ÉRKEZIK A TÉL

Természet

100% 2 szavazat

ÉRKEZIK A TÉL

Írta: Poór Edit

 

Lassan megérkezik a tél,

Fákon, már alig van levél.

Levegő nyirkos, őszutó,

A köd, fátyolként takaró.

 

Az ágon mókus szaladgál,

Télire váltotta bundáját.

Madarak is tovaszállnak,

Csak a varjak maradnak.

 

Hidegek már az éjszakák,

Reggelre deresek a fák.

Mindent ellep a fehérség,

Tiszta, ragyogó lett a táj.

 

Ablakomra jégvirágot,

Varázsolt, téli éjszaka,

Gyémánt fényűvé csipkézte,

Suhanó angyalok keze.

 

Ők, megrázták felhőiket,

Hullt a hó óriás pelyhekben.

Földet, lágyan takarta be,

A táj, messze hófehér lett.

 

 

 

SZIVÁRVÁNY

Természet

98.18% 11 szavazat

SZIVÁRVÁNY

Írta: Poór Edit

 

Hol eső után felragyog a Nap,

Az eltűnő felhő fátyla alatt,

Mint egy királyi trón jelenik meg,

A szivárvány, gyémánt fényeiben.

 

 

Félkörívben ragyog az égen,

Földet és eget áthidalva,

Lenyűgöző égi tünemény,

Káprázatos természeti csoda.

 

 

Hét sugarat alkot színeivel,

Vörös, narancs, sárga, zöld, türkizkék,

Sötétkék és ibolya, egymásba

Fonódva, egy egységgé olvadva.

 

 

Szeretetet és nyugalmat áraszt,

Az újszövetség szimbólumaként,

Melyet Isten kötött emberekkel,

Áldásaival és kegyelmével.

 

INDIÁN NYÁR

Természet

100% 3 szavazat

INDIÁN NYÁR

Írta: Poór Edit

 

Hideg őszi napok után,

Még egy utolsó hőhullám,

Mit felhevít a napsugár,

Majd, végleg elköszön a nyár.

 

Színpompázó falevelek,

Hullanak őszt jelezve,

Fák, vetkőzik ruhájukat,

Kérgeikbe burkolóznak.

 

Felkészülnek ők a télre,

Ám, még fürödnek a fényben,

Indián nyár melegében,

Elsuhanó lágy szellőben.

 

Természetnek, nagy csodája,

Szivárványos őszi tájban,

Nyári meleg kacsintása,

Pillanatnyi vidámsága.

                            

ALKONYODIK

Természet

100% 3 szavazat

ALKONYODIK

Írta: Poór Edit

 

Lemenőben már a Nap,

Látóhatárt elhagyva,

Izzó aranysárga fényt,

Bíbor vörös áthatja.

 

Sziluettjében az ég,

Rózsaszín és sötétkék,

Természet nyugovóra tér,

Csak Hold ezüst fénye él.

 

Éjszakának éjjelén,

Előbújnak csillagok,

Égbolt tőlük felragyog,

S vezetnek a Tejúton.

 

Mint, ahogy a Föld forog,

Váltja egymást Nap és Hold,

Időkerék mostoha,

Pörög s nem áll meg soha.

 

Évek elszállnak tova,

A test lesz Földnek pora,

Lélek fényként él újra,

Egy új dimenzióban.

 

A Föld is elfáradt már,

Megújulására vár,

Fájdalmasan szüli majd,

Míg terheit lerázza.

 

Feltisztulva könnyedén,

Emelkedik fényében,

Új arcát megtalálva,

Születik meg Földanya.

 

 

A VÖLGY

Természet

100% 2 szavazat

A VÖLGY

Írta: Poór Edit

 

Hegyvonulat mélyében,

Hűs, kis patak csordogál,

Kristály tiszta vizében,

Látszik sziklás kavicságy.

 

Meredek hegyoldalak,

Követik a víz útját,

Kis fahidak engedik,

Túrázót a völgyön át.

 

Égig érő lombos fák

Árnyékában, néha – néha,

Megtörik a fénysugár,

Mely, sejtelmesen árad át.

 

Lágy szellő fuvallata,

A testet simogatja,

Csendes erdő mélyében,

Madarak, víg dallama.

 

Fenyvesek elsuttogják,

E vadregényes tájnak,

Oly csodás történetét,

Völgy kialakulásának.

 

Vihar tépte fák az úton,

Szólnak megért időkről,

Szakadékos hegyoldal,

Benőtt, friss, zöld mohákkal.

 

Sziklás katlan végében,

Vízesés zuhan alá,

Szemet elkápráztató,

Gyönyörű, festői táj.

 

ÉRKEZIK AZ ŐSZ

Természet

100% 2 szavazat

ÉRKEZIK AZ ŐSZ

Írta: Poór Edit

 

Érkezik az ősz, múlik a nyár,

Ám, Nap forrósága még átjár.

Még lüktetve mutatja magát,

Majd a hűvös ősz köszönt ránk.

 

Erdő, szín kavalkádban úszik,

Sárga – barna árnyban pompázik.

Pirosan izzó falevelek,

Váltották fel az örökzöldet.

