AZ ÉLET ÖRÖME

Gondolatok

AZ ÉLET ÖRÖME

Írta: Poór Edit

 

Az emberek célja boldogság,

Egy életen keresztül hajszolja,

Ezért eped s fárad oly sokat,

Kitudja elégíteni vágyát.

 

Ám, a boldogságnak vágyát,

Teljes mértékben soha

Sem tudja kielégíteni,

Hiába, nem tud megnyugodni.

 

Lelke, vágyik ismeretlenre,

Nem elérhető földi örömre.

Szív szomjazik, a lelke eped,

Ha lélek fáklyája sírban kialszik,

 

 Ugyan, majd hol fogja az ember

Gyötrő vágyát kielégíteni?

A lélek Istennek elszakadt

Lehelete, teljes boldogság,

 

Csak Ő szárnyai alatt lehet.

Isten, boldog, mert tökéletes,

Végtelenül szeretetteljes.

Végig törekednünk kell arra,

 

Legalább megközelítsük.

Az ember is annál boldogabb,

Minél inkább törekszik arra,

Isten hasonlósága legyen.

 

Sokan idegenkednek vallástól,

Tehernek, elviselhetetlenek

Tartják kötelességeit.

Nem béklyó! Szárny, mely felemel.

 

Igazi vallás nem követel,

Nem kell, hogy mindenről lemondjál,

Élet tiszta örömét megtagadd,

Világtól nem kell elvonulnod.

 

Nem kell feláldoznod az élet

Vidámságát, szelíd örömeit,

A vallásnak oltára előtt.

Szeretni az életet, nem bűn.

 

Csak soha ne szakadj el Isten

Boldogító szeretetétől.

E szeretetet folytonosan,

Rendületlenül fent tartsd szívedben.

 

Ha minden változik körülötted,

Szilárdul állj meg a hitedben,

Szemeid Istenre szegezd,

Várj tőle mentő segítséget.

 

Vallásosság az élet minden

Állapotával összefér.

A szív vidámsága, az élet

Elfogyhatatlan szent kincse.

 

Csak nyújtani kell kezeteket,

Hogy lelketek szomját enyhítsétek.

Kis felleg elfedi a napot,

Kis bánat árnyékot vet szívre.

 

De a fellegek is eltűnnek,

Ha meg tudod őrizni lelked,

Békéjét és nyugalmát Isten

Élő forrásába vetett hitben.

 

Ne félj a vallástól megtanít,

Hogyan légy boldog, örömteli.

Isten mindenkit boldognak

Teremtett, csak meg kell tanulni.

 

Mint mindenért a világban,

Fáradni és dolgozni kell,

S tudni is kell boldognak lenni.

Aki nem dolgozik a saját,

 

Boldogságáért, nem kormányoz,

Nem a helyes irányba halad.

Könnyelműen hagyja magát sodortatni,

Nem fog csónakja célba érni.

 

A végtelen öröm s boldogság,

Amely betölti lelket, szívet,

Amikor az igazság által,

Közelebb jutott Istenhez.

 

Boldogság derűje önti el

Az embert, homlokán a lélek

Nyugalma ragyog, szelíd, tiszta,

Amely a szívéből ered.

 

Üdítsétek fel szíveteket,

Az Isten szeretetében,

Végtelen szépnek, igazságnak,

Tökéletesség verőfényében.

 

FÖLD ÉS ÉG KÖZÖTT

Gondolatok

FÖLD ÉS ÉG KÖZÖTT

Írta: Poór Edit

 

Az Univerzum legcsodásabb

Bolygója e gyönyörű Földünk.

Fentről kék s zöld színben pompázó,

Arany fénysugara szikrázó.

 

Ide születtünk, itt létezünk,

Megadott pályánkat itt éljük.

Ide szólít próbatételünk,

Így halad lelki fejlődésünk.

 

Gyermekként játszunk s álmodunk,

Felnőttként ezt valóra váltjuk.

Ki – ki megvívja maga harcát,

Akaratával halad útján.

 

Ifjúság, tüzes tapasztalat,

Érettkor, bölcsesség alapja.

Fiatalon a földi létre

Fókuszál tudat és tekintet.

 

Ám, idő halad s lélek szava,

Erősebb lesz, mint szívnek szava.

Tekintet már égre fókuszál,

Oda, hol nyugalom s béke vár.

 

Befutva terhes földi pályát,

Lélek érzi Őshaza vonzását.

Felhők mögött a Szivárvány út,

Örök kristály fényeként ragyog.

 

KEDVES BARÁTAIM

Gondolatok

KEDVES BARÁTAIM

Írta: Poór Edit

 

Kedves barátaim,

E csoport szeretett tagjai.

Örömmel tölt el itt létem,

Szép lelketeket megismerhettem.

Boldog vagyok veletek,

Mind, barátként kezeltek,

Szeretett barátaim lettetek.

Sokat tanulok tőletek,

Verseiteknek, nagy figyelmet szentelek.

Hálatelt szívvel köszönöm,

Hogy a Poet csoportban lehetek.

Kísérje utatokat szeretet,

Béke, mindig legyen veletek.

S a csoport tagjai áldottak legyenek.

 

HOZZÁTOK SZÓLOK

Gondolatok

HOZZÁTOK SZÓLOK

Írta: Poór Edit

 

Hozzátok szólok,

Kik akkor velem voltatok,

Hozzátok szólok,

Kik akkor kezem fogtátok.

