AZ ÁLOM VILÁGA

Spirituális

AZ ÁLOM VILÁGA

Írta: Poór Edit

Elcsendesedik minden,

Éjszaka sötétjében,

Csillagok tiszta fénye,

Az eget tartja ébren.

Lassul a Föld légzése,

Szívdobbanás üteme,

Álom fátyla betakar,

S nyílik lélek világa.

Emberarcú idegenek,

Híreket hoznak felőled,

Hol vagy? – sietve kereslek,

Ám, ködfüggöny lágyan ébreszt.

Elme, már a Föld tudatban,

De léleknek kis szikrája,

Még remélve keres – kutat,

S pirkadat, zárja a kaput.

CSAK ÚGY…

GondolatokSpirituális

CSAK ÚGY…

Írta: Poór Edit

 

Ha elmondhatnám, amit nem lehet…

Megértenéd, amit most nem értesz…

Hisz a szavaimat még nem érted…

De félek, mire rájössz késő lesz…

 

Saját árnyékod takarja fényed,

Bozót tüzeitől vérzik szíved.

Szeretetben oltalmat nem találsz,

Pedig lelked mélyén csak erre vágysz.

 

Szerelemnek tüze el nem érhet,

Amíg lelkedet árnyék fonja be.

Vágyaid, csak vágyak maradnak majd,

Hisz az elvarratlan szál ott maradt.

 

Elmédet vastag burokba zártad,

Nem nyitható, kilincs csak belül van.

A segítség ereje lepereg,

Könnyek közt nézem, egy lélek elveszett.

 

LÉLEK – MÉRLEG

Spirituális

LÉLEK – MÉRLEG

Írta: Poór Edit

 

Akik értik Jézus tanításait,

S elfogadják Isten igazságának,

Majd életükben, azon fáradoznak,

Hogy e tanítások szerint éljenek,

Ők, közelebb kerülnek Istenhez.

 

Minden ember, felelős azért, amit

Élete során elmulaszt, cselekszik.

Az akadályokat, önmagának kell,

Igazságnak útján leküzdenie.

Nem csak az elkövetett bűneiért,

 

Hanem, az elmulasztott jótettért is

Felelősséget kell majd vállalnia.

A jó, szabadság által uralkodik,

Míg a gonosz, kényszer hatásaival.

Minden lélek egyénileg éri el,

 

Istenhez fordulva az üdvösségét.

A lelkeket egyedi feladattal,

Küldi a Földre, hogy azt teljesítse.

Ég szellemei érkeznek le vele,

Vezetik, tanítják és védelmezik.

 

Gondolat szintjén, belső sugallatra

Szólnak, ők, a lelkiismeret szava.

Minden bűnös lélek, rá van utalva,

Az Atya kegyelmére, irgalmára,

Melyet, jóval bővebben oszt, mint ahogy,

 

Arra bárki is rászolgálhatna.

Csak Isten irgalmazhat, bocsájthat meg,

Mércéje, felé fordulás, szeretet.

E törvénnyel róható le adósság,

Mérleg egyik serpenyőjében vannak,

 

Az elkövetett bűnök sokasága,

Míg a másikban, szeretet tettei.

Amennyivel többet nyom bűn serpenyője,

Annyit kell, bűnösnek vezekelnie.

Egyedül a Szentlélek elleni bűn,

 

Nem bocsájtható meg, nincs rá kegyelem.

Ki megismerte Isten szellemeinek működését,

Bizonyságot, igazság törvényét,

S elutasítja Földi szempont miatt,

Szentlélek elleni bűnt követ el.

 

Át kell majd élnie, nyomort, gyötrelmet,

Bűneiért vezekelnie kell.

Amikor éretté válik majd arra,

Hogy Isten igazságát elfogadja,

Az Úr, részére újra felkínálja.

 

Az emberi értelem számára,

Teremthető érzékelhető kapcsolat,

A jó, segítő szellemvilággal.

Istennel, belső kapcsolat, imával,

Minél bensőségesebb, annál nagyobb

 

Erővel, áramlik az imádkozóra.

Ezért, nagy ereje van igaz ember

Könyörgő imájának az Úrnál.

Szentség, az ember akaratában,

Lelkében rejlik, mit csak Isten ismer.

                       

A SZERETET SZÁRNYA

Spirituális

A SZERETET SZÁRNYA

Írta: Poór Edit

 

A szeretet szívemben,

minduntalan szárnyra kel,

rózsaszín felhőjében,

téged is átölel.

 

Éteren át megtalál,

hívó gondolatra száll,

körülfonja lelkedet,

s megvigasztal, ha kell.

 

Itt vagyok, jer hát velem,

fogd erősen a kezem,

rózsaszínű felhőben,

lebegj együtt, így velem.

 

S ha szeretet ereje,

könnyet csalna szemedbe,

láss felfénylő lelkedben,

őrizz meg emlékedben.

 

LÉLEK UTAZÁSA

Spirituális

LÉLEK UTAZÁSA

Írta: Poór Edit

 

Lélek elhagyva a testet,

űrutazásba kezdett.

Hullámokban emelkedve,

még tartja a Föld légköre.

Mily gyönyörű e kék bolygó,

körbe fonja arany háló.

Légkör szélén időkapu,

őrzi két hatalmas Kerub.

Kapun túl, fátyol lebben,

ott már az idő végtelen.

Lelkek lebegnek fényesen,

segítenek új jövevényen.

Melléje suhan két angyal,

körülfonják szárnyaikkal.

Együtt lebegnek Szférákon,

S szellemvilág feltárul.

Nap sugara nem látható,

de minden fénytől áradó.

Kék, rózsaszín, fehér, arany,

rubin, ezüst, lila, smaragd.

Fák, virágok és források,

mint tündöklő gyémántok.

