MÁTRAFÜREDI KÁPOLNA

GondolatokTermészet

MÁTRAFÜREDI KÁPOLNA

Írta: Poór Edit

 

Ó, gyönyörű kápolna,

Oly vonzó barokk stílusa.

Park közepén emelkedik,

Keresztelő Szent János nevét viseli.

Áldásos tiszta légköre,

Érződik szentek itt léte.

Kápolnával szemben Jézus keresztje,

Harangszó szólít a misére,

Alázat, szeretet kíséri a hívőt be.

Méltósággal jelenik meg az Úr,

Kísérik őt angyalok szolgálatul.

Megtelik a kápolna,

Tiszta érzés világával,

Bent ülő hívőket tölti fel,

Isten utáni vággyal.

Véget ér a mise,

Lelkek imádsággal telve.

Angyalok serege,

Kísér az úton hazafele.

 

TÜRELEM

Gondolatok

TÜRELEM

Írta: Poór Edit

 

Türelem szép erény,

Az idő gyorsan halad,

S korom már előre haladt.

Baj-e, ha tudni szeretném,

Vár-e reám szép remény.

Fájó sebeket lezártam én,

Bezárult lelkem oly könnyedén.

Akaratom ellenére megérintettél,

Most félelem járja át szívem,

Talán ez is reménytelen.

Te, ki most ajtóm előtt állsz,

Várom, kopogtass talán.

S, ha nem kopogtatsz, én elmegyek,

Ért csalódás eleget.

Érzelmeimnek teret,

Többé nem engedek.

Elfojtom pislákoló lángot szívemben,

Elkísér téged baráti szeretetem.

  

SZABAD VAGYOK

Gondolatok

SZABAD VAGYOK

Írta: Poór Edit

 

Szabad vagyok,

Mint a madár,

Már nem vagyok,

Kalitkába zárt madár.

Jó ez így nekem,

Felhők fölött is létezem.

S az Urat, hűen követem.

Járom keskeny fényösvényed,

Néha, elbukom, Te megérted.

Megbocsájtó szereteted,

Felszárít minden könnyet.

Kérlek, ne adj szerelmet,

Mert szenvedély tüze eléget.

Nem akarom, már nem.

Értsd, meg nagyon félek.

Eléggé meggyötört az élet,

Beteljesítettem küldetésem.

Már tisztán élek,

Hívogató fényed útján,

Alázattal szolgállak téged.

Bárány felhők felett,

Kezed nyújtottad felém,

E szikrázó fénysugarat,

Megragadtam én.

Szeretettel vezettél át mélységen,

Egyedül csak Te vagy reménységem.

 

 

F É L E K

Gondolatok

F É L E K

Írta: Poór Edit

 

 Istenem! Mond, mi történik velem?

Remegek egész lelkemben.

Félelem eluralja testem,

Minden felkavarodott bennem.

Semmi nincs a helyén,

Egyedül vagyok itt védtelen.

Világban nem találom helyem,

Mit kerestem szüntelen,

Köddé vált a végtelen fellegen.

Most félek, nagyon félek,

Mi lesz, ha mégis meglelem.

Nem, az nem lehet,

Bizonytalanság fátyla körül vesz.

Nincs, ki megfogná két kezem,

Azt mondaná, ne félj kedvesem,

Amíg élek én itt vagyok veled.

Uram! Egyedül TE vagy nekem,

Most is fülembe cseng,

„ Ne félj, veled vagyok mindig,

A világ végezetéig! ”.

 

 

GYŰRŰ A SZÍV KÖRÜL

Gondolatok

GYŰRŰ A SZÍV KÖRÜL

Írta: Poór Edit

 

Valahol távol, a föld egyik zugában,

A párok, házasság előtti szertartásban,

Bizonyítanak szerelem próbájában.

Szellemi tanításokat követve,

Áldást kérnek frigyükre.

Az áldást, tanító mestereik adják,

Vagy nem, ahhoz mérten,

Mit ír lelkük a sorskönyvében.

Ezt mindig csak a férfi kérheti,

A szertartást, csak ő kezdeményezheti.

Templomban, szellemi tanítók előtt kér áldást,

Párjának adni kívánt gyűrűkre.

S az áldás után engedélyt kapnak frigyükre.

Ha a tiszta szándék három hónapon át megmarad,

A szellemi tanítók előtti eljegyzés áldott marad.

Ám, a földi esküvő legalább még egy évet várat,

Hiszen a szerelmesek próba évük alatt,

Szellemi vezetés által követik csillagzatukat.

Amikor a férfi lelke megérett arra,

Hogy szerelmét és életét párjának felajánlja,

Karikagyűrűjét nőjének elfogadásra ajánlja.