Szorított az élet keményen,

Sötétség szele lengette életem.

Gyötrődő szívem könnyáradatát,

Szerető, meleg szívetek szőtte át.

Ti nyújtottatok segítő kezet,

Elkergettétek a sötét felleget.

Köszönöm segítséget nyújtó kezetek,

Köszönöm nektek a kéklő eget.

Aranyló nap fénye betölti szívünket,

Szivárvány sugarak feltöltik lelkünket.

Fényutunkon együtt haladva,

Szeretet szálakkal összefonódva,

Hálatelt szívvel köszöntelek Titeket,

Kik a csillagösvényen barátaim lettetek.

Angyalok vigyázzák léptetek,

Az Úrnak áldása legyen veletek.

 

MÚLÓ IDŐ

Gondolatok

MÚLÓ IDŐ

Írta: Poór Edit

 

 Nézem a szép kéklő eget,

Tova úszó kis felhőket.

Elmerengek régmúltamon,

Rohannak az évek bizony.

 

Tűnődök a sorsom felett,

Jól éltem e, életemet?

Mindig szeretet vezérelt,

Hol kellett kezem segített.

 

Fátyolon túl az ítélet,

Kik ellen mégis vétettem,

Bocsánatukért esengem,

Földi létünk, tökéletlen.

 

És Ti, drága barátaim,

Betöltitek az életem,

Családom és szeretteim,

Utamon osztoztok velem.

 

A köszönet most nem elég,

Lelkemben hála tüze ég.

Égi áldás hulljon rátok,

A fény vezesse utatok.

 

Nézem a szép kéklő eget,

Tova úszó kis felhőket.

Múló idő elszáll velünk,

Hívó szóra mi is megyünk.

 

VASKOR

Gondolatok

VASKOR

Írta: Poór Edit – Nagy Károly

 

Forralja a nap a világi katlant,

Melyben szénné ég az önző akarat.

Anyagelvűség lett a mérce,

Eltűnőben a szeretet egysége.

A bálványozás mindennek felett,

Eltorzítja az emberi hitet.

Irigység, kapzsiság mód felett,

Mindenütt divatos ékszer lett.

Gyűlnek a sötétlő fellegek,

A Vaskornak immár vége lesz.

Pokolnak tüze égeti át,

A gyarló emberi rabigát.

Ármánykodó Lucifer elbukott,

A megtisztult lelkek már szabadok.

 

JÓ ÉJT

Gondolatok

JÓ ÉJT

Írta: Poór Edit

 

Vörösen izzó napkorong,

Nyugati látóhatáron,

Búcsút int a horizonton,

Fény nem tör át a fátyolon.

 

Az ég sötétlő égboltját,

Hulló csillagok mintázzák,

Hold ragyogja az éjszakát,

Felváltva vele napszakát.

 

Álom manók felserkennek,

S port szemedre hintenek,

Álomvilág vár tégedet,

Itt megtalálod békédet.

 

KI SZERET IGAZÁN

Gondolatok

KI SZERET IGAZÁN

Írta: Poór Edit

 

Az életünk csupa esély,

Nem tudom megragadjam –e én?

Kellek-e igazán,

Vagy játék vagyok csupán?

Játszmát nyer, ki mer,

Kockáztatni mindig kell.

De lelkem félelemmel tölt el,

Biztos én vagyok, ki neked kell?

Démoni gyötrő kétség,

Soha sem múlik el.

Csalódások fájdalma szívemből,

Ordítva tör fel.

Könny áztatja ismét párnám,

Ki igazán szeretne, nincs is talán?

Az élet nem kényelem,

A boldogságért harcolni kell.

Hol vagy hát harcosom?

Vagy én vagyok más oldalon?

 

HARC A SZABADSÁGÉRT

Gondolatok

HARC A SZABADSÁGÉRT

Írta: Poór Edit

 

Én vissza sosem nézek,

Mindig csak előre lépek.

Harcolsz velem szabadságodért,

Vagy maradsz fogvatartottként.

Velem van az erő,

Mely nem legyőzhető.

Start vonalnál indulni,

Kell az akaraterő.

Végig kitartóan akarni,

Így lehetsz célhoz érő.

Ki közben megáll, meghátrál,

Soha sem lesz nyerő.

Életed célja így lesz veszendő.

Lélekből küzdj és harcolj,

Csak így lesz veled is az erő.

Boldog nyertesek,

Kik megharcolják az életet.

 

LEHETŐSÉG

Gondolatok

LEHETŐSÉG

Írta: Poór Edit

 

Látóhatár mezején nézd, ahogy fel kel a Nap,

Arany sugarával áttöri a hajnalt.

Szikrázó fényével beragyogja földünket,

Tiszta energiája feltölti életerőnket.

Engedj méltó tisztulásnak lelkedben helyet,

Szeretet legyen szívedben gyűlölet helyett.

Tisztító tűz ragyogjon át rajtad,

E ragyogás hozza el majd neked az új utad.

El kell, hogy engedd fájó múltadat,

Hisz az elmúlás fátyla sötétébe borítja azt.

Ne nézz vissza, mert nincs már fénye,

Nézz az égre, a lehetőség a Nap fénye.