,

Velem nem tettétek meg. – válaszolta.

Elmennek ők örök büntetésre,

Az igazak az örök életre.

 

MEGTISZTELTETÉS ÉS ELÁRULTATÁS

Újszövetség III.

MEGTISZTELTETÉS ÉS ELÁRULTATÁS

Írta: Poór Edit

 

Jézus a tanítványaival

Együtt, elhagyta a fővárost.

Visszavonultak Bethániába,

Egy barátjukhoz látogatóba.

 

Márta, vacsorát szolgálta fel,

Mária, vett egy üveg drága,

Illatos balzsam olajat,

Amely betöltötte a házat.

 

Tudta, a Mester nem sokára,

Meg fog halni s talán most látja

Utoljára, így az olajat,

Fejére s lábára öntötte.

 

Majd a hajával törölgette.

Ám, méltatlankodtak néhányan,

A tanítványai közül.

Ekképp beszélgettek egymás között.

 

Inkább miért nem adták el,

Árából segíthettek volna

Szegényeken, mily pazarlás ez.

Jézus rájuk szól; hagyjátok őt.

 

Jót tett velem, szegények mindig

Lesznek majd közöttetek, de én

Nem leszek mindig veletek.

Mária, tudja meg kell halnom.

 

Ezért az egész testemet,

Előre bebalzsamozta.

Ekkor elszégyellték magukat

A tanítványok s elhallgattak.

 

Iskariótes Júdás egyik,

Tanítványa volt a pénztáros,

Ő gazdálkodott a pénzükkel.

Júdás morgolódott magában.

 

Sokáig habozott azon, hogy

Legyen e Jézus tanítványa.

Nem igen értette beszédeit,

Ő földi királyságra gondolt.

 

Azt remélte, Jézus király lesz,

Megszabadítja a népet,

Az elnyomó Rómaiaktól.

Ha közelében marad,

 

Hatalmas szolgája lehet majd.

Jézus nem akart király lenni,

Hanem inkább meg akar halni.

Teljesen összezavarodott.

 

Hiába követte éveken át,

Megijedt, hogy őt is megölik,

Mivel, Jézus tanítványa volt,

Félelem és düh tombolt benne.

 

Azt gondolta, ha elárulja,

A papoknak, írástudóknak,

Azzal talán megmentheti magát.

Elhatározta, elmegy hozzájuk.

 

A papok csodálkoztak rajta,

De örültek ajánlatának.

Harminc ezüstöt felkínáltak,

Júdásnak, Jézus elfogására.