Amikor a nő e gyűrűt elfogadta,

A férfi gyűrűje szívét körbefonta.

Viszonzásul a nő is felajánlja,

Így kettejük szíve van gyűrűbe zárva.

 

 

 

 

 

GONDOLATOK

Gondolatok

GONDOLATOK

Írta: Poór Edit

 

Ember, ki a földön élsz,

Vajon mit remélsz?

Az Univerzum nélkül,

Életed pusztán mit ér?

Tudod – e mi történik holnap,

Vagy az élet hány földi nap?

Nem, semmit sem tudsz!

Évekre tervezel,

Elfelejtesz örülni annak, hogy létezel.

Rágódsz a múlton, s közben a jövőt építed.

Állj meg hát egy percre,

Élj és nézd a jelened.

A pillanat múlandó, múlt lesz belőle.

Sajnálod majd, hogy nem épültél belőle.

Míg az egód, szemed elől mindent eltakar,

Az Univerzum téged megtisztult lélekkel akar.

Gyürkőzz neki, hogy múltad miatt vezekelj,

Ne bánts senkit, sorsodról csak te tehetel ’.

Tanulj meg mindenkit szeretni, elengedni és feledni,

Életed vezetőjéül a jó Istent elfogadni.

Hited megtart majd e göröngyös úton,

Hagyd, kézen fogva vezetnek a felvállalt utadon.

S, ha majd végcélodhoz érkezel,

Meggyötört lelkeddel,

A tisztulásért hálával emlékezel.

 

 

 

 

 

ESÉLY

Gondolatok

ESÉLY

Írta: Poór Edit

 

Fejed fölött összegyűltek a fellegek,

Ahogy felnézel, már nem látod a kék eget.

Mi egykor gyönyörű kék volt,

Nap sugara szemedbe fényt szórt,

Látóhatár messzeségbe torkolt,

Életedben a remény szikrát szórt.

Jött a vihar feltartóztathatatlanul,

Zápor a könnyet lemosta arcodról.

Visszahúzódva magányodban,

Csöndben, csak vártál és vártál,

Vajon kisüt-e majd a nap újra,

Leszel e még boldog újra?

Egy reggel, amikorra felkelsz,

Veled együtt már a nap is felkelt.

Amint sugara hozzád is elér,

Ráébredsz kaptál még egy esélyt.

Boldog vagy kimondhatatlanul,

S hálás mind untalanul.

Újra csodálhatod a kék eget,

Nap sugara beragyogja életed.

Vigyázz hát az ébredő fényre,

Őrizd meg jól a messzeségbe,

Kísérje utad végig a napsütése.

 

 

 

 

 

 

A SZERETET LÁNGJA

Gondolatok

A SZERETET LÁNGJA

Írta: Poór Edit

 

A szeretet lángja mindenkiben él,

Csak tőled függ, hogyan ég.

Parázsként vagy gyertyaként,

Fénye meg nem szűnik, örökké él.

Bármi történhet veled,

A szeretet legyen legfontosabb neked.

Addig, míg a szeretet vezérel,

Ragyogó fényben jár táncot lelked.

Boldog mosoly száll el arcodról,

S aki kapja örömteli lesz a napja.

Soha ne várj cserébe semmit,

Mert a szeretet boldog ki adhatja.

Boldognak akar látni,

Így lesz örömteli az ő napja.

Ha mégis viszonoznák mosolyod,

Őrizd meg jól a lelkedben,

Emlékezz rá kevésbé boldog napokon.

Elég e csöppnyi szeretet,

Máris lobog a tűz lelkeden.

Biztos bástyaként táplál,

Hiszen tudod, mindig számíthatsz rá.

Így lesz fényed örökké ragyogó,

Az életed egy mosolytól is boldogító.

 

 

 

LÉLEKHAJÓ

Gondolatok

 

LÉLEKHAJÓ

Írta: Poór Edit

 

Születésemkor elindult egy hajó az élet útján,

Gyermekként nem gondolkodtam kormányzásán.

Folyóvize partmentén vitte hajómat előre,

S mindig volt ki a kormányhoz állt előre.

A folyó egyszer csak tengerbe torkollott,

Látóhatár és természet megváltozott.

Nem kímélték hajómat az erős hullámok,

Bár ekkor már, én voltam a kormányos.

Tudtam, hogy a viharral meg kell küzdenem,

Mert ettől fog függeni a további életem.

Hajóm a viharoktól kissé megtépázva,

Újult erővel haladt az óceán irányába.

Itt már minden csendes és nyugodt,

A hajóm kikötésre várva keres partot.

A béke szigetét megtalálva,

Szivárványon kel át majd egy újvilágba.