EGY ELŐZŐ ÉLET

Spirituális

EGY ELŐZŐ ÉLET

Írta: Poór Edit

 

Májusban, egy parkban sétálva,

Nő alakja tűnik fel,

Csontszínű, korhű ruhában.

Kézében, hozzá illő csipkés napernyő,

Míg a fák, s a rét gyönyörűen zöldellő.

Lágy szellő fújja, hosszú barna haját,

Míg egy váratlan pillanatban,

Az egyik kérője, elé toppan,

Elegáns, sötét frakkban.

Sudár alakjával, előtte térdre borul,

Arca komoly, gondterhelt, sötét hajába túr.

Közli, hogy ellenfelét párbajra kihívta,

Így, a döntést ő helyette megvívta!

Szenvedélyes szerelemmel kéri meg kezét,

Ám a történtek miatt, elutasítja kérőjét.

Ha, várt volna bizalommal még,

Megkapta volna szerelmét s vele kezét.

Mély fájdalom, gyász gyötörte a nő lelkét,

Két kérője közül az egyik szellemként éli életét.

Hosszú szenvedés várt mind kettőjükre,

Lelküket a szenvedélyes szerelem fűzte össze.

Boldogságukat, a halál pecsétje száműzte.

A férfi többszöri kérésére, újra találkoztak.

Ősz volt, a levelek a fákon megsárgultak,

Hulló falevelek integettek búcsútalálkozásuknak.

Nem lehettek egymáséi,

Egymás nélkül sem tudtak élni.

Sóvárgó lelkük őket gyötörte,

Ám a bűn árnyéka, boldogságukat nem engedte.

Döntött a férfi, pisztolyát előrántva,

Szíve hölgyét hirtelen mellkason lőtte.

Majd, halántékához emelve pisztolyát,

Meghúzta annak ravaszát.

Holtan rogyott le szerelme mellé,

Fák lombjai koszorúként borultak fölé.

Sétány csendjében köd ereszkedett melléjük,

Az ősz elmúlásával, kihunyt földi életük.

Egy régi történet, mely előző élthez visszanyúlt.

Azóta, újra születtek e földi világban,

Hogy megtalálják egymást egy új világban.

Elkerülhetetlen volt találkozásuk,

Felismerésül szolgált a magnetikus száluk.

Ez köti össze a lelkeket bárhol a világban,

Megtalálják egymást, hogy egyesüljenek duálban.

 

AZ ARANY VÁROS

Spirituális

AZ ARANY VÁROS

Írta: Poór Edit

 

Volt vagy nem?

Lent vagy fent?

Van-e még?

Lesz –e még?

Erről már csak a víz mesél,

Az Atlanti óceán mélyén,

Ahol egy város terül el,

Atlantisz itt merült el!

A katasztrófa újra közel,

S most ismét egy földrész tűnik el,

Míg, egy Aranyváros tűnik fel.

Milyen volt Atlantisz városa?

Nézz a napra, hisz ott van mása.

Szemkápráztató csodálatossága,

Fénylő arany palotája.

Főtemploma a hegy csúcsán áll,

Benne 12 körben egy-egy drágakő áll.

Rá vigyázz a tizenkét angyal király.

Templomai csupa energia kristály.

A várost sűrű erdő veszi körül.

Gyönyörű fák szolgálnak védelemül.

Az elsüllyedt világnak,

Már óceán a hazája.

S korall erdő csodája,

Fon sűrű fátylat rája.

Ez az Atlantisz históriája.

 

TALÁLKOZÁS

Spirituális

TALÁLKOZÁS

Írta: Poór Edit

 

Amikor először megláttalak,

Ijedt voltam és kiszolgáltatott.

Felnőttként, mégis gyermetegen álltam ott.

Amit éreztem, már akkor megmagyarázhatatlan volt,

Érzelmek egész sora, mely elragadott.

Értetlenül álltam a helyzet előtt,

Megkaptam álomban, mi történt ez előtt.

Sok-sok élet, mely összeköt minket,

Ezért volt megírva a sors könyvében,

Az elkerülhetetlen, speciális végzet.

Nem földi érzés mit érzek irántad,

Mert a földi érzés idővel elmarad,

De a lelkek érzése örökre fennmarad.

Nem tudom, a sors mit rejt még előlem,

Tudom találkozásunk nem volt véletlen.