 

Aranyló fasor lombjai között,

Ősi templom tornya tündököl,

Megtörve erdő csendjét,

Harangszóval jelzi létét.

 

Lengedeznek már hűvös szelek,

Fák, lombjukat adják a földnek.

Kopáron merednek ég felé,

Várva takarót, mely hófehér.

 

 

SÉTA AZ ERDŐBEN

Természet

100% 10 szavazat


SÉTA AZ ERDŐBEN

Írta: Poór Edit

 

Túrázni indul egy vidám csapat,

Élükön, túravezető halad.

Zizeg a falevél lábuk alatt,

Fáradhatatlan a csipet – csapat.

 

Néha meg – meg állnak, gyönyörködnek,

Mily csodás látványban részesülnek.

Széjjelnyílnak erdő lombjai,

Csalogatnak tisztás kék fürtjei.

 

Mámorító Menta s Levendula,

Út szélén szeder, málna, bokorban.

Frissítő csemege túrázóknak,

Kis időre sétával fel is hagynak.

 

Megjelenik az égnek királya,

Sasok köröznek vitorlázva.

Kicsinyeiket, így védik, óvják,

Látványuk, meghatóan csodás.

 

Sziklák között bandukolva tovább,

Láthatjuk a természet, mily vidám.

Hatalmas békát faragott kőből,

Ki arra jár, megcsókolja rögtön.

 

Királyfivá, ugyan nem változik,

De mindenki reménnyel távozik.

Sudár fáknak különbözősége,

Az erdők mélyének nagy rejtélye.

 

Körül öleli, arra haladót,

Nyugalmával és szeretetével

Árasztja el a kirándulót,

S csendjében, néha halkan susog.

 

Sötét, sűrű fák lombjai között,

Úgy cikázik a napnak sugara,

Mint fel – fellobbanó gyertyaláng,

Őszi, alkonyati éjszakában.

 

Az útnak végén egy szirthez érve,

Túrázók, álmélkodva megpihennek.

Hegy nyelve nyúlik a levegőbe,

Alatta tátong szakadék mélye.

 

Hegyoldalak arca körülötte,

Zöld, piros, sárga, barna árnyai,

Pompáznak szín kavalkádjai,

S szédítő, varázslatos szépsége.

 

Lelket bűvölő e táj ereje,

Aki egyszer látja s megcsodálja,

Örökké visszhangzik lelkében,

A hegy ormának hívószava.

 

TENGERPART

Természet

100% 10 szavazat

 

TENGERPART

Írta: Poór Edit

 

Némán ülök a tengerparton,

Tekintetem a hullámokon.

Ó mily ereje van a víznek,

Fodrozódnak habjai fehéren.

 

Sós illatot hoz a szél felém,

Tengernek zúgása zenél.

Kagylót sodor aranyhomokra,

Hűsít a pálmafák árnyéka.

 

Távolban, dagadó vitorla,

Ősi, régmúlt idők hajója.

Megborzolva hátát a víznek,

Siklik, oly kecsesen tova.

 

Tűzpiros, kék, rózsaszín, sárga,

A szivárványszínek pompája,

Fénylő korall erdők csodája,

Tengeri mélység élővilága.

 

Lelkemben hordozom e tájat,

Olykor fellebbentem a fátylat,

Elmerülök tükröződésében,

S a szelek szárnyán visszatérek.

 

A NAP

Természet

100% 4 szavazat

A NAP

Írta: Poór Edit

 

A legcsodálatosabb,

Ősi, égi tünemény,

Életet, melegséget,

Áraszt a Föld bolygóra.

 

A napból sugárzik ki,

Az a delejes erő,

Amit a légköre,

Meleggé alakít.

 

 Fényével beragyogja,

A naprendszerünket,

Világosságot adja,

A világmindenségnek.

 

Erői leáramlása,

Hoz szeretetet szívünkbe,

Békés, nyugodt áldása,

Emeli fel lelkünket.

 

Vakítón, királynőként,

Ragyog az égbolton,

S csillagok világának,

Ő felséges koronája.

A HOLD

Természet

100% 4 szavazat

A HOLD

Írta: Poór Edit

 

Az éj sötétjében,

 Ragyogó csillagok,

Sugárzó fénykörében,

Ezüstösen csillog,

 

 A felderengő Hold.

Formája változó,

Újhold, kecses, íves,

Földről, így látható.

 

 Gyönyörű látványt nyújt,

Növekszik fokozatosan,

Napról-napra az égen,

S kiteljesül egészen.

 

Oly varázslatos fénye,

Elcsábul a tekintet.

Közelsége folytán,

A Földre, erősen hat.

 

 Telihold erőinek,

Szabad leáramlása,

Nyugtalanítóan hat,

Az emberi világra.

 

 Mély tenger árapálya,

Függ a Hold járásától,

És ilyenkor szenvedünk,

Az álmatlanságtól.

 

 Felszíne rideg, kietlen,

Felénk mindig, fénytől

Duzzadt arcát mutatja.

Ám, sötét túloldalán,

 

 Az élet mostoha.

Kábulatba ejtő,

Szépsége földünkről,

Eltereli figyelmet,

 

 A magában hordozó,

Sötétség erőiről.

Az égbolton egyedüli,

Éj királynőként tündököl.