Zene, léleknek kellemes,

Szférán, a hárfa húrja zeng.

Az utazásnak végével,

angyalok kíséretével,

időkapunál megállva,

lélek, elköszön hálával.

Földön teste visszavárja,

érvényesül Föld vonzása.

Ezüst fonala vezeti,

Napfonaton beérkezik.

 

A FÉNY ŐRZŐI

Spirituális

A FÉNY ŐRZŐI

Írta: Poór Edit

 

Magasabb szféra lakói,

Lélek fényének őrzői.

Küldetéssel születnek le,

Anyagi síkú Földünkre.

 

Hit lámpásának fényével,

Oszlatják a sötétséget,

Szeretetük melegével,

Feloldják a gyűlöletet.

 

Fényük átírja a teret,

Jelen van jó kedv, szeretet,

Tanítják a bölcsességet,

Példamutató életet.

 

Szentlélek tisztító tüze,

Élőforrás lelkeikben,

Mely, lankadatlan táplálja,

S hittel őrzi, jó pásztora.

                             

AZ ÖSVÉNY ÚTJA

Spirituális

AZ ÖSVÉNY ÚTJA

Írta: Poór Edit

 

Tízparancsolat, egykor,

A kor, embereinek,

Mózes által íródott,

A tisztulás törvénye.

 

 Jézus, fény útján járva,

Igaz ösvényt mutatta,

Mindenkinek tanította,

Mi, lélek fejlődés útja.

 

 Tízparancsolaton túl,

Törvényt kiegészítette,

Mert tisztulást követően,

Cél, lélek fejlődése.

 

 Csak az Ő útját követve,

Jutunk el az Atyához.

Az ösvény keskeny és nehéz,

Ő előttünk jár, mint fény.

 

 Segít, felemel, vigasztal,

Ám, követni Őt, csak komoly,

Szándékkal és akarattal,

Kitartással fogjuk tudni.

 

 Nagy érték a földi élet,

Fejlődni itt lehetséges.

Csiszolni jellemünket,

Gyémánt fényűvé lelkünket.

 

Ám, nem fér bele hét fő bűn,

S hozzá köthető társai,

Ez ösvény akadályai,

A legyőzésnek tárgyai.

 

 Gőg, érzékiség, gyűlölet,

Anyagimádás, irigység,

Bálványimádás, önzés,

Mindegyik, bukás okai.

 

 Bukások miatt, ismétlünk,

Újra kell, Földre születnünk,

Az ösvény útját követnünk,

Jellemfejlődést elérjük.

 

A Mennyek országába,

Szeretetlenség nem jut be,

Menny kapuja zárva marad,

S a lélek kívül marad.

 

KI VAGY TE…

Spirituális

KI VAGY TE…

Írta: Poór Edit

 

Lelked, oly szeretetteljes,

Fényesen vonz, mint egy mágnes.

Test, lélektől elszigetelt,

S ha egód nagy, börtönbe zár.

 

Lelked óvó szava nem jön át,

Szeretet érzése, lesz harag,

Kedvesség helyett, indulat,

Hiúságon, egód mulat.

 

Testedben, így rabmadár vagy,

Hiszen az egód táncoltat.

Lélek szabadsága örök,

Szeretet nyitja börtönöd.

 

Ám az ego, jó börtönőr,

Uralkodik a jellemen.

E nemes harcot, mindenkinek,

Megvívnia, magának kell.

 

Kell, őszinte önismeret,

Ha győz, rossz jellem felett,

Visszaadja a léleknek,

Szabadságát, s szeretetet.

 

Meghallja, majd óvó szavát,

Így, lecsitítja egóját.

Cselekszi a szeretetet,

Élete lesz boldog, teljes.

SZELLEMI TŰZ

Spirituális

SZELLEMI TŰZ

Írta: Poór Edit

 

A szellemi tűz világít,

A szellemi tűz lelkesít,

Mely egy fényforrásból ered,

Nélküle, sötétség lenne.

 

Jelenthet, komoly értéket,

Avagy, felperzselő tűzet.

Szenvedélyek, felégetnek,

Indulatok felperzselnek.

 

A lelkesedésnek tüze,

Elvégzi tisztító munkáját,

Átsegít akadályokon,

Előre visz fejlődésben.

 

A hitben és reménységben,

Szeretetben, eleven tűz ég.

E tűz soha ki nem alszik,

S örökéletet jelenti. 

A SZERETET FÉNYE

Spirituális

A SZERETET FÉNYE

Írta: Poór Edit

 

A szeretetsugár fénye,

Ragyogtatja testem, lelkem.

Kitárom szívem ég felé,

S kitárom a föld felé.

 

Szeretet vonzás körébe,

Gyűlnek a barátok össze,

Angyalok kíséretében,

Láthatatlan szál fűz össze.

 

Ez a szeretet simogat,

Békés, teljes és megnyugtat.

Igaz, őszinte lélekkel,

Mindig segítőkészséggel.

 

A szerelemtől erősebb,

Örök baráti szeretet,

E kötelék végig kísér,

Átváltozásnak ösvényén.

 

A szerelem egy vad szikra,

Gyorsan tör ki, mint egy vulkán,

Majd kiég és lesz hamuvá,

Eltörölve mindent porával.

 

Soká tart újra épülés,

Tapasztalat már oly nehéz.

Biztosabb egy igaz barát,

Nem okozva szív fájdalmát.

 

Tiszta lélek, tudja, érzi,

Felelősség reménykeltés,

Őszinte szó kemény sokszor,

Óv, hiábavalóságtól.

 

Fájó könnyet számon kérik,

Súlyos tőle lélekmérleg,

Kinek nagy már bölcsessége,

Nem lép újra folyóvízbe.